A nem létező lepkevölgy nyomában

Nemcsak a külföldi nyaralásokat érdemes élményként elraktározni, és lelkesen mesélni róluk az ismerősöknek, sokszor egy alig félnapos kirándulás is tökéletesen alkalmas arra, hogy kikapcsolja az embert. Az almamelléki erdei vasutazás pont ilyen volt, és még az sem rontott az élményen semmit, hogy a lepkevölgy nem is létezik.

Kisvasúton utazni akkor is élvezetes, ha az ember már elmúlt hatéves. Mi sem bizonyítja jobban, mint az én példám, hiszen nemrég már másodszor ültem fel az almamelléki erdei vasútra, hogy a Zselic dombjai között vonatozzak oda-vissza nagyjából egy órát.

Az almamelléki erdei vasútról korábban semmit sem tudtam, kivéve, hogy szép tájakon megy, nem tart sokáig az út, és egy kisvasút egyébként is csak cuki lehet. Szüleim egy bizonyos lepkevölgyet is emlegettek, amely állítólag onnan kapta a nevét, hogy egyszerre nagyon sok lepke tűnik fel, és száll összevissza, miközben a kisvonat elzakatol mellettük. Sajnos a híres-nevezetes völgy nem került utamba, de ez semmit sem vont le a kirándulás élményéből.

Az erdei vasút egyetlen szerelvénye Forrás: Tevan Imre

Az erdei vasút egyike a két hazai 600 milliméteres nyomtávú közforgalmú kisvasutaknak. Az egész kisvasút, a maga egyetlen mozdonyával és icipici sínjeivel olyan, mintha játékvasúton utaznánk. Az összesen nyolc kilométeres utat nagyjából fél óra alatt teszi meg a vonat. Egy útra hétszáz forintba kerül a felnőtt jegy, a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak csak négyszáz.

Az erdei vasút alapjait az 1800-as évek végén rakták le

Két oldalt fapadokra lehet leülni, a vagon nyitott, így szabadon lehet nézelődni, és van is mit. Ne várjuk semmi különös természeti csodára, magas hegyekre, vagy fura állatokra, de a rétek, a völgy nélkül is rengeteg pillangó, a bogáncs, a nádas, benne buzogánnyal, pipacsok, a fajdok és a vaddisznócsalád már önmagukban is elegendőek a rácsodálkozásra. Isteni friss a levegő, ahogy halad a vonat – hiába van kánikula - kellemes szellő járja át a kocsit, és tényleg nem tudjuk, hogy melyik oldalon hajoljunk ki, mert ha például nem figyeljük a jobb oldalt, akkor kihagyjuk a kis almamelléki halastavakat. De akkor is súlyos veszteségek érnek, ha csak jobbra összpontosítjuk a figyelmünket.

Az almamelléki vasútállomás épülete, amelyben egy kis múzeum is helyet kapott Forrás: Tevan Imre

Az erdei vasút alapjait még az 1800-as évek végén rakták le. A Baranya megyei Almamelléktől északra fekvő erdőterületek birtokosa, báró Biedermann Rezső 1901-ben úgy döntött, hogy több mint hét kilométer hosszú vasútvonalat építtet faanyaga elszállítására. A kisvasúton akkor még főleg az erdőben kitermelt fát szállították a nagyvasúthoz, de a báró által Sasréten alapított iskolába is a vonattal utaztak a környék gyerekei. Amikor nagyon régi dolgokat látok, érinthetek meg, szeretek részt venni egy kis időutazásban, és eljátszani a gondolattal, hogy én is a múlt egy része vagyok. Nem volt nehéz beleélni magam az iskolás szerepébe, aki ilyen csodás útvonalon jut el reggel az iskolába.

1935-ben aztán több vonalat is megszüntettek, ennek oka a Kisvasút.hu portál szerint az volt, hogy megváltoztak a fakitermelési területek. A kisvasút fennmaradásában az játszhatta a legfőbb szerepet, hogy közforgalmú személyszállítást is végzett. Bár a Zselic nem tartozott a frekventált turisztikai területek közé, mégis vonzott valamennyi turistát. Szintén fontos szempont, hogy az almamelléki kisvasút vezetett valahová: a sasréti végállomáson ott volt a vadászkastély és a tó, amiért volt értelme felülniük az érdeklődőknek a kis szerelvényre.

Makettek és kitömött állatok

Az almamelléki állomáson egy apró vasúttörténeti múzeumot is berendeztek, a jegyet egy kis asztal mögött áruló férfi pedig nagyon lelkesen buzdít is rá, hogy nézzük meg az állandó kiállítást. Vannak kitömött állatok, apró makettek és egy ló vontatta vasúti kocsi.

A múzeum és a műanyag ló Fotó: Prókai Eszter - Origo

A félórás kényelmes vonatozás után számtalan lehetőség kínálkozik a környék felfedezésére. Szerencsére a menetrendet úgy alakították ki, hogy azokra is gondoltak, akik nem akarnak egész napos kirándulást, csak éppen vonatoznának egyet. A délelőtt tíz órakor Almamellékről induló járat a Sasrétről megy visszafelé délben és délután négy órakor is. Az erdei vasút csak hétvégén közlekedik, de ha valaki szeretné, kibérelheti más időpontra is. Ezenkívül vannak különleges alkalmak, amikor külön is elindul a járat. Ilyen például júniusban a Szent Iván-éji vonatozás, vagy januárban a téli vadetetéssel egybekötött kirándulás. A vasútállomáson azt mondták, hogy a hidegebb időjárásra van egy téliesített szerelvény is: a vagonban bőrülések vannak, és egy kis kályha, azzal fűtenek az út alatt.

A Sasrét és a vadászház Forrás: Tevan Imre

Amint megáll a sasréti végállomáson a kis szerelvény, egyből odavonzza a tekintetünket a méltóságteljesen terebélyesedő vadászház. Az épületet – amelyet több száz éves ősbükkös vesz körbe – szintén a Biedermann család építtette az 1900-as évek elején. A vadászház fogadóként és étteremként is működik, mi csak egy kis frissítőre ültünk be, aztán elindultunk felfedezni a környéket.

Számtalan tanösvény, egy mesterséges tó, erdei iskola, kilátóhely és vaddisznókert is van a közelben, emberi távolságban. Nem kell több órát és hosszú kilométereket gyalogolni, hogy lássunk valamit a természetből, hiszen a vonatból kiszállva épp a kellős közepén találjuk magunkat. Ha a nyári szezon előtt megyünk – mi tavaly május közepén jártunk így –, akkor készüljünk fel, hogy a vadászház még nincsen nyitva, és más étterem sem a környéken. Szendvics és ital mindenképpen legyen nálunk.

A visszafelé vonatozás hasonló izgalmakkal járt, mint az odaút. Nevezetesen, hogy nagyjából hét perccel az indulás után fura hangokat kezdett kiadni a mozdony, és végül egy jó negyedórás szerelés után indult csak újra be. Ez a közjáték azonban senkit sem zavart, sőt, én még örültem is neki, hogy addig is ott ülhetek, és elmerülhetek az előttem elterülő virágos rét látványában.