Se emberek, se térerő

Hol van itt internet? - kérdezte mobiltelefon-függő barátom, amikor megérkeztünk a zselici erdők mélyén megbúvó szállásunkra. El kellett keserítenem: a mobilnet és a térerő ugyanis szinte ismeretlen fogalmak a Kaposvár mellett fekvő dombok között, cserébe viszont az utazó olyan nyugalmat és csendet kap, ami Magyarországon is ritkaság. 

Mindez nem véletlen, hiszen nem elég, hogy a Zselic Magyarország legkevésbé lakott területe, de még a turisták sem fedezték fel maguknak. Erdő mélyén kanyargó földutakon, eldugott, néhány házból álló falvakon át jutottunk el mi is utunk első állomására, Bőszénfára, azon belül is a környék legnépszerűbb látványosságára, a szarvasfarmra.

Vegetáriánusoknak nem ajánlott

Aki szereti a szarvasokat, muflonokat, őzeket és vaddisznókat, az mindenképpen menjen el a Kaposvári Egyetem tangazdaságába. De jó ha tudja, hogy a farmon nemcsak megsimogathatjuk és testközelből csodálhatjuk az állatokat, hanem az étteremben meg is kóstolhatjuk őket. Vegetáriánusoknak és állatvédőknek nem ajánlott, mások viszont ne hagyják ki.

Bőszénfán testközelből csodálhatjuk a szarvasokat Forrás: Serdült Viktória

A melléképületben a trófeákról és a vadászatról tartanak előadást a kísérők. Amikor például arról kezdtek mesélni, hogy egy külföldi vadász akár 10 ezer eurót is (3,07 millió forint) hajlandó fizetni azért, hogy kilőjön egy zselici vadat, mi is elgondolkoztunk rajta, hogy talán szakmát kellene váltani. A dolog persze nem ennyire egyszerű, hiszen ha a kísérővadász nem jól méri fel az elejtett állat értékét, akkor bizony a turista újat lőhet, az első vadat pedig veszteségként kell elszámolni. Mi inkább nem is számolgattuk, mennyibe kerül mindez, inkább ettünk egy vadlevest és egy őzszeletet az étteremben (kisgyerekeknek jobb, ha nem mondjuk el, mi került a tányérra), és folytattuk utunkat.

„Ezen én le nem csúszok”

Bár nem rajongok a kalandparkokért, a társaságunkban lévő gyerekek kedvéért meglátogattuk a Katica-tanyát is.Ha valaki nem kedveli a természetvédelmi területeken kialakított élményparkokat, az jobban teszi, ha inkább túrázni megy az erdőbe ahelyett, hogy teheneket simogasson, lovagvárban játsszon, vagy régi mezőgazdasági gépekkel ismerkedjen. Aki viszont tudja, milyen nehéz egy csapat hisztiző gyereket lekötni egy wellness hétvégén, annak valóságos áldás lehet a 10 hektáros terület.

Nekem körülbelül 45 percbe és hosszú könyörgésbe tellett, amíg hajlandó voltam lecsúszni a csúszdák egyikén, akkor is segítséggel, de aki szereti a szabadesést, annak sok szerencsét és biztonságos földet érést kívánok.

Terecseny is egy az aprócska zselici falvak közül Forrás: Serdült Viktória

Ilyen az igazi csillagtúra

A Zselicben nem nehéz olyan szállást találni, ami az erdő közepén van. Elég csak megkeresni valamelyik vadászházat, ha szerencsénk van, azóta háromcsillagos szállodává alakították. Mi azonban úgy döntöttünk, nem alvással töltjük az időt, bár a tiszta levegőn töltött nap után ránk fért volna. Inkább elmentünk csillagoségbolt-túrára.

Már korábban hallottunk róla, hogy a Zselicben található Európa első nemzetközi csillagoségbolt-parkja, úgyhogy mindenképpen ki akartuk próbálni az egyik vezetett túrát. A rangos elismerés nem kevesebbet jelent, minthogy a kontinensen elsőként – a skóciai Galloway mellett – a Zselici Tájvédelmi Körzetnek papírja van róla, hogy tiszta időben tőlük még a Tejútban is lehet gyönyörködni. A terület Európa egyik legkevésbé fényszennyezett helye, amire minden helyi nagyon büszke, bár amikor Kaposvár felé elnéznek, fejcsóválva teszik hozzá, hogy ott túl sok a fény.

Ha tiszta az idő, ez a látvány tárul a túrázók szeme elé Forrás: Zselici Csillagoségbolt-park

Budapestiként nekem nehéz volt elhinnem, hogyan zavarhatná az erdő sötétjét egy 64 ezres város, amikor azonban a vaksötétben botorkáltam a fák között, és megláttam a halvány derengést az ég alján, kezdtem megérteni. A vaksötét nem túlzás, hiszen nemcsak az elemlámpákat, hanem még a mobiltelefonokat is tilos volt bekapcsolni, a túravezetők szerint ugyanis csak így szokik hozzá a szemünk a teljes sötétséghez. Amikor másodszorra botlottam meg egy ágban és léptem bele egy tócsába, akkor kezdtem kételkedni a szavaiban, de utólag elismertem, az élmény még az átázott cipőt is megérte.

Michelin-csillagos étteremből Almáskeresztúrra

Mivel a túráról elég későn értünk haza, úgy döntöttünk, hogy a vasárnapot pihenéssel és evéssel töltjük. Akkor még nem gondoltuk, hogy estére már a szamárból készült szalámin is túl leszünk, és azt is megtudjuk, miért nem lehet télen kecskesajtot kapni.

Lamine és felesége, Simone ma már 90 kecskét nevelnek Forrás: Papp László

A titkot Kaba Lamin és felesége, Simone farmján tudtuk meg, de előtte még egy olyan hihetetlen élettörténetet hallgattunk végig, hogy kellett fél deci házi pálinka, hogy felfogjuk. Lamin édesapja ugyanis guineai, édesanyja magyar, ő pedig séfként dolgozott egy müncheni Michelin-csillagos étteremben. Itt találkozott Simonéval, akivel hamarosan egymásba szerettek.

Bár választhatták volna a szürke, de biztonságot jelentő hétköznapokat is, mégis úgy döntöttek, hogy a szabadság fontosabb a napi robotnál. Almáskeresztúrra költöztek a Lamin nagyapjától örökölt földre, vásároltak két kecskét, és belefogtak a családi gazdaságba. Ma már 90 állatról gondoskodnak, de vigyáznak Mamítára, az anyakocára is, aki jelenleg 11 csöppséget nevel, a jamaikai zenészekről elnevezett kutyákról nem is beszélve.

Amit biztosan nem tudtál a kecskékről

Persze ahol állatok vannak, ott előbb-utóbb a húsok és a sajtok is előkerülnek, Lamin és Simone például kecske- és juhsajtot készít. Tőlük tudtam meg azt is, hogy a kecskék csak az év egy részében adnak tejet, ezért ha friss kecskesajtot keresünk párzási időszakban, nem lesz szerencsénk.

Szamárból is készülhet szalámi Forrás: Papp László

A Zselicben persze nem ők az egyetlenek, akik saját termékeikkel kereskednek, a két nap alatt több olyan helyivel találkoztunk, akik eldugott falvakból érkeznek az őstermelői piacokra, hogy mézet, süteményt, sajtot adjanak el. Attól tehát nem kell félni, hogy a helyi éttermekben csak a rántott sajt-rizs összeállítást találjuk.

Mi akkor mondtuk azt, hogy itt az ideje, hogy ez a környék is felkerüljön a gasztronómia térképére, amikor a Káca tanya tulajdonosainak szamárból készült szalámiját ettük a saját túrójukkal töltött lepény mellé. Azt viszont, hogy a plusz három kilót mikor fogjuk leadni, amit egy hétvége alatt magunkra szedtünk, még nem tudjuk.