Vasfüggöny helyett pazar túrautak

2015.04.25. 17:17

Szombathelyen nőttem fel, a szívem egy része az ország nyugati végében maradt. A Kőszegi-hegység jellegzetes vonulata első látásra csak egy tipikus magyar középhegység, számomra sokkal többet jelent. Hágóin, erdei útjain hallottam meg először a természet hangját, itt tehettem próbára képességeimet, akaraterőmet, és itt éreztem rá a kerékpározás és gyalogtúrázás nyújtotta igazi szabadságra.

Már-már Ausztriában érzem magam, mikor felszállok a Szombathely-Kőszeg vasútvonalon közlekedő igényes motorvonatra. Mióta a megye számos vonalának üzemeltetése a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (GYSEV) kezébe került, egyre szívesebben utazom vonattal. A tiszta, pontos és gyors járművekkel mindössze 23 percre csökkent a menetidő a két város között (korábban 35 perc volt). A szolgáltatás osztrák minőségű, az ára viszont szerencsére magyar.

A vasfüggöny elválasztott, a natúrpark összeköt

Kőszeg igazi barokk város. Méltóságteljes csúcsokkal körülölelt, nemrég felújított, hangulatos belvárosának szűk utcácskái ódon hangulatot árasztanak. A műemlék jellegű épületek rengetegében találjuk a város kicsi várát, amely egy elfeledett, de nagyon fontos ütközet emlékét őrzi: 1532-ben Jurisics Miklós mindössze 700 fős seregével megálljt parancsolt Szulejmán Bécs felé induló százezres hadának. A városlakók aktivitásáról sokat elmond, hogy erre az eseményre minden év szeptemberében egy 1532 méter távú városi futóversennyel emlékeznek.

Kőszeg látképe a hegyekből

Forrás: Puskás Zoltán

A hegység gerincét az osztrák-magyar határvonal szeli ketté. Korábban ez totális átjárhatatlanságot jelentett, hiszen háromméteres vasfüggönnyel zárták le az utat, és a katonai jelenlét szinte állandó volt. A hegység északnyugati csücskébe – a határsáv miatt – egyáltalán nem lehetett belépni, ezt a részt a turistautak ma is elkerülik.

Mióta megnyíltak a határok, a helyzet jelentősen átalakult. 1997 óta a hegység mindkét oldala az Írott-kő Natúrpark része. A felügyeletet végző alapítvány jóvoltából rengeteg tájékoztató táblával, kiválóan karbantartott és jelzett turistautakkal, tanösvényekkel találkozhatunk. A számos magyar jelzés - köztük az Országos Kéktúra - mellett ma már nemzetközi útvonalakon is túrázhatunk.

A natúrpark egyik információs táblája

Forrás: Puskás Zoltán

Az Alpannonia elnevezésű túraút Kőszegről indul, és 120 kilométerrel nyugatabbra, az ausztriai Semmering mellett található Fischbachban ér véget. A túraútvonal összeköti az alpesi hegyeket a pannon térséggel, így a túrázó útja során megismerkedhet mindkét terület természeti és tájképi értékeivel és kulturális gazdagságával.

Gyalogtúra az Írott-kő tetejére

A Kőszegi-hegység manapság már nem tűnik számomra olyan nagy falatnak, de soha nem felejtem el azokat az éveket, amikor még komoly erőpróbát jelentett. Itt tanultam meg gyerekkoromban, hogy egy komolyabb emelkedőn – kellő erőnlét mellett is – csak megfelelő önfegyelemmel és lelki tartással lehet feljutni.

Húszas éveimben többször indultam a minden év októberének harmadik szombatján megrendezett Írott-kő 70 teljesítménytúrán, amely keresztül-kasul bejárja a hegység legfontosabb útjait, és igazán kemény próbatétel. Ahhoz, hogy képet kapjunk a hegység nevezetes helyeiről, szerencsére nem szükséges 70 kilométert gyalogolnunk. A főcsúcs megközelítése a Kőszegről, valamint Velemből és Bozsokról induló jelzett ösvényeken lehetséges. Egy szép márciusi napon Kőszegről indultam útnak barátaimmal, hogy egy 21 kilométeres kellemes gyalogtúrával ünnepeljük a tavasz beköszöntét.

Séta a Kőszegi-hegységben

Forrás: Puskás Zoltán

Az Országos Kéktúra útvonalát követtük a csúcsig. A várost elhagyva komoly kaptatón jutottunk fel a Kálváriához, majd tovább emelkedünk a Pintér-tetőig, ahonnan makettként tűnt fel előttünk a város. Innen lejtett az út, és egy Ausztriába nyíló szűk völgyben megtaláltuk a hegység legbővizűbb forrását, amely hét ágból tör a felszínre.

Az egyes források a hét vezérünkről kapták nevüket, és még a nyári meleg hónapokban is elegendő friss, hideg forrásvízzel szolgálnak. Mellettük a szépen kiépített pihenő- és tűzrakóhelynél általában sokan megfordulnak egy kellemes tavaszi vagy őszi hétvégén. A jellegzetes hely a Kőszeg felől autóval érkező rövidtúrások egyik kedvelt célpontja. Kevéssel odébb egy szellemjárta épület romjait fedezhetjük fel, ebben állomásoztak régen a határsávot védő katonák.

A hét forrást a hét vezérről nevezték el

Forrás:Puskás Zoltán

Innen a kék jelzés nagyon keményen kaptatott tovább, és alig másfél kilométer múlva megpillantottuk magunk előtt az Óház-kilátó masszív épületét, amely egy Kőszeg feletti 609 méter magas csúcson magasodik. Korábban itt állt Felsővár, amely a város védelmi rendszerének része volt. A 19. században kilátót építettek a romokra, ez azonban nem volt hosszú életű. Majdnem száz évig csupán egy kőhalmaz állt a csúcson. A mostani masszív, várra emlékeztető kilátó 1996-ban épült. A kilátó környéke autóval is megközelíthető, ezért igen népszerű célpont.

A masszív, várra emlékeztető kilátó 1996-ban épült

Forrás: Puskás Zoltán

Óháztól nyugatra viszont forgalomtól elzárt hegyi utakon haladtunk tovább a helység szívébe. A tölgyesek helyét ezen a magasságon már hosszú, egyenes törzsű bükkösök veszik át, nagyobb teret engednek a szemnek. Hol Ausztriára, hol Magyarországra nyílt kilátás, ez jelezte számunkra, hogy milyen magasan járunk. Rövid lejtővel folytatódott az út, és már messziről szemünk elé ötlöttek a hatalmas zöld réten elterülő stájer házak fehére meszelt épületei. Az itt berendezett Erdészeti Múzeum csak a nyári hónapokban van nyitva, ezért folytattuk a kirándulást a csúcs irányába.

Túránk 13. kilométerénél értük el a hegység legmagasabban fakadó forrását (Hörmann-forrás, 713 méter). Itt újra megtölthettük kulacsainkat, és erőt gyűjthettünk az előttünk álló három kilométeres kaptatóra. A forrástól a csúcsig vivő szakasz a Vasfüggöny-tanösvény nevet kapta, ugyanis néhol csupán pár méterre halad az országhatártól. A fémből készült határvonal már szerencsére a múlté, de a tízméteres sávban ültetett fehér törzsű nyírfák még mindig megvannak.

Bükkösök között vezet az út a Dunántúl tetejére

Forrás: Puskás Zoltán

Az Írott-kő csúcs pontosan az osztrák-magyar határvonalon fekszik. A vasfüggöny a kilátó Magyarország felőli oldalán húzódott, de a kilencvenes évek végén egy szakaszon felbontották, és engedélyezték, hogy a magyar túrázók is feljuthassanak az épületbe. Az uniós csatlakozásig szinte állandóan osztrák katonák posztoltak a kilátó mellett felállított sátorban, és gondoskodtak arról, hogy mindenki abba az irányba menjen le, amelyikből érkezett.

A határt átlépni ugyanis még útlevéllel sem lehetett. Egyszer majdnem pórul jártam, ugyanis az osztrák oldalról bringáztam fel a csúcs alá, majd gyalogoltam feljebb. Mikor a határőr meghallotta, hogy magyarul beszélek, Magyarország felé irányított tovább, hiába magyaráztam neki, hogy a kerékpárom az osztrák oldalon maradt. Szerencsémre a határátlépést – útlevelembe nyomott pecséttel – igazolni tudtam, így visszatérhettem a bringámhoz.

Az Írott-kő kilátója az osztrák-magyar határon emelkedik

Forrás: Puskás Zoltán

Ma már persze a határvonal csak térképen létezik. A kilátóból nyíló panoráma viszont még mindig magával ragadó. Nyugaton az Alpok kétezres, május végéig havas csúcsai sorakoznak, míg keleten szinte a fél Dunántúl belátható a Ság-heggyel, a Somlóval, a Balaton-felvidéki tanúhegyekkel és a Bakonnyal. Egy tiszta téli napon akár száz kilométer is lehet a látótávolság.

Kilátás a csúcsról Ausztria felé

Forrás: Puskás Zoltán

Miután kigyönyörködtük magunkat, Velem felé vettük az irányt. Ez a kis falu van a legközelebb az Írott-kő 884 méteres csúcsához. Amíg a buszra vártunk, betértünk az alkotóház udvarára, ahol megismerkedhettünk a helyi kézművesek munkájával. Kellemes fáradtsággal a lábunkban tértünk vissza Szombathelyre.

A Kőszegi-hegység a bringások paradicsoma lehetne

Jól karbantartott, jelzett erdei ösvények. Kitűnő állapotú, forgalomtól elzárt, aszfaltozott erdészeti utak. Szépen kivitelezett, nem túl meredek szerpentinek. A Kőszegi-hegység méltán lehetne a bringások paradicsoma, mégis viszonylag kevés kétkerekűvel találkoztam a hegyekben.

A bringások többsége megreked a hegyek lábánál végigszaladó, zöld táblákkal gondosan jelzett Natúrpark-kerékpárútnál, pedig az igazi élmények fent várnának rájuk. Kellemes, ősz végi időben a hulló falevelek színvilága egyedi hangulatba öltözteti az erdőket.

Ezért a látványért érdemes ősszel túrázni a hegyekben

Forrás: Puskás Zoltán

Bemelegítésképp mi is a Kőszeg és Bozsok között kiépített kerékpárúton haladtunk. A város után néhány szakaszon murvás, de jó minőségű útszakasz következett, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy pár kilométeren kénytelenek voltunk kitenni magunkat a közút forgalmának.

Cák apró falucskája jellegzetes borospincéiről híres, de szőlőt ne keressen senki. Egy járványnak köszönhetően ugyanis a helyi szőlők végérvényesen kipusztultak, ma már csak az apró házak emlékeztetnek a múltra.

Velem után a kerékpárút Bozsok irányába visz tovább. Innen már nincs aszfaltos út fölfelé, így összeszedtük minden erőnket, és nekiugrottunk a falu feletti komoly szerpentinnek. Szerencsére az útminőség tökéletes, alig fél óra múlva már a falu fölé emelkedő hófehér Szent Vid-templom mellől csodáltuk az elénk táruló panorámát.

A Szent Vid-kápolna hófehér épülete

Forrás: Puskás Zoltán

Az emelkedőnek azonban itt még nem volt vége. Újabb négy kilométer kaptató után a Hörmann-forrás mellett pihentünk. Ez volt túránk legmagasabb pontja. Kikerültük a sorompót, és a forgalomtól elzárt, aszfaltozott erdészeti utakon haladhatunk tovább a hegység szívébe, bár eddig sem kellett nagyon aggódnunk a forgalom miatt.

A stájer házak után kezdődött a kedvenc szakaszom, amely a hegység egyik elfeledett részére kalauzolt minket. Az útvonal érdekessége, hogy a hegyen tekergő utak még Magyarországhoz, az alattunk elterülő falvak pedig már Ausztriához tartoznak. Telefonjaink szerint már mi is Ausztriában jártunk.

Ilyen rendezett utakon tekerhetünk

Forrás: Puskás Zoltán

Míg a stájer házak és a Hétforrás között kanyargó 16 kilométeres festői útvonalon a régi rendszerben csak a határőrök közlekedhettek, manapság bárki megtehetné. Ám ezt az utat még a legelvetemültebb vándorok is gyakran elkerülik. Többször jártam már arra, de még soha senkivel nem találkoztam.

A forrás előtt már-már úgy tűnt, hogy teljesen leereszkedtünk a völgybe, de az útvonal a végére tartogatott nekünk némi meglepetést. A hegy túlsó felén fekvő Kőszegre csak jókora mászással térhettünk vissza. Így jól jött a pihenő a Hétforrásnál, majd egy kellemes száguldással gurultunk vissza kiindulópontunkra.

A hegy magyar, a völgy osztrák

Forrás: Puskás Zoltán

Akár gyalog, akár bringával kelünk útra, vagy ha a környéken autózva mindössze egy-két órás kikapcsolódásra vágyunk, a Kőszegi-hegység mindig több alternatívát kínál. Gerincén két ország között egyensúlyozva feltárul szemünk előtt az Alpok bámulatos világa éppúgy, mint hazánk szelíd dombjai, síkságai. Mindezt kulturált, kellő információval ellátott, tiszta környezetben tehetjük. Akár a hegységben barangolunk, akár a hegy lábánál elterülő hangulatos falvak utcáit járjuk, úgy érezhetjük, hogy egy igazi alpesi élmény részesei lehetünk.

Az általunk bejárt gyalogtúra útvonala:

Az általunk bejárt kerékpártúra útvonala: