Az se olcsó, ha az ember ingyen nyaral

Hévíz és környéke
Kilátás a szigligeti várból
Vágólapra másolva!
Az idén úgy döntöttünk, okosak leszünk, mint a lány abban a bizonyos Mátyás király mesében. Megyünk is nyaralni meg nem is. Mivel legtöbbször a szállás a legdrágább tétel, sokan csak úgy tudnak elutazni néhány napra, ha rokonok vagy barátok látják vendégül őket. Mi is felidéztük a KGST-időket, és a kölcsönös segítségnyújtás elvét alkalmazva ezúttal a Balaton nyugati csücskét fedeztük fel.
Vágólapra másolva!

A magyarok több mint fele az idén sem tud nyaralni menni. Igyekszik megszabadulni a sárga csekkektől, és örül, ha 25-én még van annyi kaja a hűtőben, hogy kitart a következő fizetésig. Nyaralás? Nem is emlékszik, mikor volt része ilyesmiben.

Vannak aztán a mázlisták, akik kijönnek a havi bevételükből, sőt néhány ezer forintot minden hónapban el tudnak dugni saját maguk elől. Őket hívják ma Magyarországon középosztálynak. Nyaralás? Számukra ez évről évre dilemmát jelent. Mert vagy megveszik szerény megtakarításukból az új laptopot, mosógépet vagy ami épp dögrováson van, vagy gyűjtenek tovább a lakásfelújításra, vagy eldorbézolják az egészet pár nap alatt a Balatonon.

Nyaralás vagy lakásfelújítás? Sokak dilemmája Forrás: móser

Na és persze akadnak olyanok is, akik egyre távolabbi országokba utaznak, és egyre több pénzt költenek nyaralásra, de ez a cikk most nem róluk szól.

Megyünk is nyaralni meg nem is

Az idén úgy döntöttünk, okosak leszünk, mint a lány abban a bizonyos Mátyás király mesében. Megyünk is nyaralni meg nem is. Sokan ügyeskednek így Magyarországon, hiszen fejenként ötezer forint alatt nem nagyon lehet szállást találni, tehát

egy hároméjszakás kaland kettesben bárhol az országban alsó hangon is 30-40 000 forint plusz útiköltség,

és akkor még nem ültünk be egy kávézóba sem, és be nem tettük a lábunkat egy strandra vagy egy múzeumba.

A táj felfedezése szerencsére nem kerül semmibe Forrás: móser

A megoldást a rokonok és jó barátok jelenthetik, akik az ország valamely kellemes pontján laknak, és megbíznak bennünk annyira, hogy kölcsön adják a lakásukat. Vagy ami még ritkább: szeretnek minket annyira, hogy hajlandók elviselni jelenlétünket három-négy napig. A dolog úgy működik, mint hajdan a KGST, vagyis a szívességért cserébe adandó alkalommal nekünk is készen kell állnunk a viszontszolgáltatásra.

Nagy mázli, ha az embernek itt él a barátnője Forrás: móser

Mi ezúttal egy régi barátnőm, gimnáziumi harcostársam vendégszeretetével éltünk (reményeink szerint nem vissza), aki néhány éve a Balaton nyugati csücskében él, távol a turisták, de még a falubeliek zajától is. Alsópáhok szőlőhegyén van a háza, több száz méternyi murvás, árnyas útra a falutól, amelynek csak a háztetői látszanak a teraszról, meg az 1770-es évekből származó temploma. Hévíz innen egy ugrásra van, odafelé meg sem érzi az ember azt a 4 és fél kilométert a bicikliúton, csak visszafelé megterhelő egy kicsit az utolsó nagy emelkedő, pláne ha nem Hévízről, hanem mondjuk Balatongyörökről tekerünk haza.

Hévízen néha úgy éreztem, nem is Magyarországon vagyok Forrás: móser

Úsztunk egyet a tavirózsák között

Kisgyerekkoromban jártam Hévízen utoljára, de a gyógyfürdő különös hangulata élénken élt az emlékezetemben. Az atmoszféra nem változott, az 1904 és 1928 között épült fürdő tornyocskái és a meleg vízen úszó tavirózsák még mindig mesevilágba ringatnak. 2009-ben felújították a fürdőházat, új épületrészt is emeltek a régi stílusát imitálva. Az átalakításoknak köszönhetően a tó közepén egy 2500 négyzetméteres fürdőtér jött létre, amely télen-nyáron használható, az új részben pedig mindenféle kényeztető kezelésben lehet részünk 21. századi módra.

Nem vagyunk nagy vízimádók, csak a bicikliútról lestünk rá a fürdőzőkre. Nem voltak sokan. Egyáltalán, egész Hévíz, majd még tovább, a Keszthelytől Szigligetig tartó régió, amelyet biciklivel bejártunk, kihaltnak tűnt ezen a július eleji hétköznapon. Pedig állítólag Budapest után

Hévíz a legfelkapottabb magyar város a turisták körében.

Csak a bicikliútról lestünk be a fürdőbe Forrás: móser

A fürdő egyébként reggel 9-től este 6-ig van nyitva, az egész napos belépő 3900 forint, de vehetünk három- vagy négyórás jegyet is 2600, illetve 2900 forintért. Nem is ajánlatos az egész napot odabenn tölteni, az orvosok szerint naponta kétszer fél óra bőven elég Európa legnagyobb gyógytavának vizéből.

Barátnőm minden reggel úgy kezdi a napot, hogy úszik egyet a tavirózsák között. Na, nem a fürdőben, hanem az onnan kivezető csatornában, amelynek vize néhány fokkal langyosabb, de semmivel sem kevésbé gyógyhatású. Igaz, ki van téve a tábla, hogy fürödni tilos, de ez évtizedek óta nem zavarja a bennfenteseket, akik erre a tuti helyre járnak. Gondolom, többnyire helybéliek vagy ide tévedt turisták.

Itt fürdenek a bennfentesek Forrás: móser

Ezt a lehetőséget mi sem hagyhattuk ki, úsztunk néhány métert a simogatóan langyos, vadregényes folyóban, körülöttünk apró halak nyüzsögtek. Szárítkoztunk egy kicsit a napon, aztán nekivágtunk a legszebb bicikliútnak, amihez ez idáig szerencsém volt: Hévíz és Keszthely között sokáig Gyűrűk urába illő lények,

mocsárciprusok sorfala között tekerhetünk.

Mocsárciprusok állnak sorfalat a Hévíz-Keszthely közötti bicikliúton Forrás: móser

Keszthelyen a bicikliút átvezet a kastély mellett nemrég felépített impozáns múzeum kertjén. Ha az ember gyerekkel van, kötelező program. A földszinten több mint 200 vadfaj trófeáit láthatjuk „természetes élőhelyükön”, fönn pedig a császári és királyi Déli Vaspályatársaság sínhálózata elevenedik meg 75-féle korhű mozdonnyal és szerelvénnyel, régi pompájukban virító pályaudvarokkal, méretarányos kicsinyítésben.

Ezt a múzeumot a gyerekek imádni fogják Forrás: móser

Mindenkinek járna három nap nyaralás

Mi azonban tekertünk tovább a balatoni bicikliúton, amely átvezet Keszthely szeretnivaló sétálóutcáján, ahol művelt alkoholista férjem boldogan fedezte fel a borszaküzletet, amelyről már sok jót hallott. Visszafelé feltétlenül be kell ide mennie, figyelmeztetett, mert vendéglátóink balatoni halvacsorát ígértek nekünk (barátnőm férje szenvedélyes horgász, néha még díjakat is nyer), a halnak pedig köztudomásúlag holta után is úsznia kell. A balatoni halnak minimum jóféle balatoni borban.

Keszthely belvárosa nagyon szeretnivaló Forrás: móser

Egyelőre azonban délelőtt volt, a nap egyre erőszakosabban tűzött, mi pedig még messze voltunk kitűzött célunktól, a balatongyöröki Batsányi-kilátótól.

Balatongyörök, ha valaki nem tudná, kilátó-nagyhatalom.

Az ezerfős településnek négy kilátója van, és bár szívesen megmásztam volna valamennyit, hallgattam egy internetes informátorra, aki azt állította, ha csak egy magaslat megmászására van időnk és energiánk, a Batsányit válasszuk.

Balatongyörök kilátó-nagyhatalom Forrás: móser

Dél lett, mire elértük a kis falut, amelybe azonnal beleszerettem. Elég volt megpillantani a békebeli állomást a mögötte emelkedő-kanyarodó főutcával, és máris késztetést éreztem, hogy itt éljem le életem hátralevő részét. Egyelőre azonban csak egy árnyékos padra telepedtünk le az állomás alatt a vízparton, és úgy döntöttünk, itt bekkeljük ki a nap legforróbb óráit. Férjem haladéktalanul felfedezőútra indult, hogy megfelelő minőségű csapolt sört szerezzen magának és jeges kávét nekünk. Sikerrel járt, Kozelt csapoltak egy közeli étteremben, és amíg elkészült a kávénk, máris magába döntött egy korsóval.

Első látásra beleszerettem ebbe a balatoni kis faluba Forrás: móser

Hűtöttük magunkat a hideg kávéval, hallgattuk a strandról kiszűrődő jellegzetes balatoni ricsajt, bámultuk a lábunk előtt elterülő nyugodt óriást, a Balatont, meg a közelünkbe merészkedő hattyúcsaládot.

Már ennyi is elég ahhoz, hogy az ember felébressze magában szunnyadó életkedvét.

Ha én lennék a király, alanyi jogon mindenkinek járna három nap nyaralás. A kincstár fizetné. Nem önzetlenül, hanem annak tudatában, hogy utána minden alattvaló tripla energiával veti bele magát a munkába.

Csak néztük a nyugodt óriást, a Balatont Forrás: móser

Naná, hogy a magyar volt a világ első népe

Három óra tájban elindultunk a konokul emelkedő balatongyöröki főutcán a kilátó felé, amely a 448 méter magas Boncsostető csúcsán nyújtózkodik. A kedves tourinformos lány instrukcióit követve nagyjából egy kilométer után kikötöttük a bringákat egy pihenőnél, és gyalog caplattunk tovább a köves úton.

Nem a negyven fok a legideálisabb ehhez a kiránduláshoz, de hát nekünk most ez jutott. Megküzdöttünk a látványért, amely a tavaly pöpecen felújított magaslesen várt ránk. Igaza volt Eötvös Károlynak, a Balatoni utazás szerzőjének, aki a 19. század második felében járt erre: „felnyílt előttem egy tájkép, amelyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott.”

Tavaly újult meg a kilátó, ahonnan sokak szerint a legszebb a Balaton Forrás: móser

Letántorogtunk a hegyről, összeszedtük a bicikliket, és visszagurultunk a Balaton-partra. Odalenn időközben beindult a Nemzeti Hét rendezvénye, amelyet a helyi honismeret kör szervez már évek óta. Egy fehér inges úr arról értekezett a néhány tucatnyi egybegyűltnek, hogy az ősmagyar szógyökök gyakorlatilag a világ összes létező és valaha volt nyelvében felfedezhetők, ami egyértelműen bizonyítja, hogy

a magyar volt az első nép a földön.

A györöki honismereti kör minden évben megrendezi ezt az eseményt Forrás: móser

Próbáltam láthatatlanná válni, és minél gyorsabban elhúzni a csíkot, ám férjem fennakadt egy bódén, amelynek felirata kézműves vonyarcvashegyi sörrel kecsegtetett. Sajnos azonban a sörkimérés csak az előadás után indult be, amit nekünk nem állt módunkban megvárni.

Este a teraszon fokhagymás olajon sült balatoni pontyot, kárászt és keszeget ettünk kertben termett paradicsommal és kígyóuborkával, és nem Alsópáhok tetején éreztük magunkat, hanem sokkal magasabban, valahol a felhők felett. Különösen miután benyakaltuk a 2014-es magnumpalackos Jásdi olaszrizlinget.

Ott éreztük magunkat, valahol a felhők felett Forrás: móser

Nekem ez a legszebb magyar táj

Másnap ugyanezt a távot megfejeltük további 13 kilométerrel, ezúttal ugyanis Szigliget volt a célpont. Az út másodszorra sem volt kevésbé élvezetes, viszont ezúttal jóval tempósabban haladtunk. A györöki hattyúk már régi ismerősként üdvözöltek minket, amikor letelepedtünk a padunkra falatozni egy kicsit. Paprikát, paradicsomot, uborkát és sajtokat vittünk magunkkal hűtőtáskában, nem csak spórolásból, hanem mert

az út menti büfék és kisboltok kínálata még mindig nem túl vonzó a Balatonon,

főleg ha az ember azon igyekszik, hogy kétezer kalória alatt maradjon a napi tápanyagbevitele.

A györöki hattyúmama a kacsáktól is óvja kicsinyeit Forrás: móser

A györöki kilátóknak most odalentről, a golfpálya mellett húzódó bicikliútról integettük. Eltekertünk az Afrika Múzeum mellett, átsuhantunk Balatonedericsen, aztán egyszer csak felbukkant a jobbunkon a szigligeti vár. „Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s az a fény a távolból, mintha drágaköve volna a koronának”, hogy megint a Balaton íróját, Eötvös Károlyt idézzem.

Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája Forrás: móser

Az utolsó szakaszon, a várhoz vezető meredek makadámúton némileg fásultan toltuk fel a járgányokat, de odafönt minden életerőnk visszatért. Férjem lelki nyugalmához nagyban hozzájárult, hogy a bejáratnál a Szászi pincészet helyes kis szaküzletébe botlott, vagyis meg volt oldva az aznapi vacsorához való. Attól tartott ugyanis, méghozzá teljes joggal, hogy a keszthelyi boltot már nem találjuk nyitva visszafelé menet. Vacsora jó bor nélkül egy ilyen nap után? Rémálom kategória.

Az Afrika Múzeum mellett most csak elkerekeztünk Forrás: móser

A belépő fejenként 600 forintot kóstált (gyerekeknek 300), és ezért az összegért ezen a szerda délutánon gyakorlatilag miénk volt a vár, talán két család bóklászott rajtunk kívül a masszív kőfalak között. Szigliget várát lV. Béla kezdte építtetni, aki a tatárdúlásból okulva több ponton is meg kívánta erősíteni az ország védelmét. Aztán az évszázadok során jöttek-mentek a tulajdonosok, több támadás is érte a várat, végül a Rákóczi szabadságharc idején már olyan lerobbant állapotban volt az épület, hogy a kurucok nem is tudták használni.

Tudták már a középkorban is, hová kell építkezni Forrás: móser

Most azonban romjaiban is nagyon vonzó. A várak nem igazán az otthonosságukról híresek, de a szigligeti belső terei meglepően emberléptékűek, és a berendezett szobákat elnézve

21. századi szemmel is teljesen élhetőnek tűnt a hely.

A kilátásra pedig nincsenek szavak. Ha bármikor szóba került, miért érdemes – mindennek ellenére – ebben az országban élni, gondolkodás nélkül a Balatont neveztem meg első és legnyomósabb érvként. Pedig akkor még nem is láttam a szigligeti vár tetejéről.

Otthonos hálószoba a szigligeti várban Forrás: móser

Az élet néha szép tud lenni

Szűk három napba nem sok minden fér bele, velünk mégis sok minden történt. Nem utaztunk messzire, nem vettünk részt se extra, se extrém programokban, csak kikapcsoltuk a mobiljainkat, otthon hagytuk a laptopjainkat, megmozgattuk sok ülésben elgémberedett tagjainkat, és nagyra nyitottuk a szemünket. Az élet néha szép tud lenni. Csak át kell váltani a robotüzemmódból.

A vár, háttérben a Szent György-heggyel Forrás: móser

Utóirat: A kirándulás egy tank benzinbe, egy autópálya-matricába, a vendéglátóinknak vitt ajándékokba, az 1200 forintos várbelépőkbe, na meg a szokásosnál több és drágább korsó sörbe és üveg borba került. A régóta vágyott, hátsó ajtóra szerelhető biciklitartóra is most ruháztunk be, ami jelentősen megdobta a költségeket. Nem mondom, hogy nem érezzük meg most, a hónap végén, mikor e sorokat írom, hogy egy kicsit elengedtük magunkat. Jó lenne olyan világban élni, ahol három nap aktív pihenés nem számít luxusnak.