Bejártuk a Bakony egyik legszebb túraútvonalát

2015.11.20. 06:03

Az októberi hatalmas esőzések után közel harminc gyerekkel vágtam neki a kétnapos bakonyi túrának. Megduzzadt patakokon, csúszós köveken, izgalmas drótkötélpályán, viadukton és alagutakon keltünk át esőben, napsütésben, alkonyi sötétségben. Többször kellett zoknit cserélnünk, de valamit megéreztünk a Bakony vadságából és izgalmából.

Ha a nyolcas főúton autózunk Veszprém megyében, jóformán fel sem tűnik, hogy hegyvidéken járunk. Az út lágyan hullámzik alattunk, jobbra-balra szelíd dombok emelkednek. A lankákon többnyire szántóföldek, néhol füves puszták, esetleg néhány kisebb erdőfolt. Ha csupán autónk kormánya mögül tekintünk a tájra, soha nem ismerjük meg a Bakony igazi arcát.

Sobri Jóskával már nem futhatunk össze

A Bakony sokunk képzeletében még mindig a hajdani betyárok búvóhelyeként jelenik meg. Vad, kiismerhetetlen vidékként gondolunk rá, ahol kétszáz évvel ezelőtt Sobri Jóska és barátai a katonai szolgálat elől menedéket találtak. Bár többségük rablásból élt, világukat egyfajta romantika övezte. Mivel a mindenki által gyűlölt hatalom üldözte őket, rokonszenvet ébresztettek az emberekben, és idővel valóságos legendává váltak.

Ilyet az országútról biztosan nem látunk. Vízesés a Gaja-patakon Bakonynánánál

Forrás: Puskás Zoltán

A betyároknak menedéket nyújtó végtelen erdőségek nagy része már a múlté. Helyükön búza- és repceföldek hullámoznak, csupán a folyók szurdokaiban és a magasabb hegyvonulatok tetején maradt olyan érintetlen a vidék, amilyen egykor lehetett. Messze el kell hagynunk a civilizációt, ha a hegység igazi, vad arcát akarjuk látni. Sobri Jóskával persze már nem futhatunk össze, de a róla elnevezett barlangot felkereshetjük.

Iskolánk túracsapatának vezetőjeként igyekszem diákjaimmal Magyarország minél több szépségét megismertetni. Idén októberben kétnapos túrát tettünk az Öreg-Bakonyban, végigjártuk a hegység három legjellegzetesebb szurdokvölgyét. Ez a Zirc–Bakonyszentlászló–Bakonyoszlop–Bakonynána által határolt régió a kedvencem, pedig már sok részét felfedeztem a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű hegységének, amely a Balaton-felvidéktől egészen a Móri-árokig húzódik.

Betyárokkal most nem futottunk össze

Forrás: www.betyarnapok.hu

Az Ördög-árokban nem mindenki úszta meg szárazon

Amikor Dudar községben elhagytuk az autóbusz kényelmét, sokan még nem sejtették, miféle kalandba keveredtek. Igaz, akadt néhány szülő, akik a több hetes esőzésre való tekintettel nem engedték el gyereküket a kirándulásra, mondván, hogy veszélyes lehet. A falut elhagyó széles mezőgazdasági út azonban egyelőre minden volt, csak nem veszélyes. 

Miközben oldott hangulatban bandukoltunk a sűrű tölgyerdő felé, azon járt az eszem, vajon mennyi víz lesz az Ördög-árokban. Már többször bejártam a hegység legkalandosabbnak titulált szűkületét, de még sosem láttam benne sok vizet. Na, majd talán most – bíztattam magam, bár tudtam, hogy így sokkal nehezebb lesz átverekedni a majdnem harminc általános iskolást az árok legszűkebb részein. Milyen igazam lett! 

Ritkán van ennyi víz az Ördög-árokban

Forrás: Puskás Zoltán

Ahogy leereszkedtünk az árokba, a csendes kis ér helyett sebes patakocska állta az utunkat. Csak néhány szikladarab kandikált ki az erős sodrású vízből. Hidat ne keressen errefelé senki, a bakonyi patakok többségén a gázló az egyetlen lehetőség az átkelésre. 

És ahogy az egy szurdokban lenni szokott, a folyócska rendre elénk kanyarodott. Néhol farönkökön, máshol csúszós köveken vagy masszív sziklákon kellett átvergődnünk a túlsó partra, ami nem kis ügyességet kívánt. Egyre kevesebben folytatták száraz cipővel a túrát. 

Átkelés a gázlón, nem könnyű feladat

Forrás: Puskás Zoltán

Az Ördög-árok vitathatatlanul legizgalmasabb része a Gizella-átjárónak nevezett szűkület. Itt egy meteorit méretű szikladarab szakadt le a szurdok faláról és torlaszolja el az utat teljes szélességében. Régen csak jókora kerülővel vagy izgalmas, de kétes kimenetelű mászással lehetett túljutni rajta, most viszont drótkötél és néhány kisebb vaslétra áll a túrázók rendelkezésére. Így biztonságosan, esés és főleg fürdés nélkül átjuthatunk a túloldalra, bár tériszonyosoknak nem kifejezetten ajánlott a mutatvány. 

Az októberi esőzések után a patak vize jókora vízesésben zubogott alá. A szikla alatt tekintélyes méretű tóban gyűlt össze a víz, így a vaslétrákat nem is tudtuk használni. Hála a kiépítőknek, a drótkötél már a tavacska túlsó végén tett le minket, így mindenki sikeresen és szárazon ért földet a túloldalon. 

Gizella-átjáró: a vaslétrák járhatatlanok, nekünk csak a drótkötél jutott

Forrás: Puskás Zoltán

Aki el szeretné kerülni a hasonló izgalmakat, az mindenképp az év szárazabb időszakában próbálkozzon az Ördög-árokkal, vagy alternatív útvonalként a vele párhuzamosan futó Kő-árokkal próbálkozzon, ahol jóval kevesebb kockázatos átkeléssel haladhat előre. 

A cseszneki vár megéri a fáradságot

Az Ördög-árok izgalmai és a zoknicsere után ismét barátságosabb arcát mutatta a táj. Már a távolból feltűnt a cseszneki vár hegytetőre épült masszív kőépülete. A meredek sziklán emelkedő vár a tatárjárás után épült. Az évszázadok során lakhatatlanná vált várat az utóbbi években nem kis munkával újra látogathatóvá tették. Mivel ennyire eldugott helyen áll, nem olyan híres, mint a Balatonhoz közelebb eső, szintén a Bakonyban található sümegi vagy nagyvázsonyi vár, de szépségben simán felveszi velük a versenyt. 

A cseszneki vár minden irányból uralja a látképet

Forrás: Puskás Zoltán

A vár északi lejtőjét Csesznek, a meredekebb déli oldalt a Kőmosó-szurdok szegélyezi. Ez az alig fél kilométer hosszú völgyszoros jelentéktelennek tűnik a környező szurdokokhoz képest, de rövid szakaszán sok szépségben lehet részünk. Megcsodálhatunk néhány, régen menedékként szolgáló kőfülkét, és ha van hozzá felszerelésünk és bátorságunk, kipróbálhatjuk a szurdok falán felfutó, 2013-ban átadott via ferratát, azaz drótkötéllel biztosított mászóutat.

Nekünk az egyre erősödő esőben erre sajnos nem sok esélyünk volt. Inkább gyorsítottuk lépteinket, hogy még napnyugta előtt sikerüljön elérnünk aznapi célunkat, a Porva-Csesznek vasútállomás tőszomszédságában található turistaházat. 

Amilyen kicsi, olyan elbűvölő – a Kőmosó-szurdok közvetlenül a vár mellett

Forrás: Puskás Zoltán

Ahogy elhagytuk a Csesznek mellett kanyargó, forgalmas 82-es főutat, megint visszacsöppentünk a Bakony vad magányába. A késő délutáni órákban már egyedüli vendégei voltunk az erdőnek. Felfelé kaptatva még feltűnt mögöttünk a vár ódon épülete, előttünk pedig hamar lebukott a Nap. Az utolsó kilométereket elemlámpáink fényénél tettük meg. A turistaházban már vártak ránk. A hideg, sötét erdő után megváltás volt belépni a fatüzelésű kályhákkal felfűtött, barátságos szobákba. 

A Cuha-szurdok vonattal és gyalog is lélegzetelállító 

Porva-Csesznek Magyarország legelhagyatottabb vasútállomása. Valószínűleg kirándulóknak épült az ország egyik legszebb vasútvonalán, hiszen mindkét falu, Porva és Csesznek is több kilométeres távolságra van tőle. Az állomást ráadásul csak engedélyköteles erdészeti úton lehet megközelíteni.

Nosztalgia szerelvény Porva-Csesznek vasútállomáson

Forrás: Puskás Zoltán

Az újabban Bakony-vasút néven emlegetett 115 éves vonal mára ipartörténeti műemlék lett. Műszakilag és esztétikailag is egyedülálló a Porva-Csesznek és Vinye közötti öt kilométeres szakasz, ahol három alagúton és két völgyhídon halad át a vonat a Cuha szűk szurdokvölgyében.

A reggeli napsütésben újult erővel vágtunk neki a völgy kilenc gázlón áthaladó turistaútjának. Az elmúlt hetek komoly esőzése igencsak meglátszott a régió legjelentősebb patakján. A máskor csendesen csordogáló Cuha bővizű, szilaj folyóvá terebélyesedett. Ugyanakkor széles és jól karbantartott úton haladtunk előre a gyönyörű tájban. 

Kerékpárosok küzdenek a megáradt Cuhával

Forrás: Puskás Zoltán

Ez az útvonal – kisebb vízállás mellett – a kerékpárosok, sőt a kiscsaládos túrázók kedvence tanösvénnyel és rengeteg kiépített pihenőhellyel, esőbeállóval, tűzrakóhellyel.

Útközben felmásztunk a völgyet övező sziklák apró sziklaüregéhez, a Betyár-Pamlag-barlanghoz. Gyalogosan még jobban szemügyre vehettük a vasútvonal érdekességeit. Felmásztunk a viaduktra és megcsodáltuk a rövidke sziklaalagutakat is. 

A Bakony-vasút eszméletlen helyeken kanyarog

Forrás: Puskás Zoltán

Alig másfél órás túra után a Vinye melletti Kőpince-barlangnál és az azonos nevű forrásnál fejeztük be a túrát. Lábunk és a lelkesedés még vitt volna tovább a Cuha-szurdok újabb szűkületéig, de be kellett látnunk, hogy két nap alatt nem lehet az Öreg-Bakony összes csodáját bejárni. Így legalább lesz okunk a visszatérésre.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK