Nincs pihentetőbb a hétvégi kéktúrázásnál

2016.03.19. 10:05

Március eleje még nem igazán számít közkedvelt túrázóidőnek, pedig ilyenkor is gyönyörű a természet, és a napsütésben már érezni lehet a tavasz közeledtét. Az országos kéktúra nyomvonalán haladva biztosak lehetünk benne, hogy látnivalóban sem lesz hiány.

Vasárnapi lustálkodás helyett a Gánt és Várgesztes közti 18 kilométeres turistaút bejárására vállalkoztunk a Kikerics kéktúramozgalom színeiben. Ez az egyesület nem hivatalos, hanem abszolút baráti, így nevezzük viccesen a havi egy-két alkalommal szervezett közös kirándulásainkat. 

Havonta egyszer-kétszer nekivágunk a túraútvonalaknak

Forrás: Bucsky Péter

A legjobb ebben az, hogy sokféle ember jön össze, a barátok hozzák a kollégáikat, ismerőseiket, és már több szerelem is szövődött a közös túrázásnak köszönhetően.

Túrázni minden évszakban jó

Forrás: Bucsky Péter

Villásreggeli Gánton

A mostani túra nem sok települést érintett, kanyargós utunk főként a Vértes erdeiben vezetett.

Gánton a Vértes Vendéglőben rántottával és kávéval kezdtük a napot. A török időkben kihalt települést az Eszterházyak szlovák és német telepesekkel népesítették be a felszabadítást követően. A német hagyományokat a mai napig tartják, például a faluszéli kápolnán is németül kéri a felirat Máriát, hogy imádkozzon értünk. 

Gántról indult a március eleji túra

Forrás: Bucsky Péter

Egy-két kilométert kellett csak megtenni a legelőkön, és már bent is voltunk az erdőben. A tölgyesbe érve emelkedni kezdett az út. Nem egy hegymászás, de azért kellemesen lefárasztja az embert, mire felér a Hajszabarna lapos tetejére. A kopasz tájban elbújtak a dombok sziklái és a kidőlt fák törzsét benövő óriásgombák.

Óriási gombák nőttek néhány fán

Forrás: Bucsky Péter

Ősi romok az erdő közepén

A kéktúrázók hátizsákjukban kis könyvükkel nemcsak a tájat szemlélik, hanem a pecsételőhelyeket is. Szerencsére uniós forrásból megújult az egész túraútvonal, mindenhol új útbaigazító táblák és térképek vannak, és a pecsételőhelyeket sem lehet eltéveszteni. Mindszentpusztán csak a pecsét miatt álltunk meg, de ha már ott voltunk, körülnéztünk egy kicsit, és a szendvicsezésre is szakítottunk időt. 

Mindszentpusztán a pecsételés miatt álltunk meg

Forrás: Bucsky Péter

A Csáki vagy másképpen Oroszlánkő-vár romjai igen érdekesek az erdő közepén, minden településtől távol. Az Árpád-korból nem sok vár maradt fenn, ennek is csak hiányos romjait láthatjuk. Anonymus is megemlíti a vár történetét a Gesta Hungarorum című krónikájában. 

Ez azonban nem túl megbízható forrás, egy kis fizetségért cserébe a névtelen szerző szívesen belekomponálta a korabeli befolyásosok őseit a magyarok történetébe. A tőle kapott információk szerint a vár építője Szabolcs vezér unokája, Csák volt, akiről a szomszédos Csákvár is a nevét kapta. 

Ebből a  várból sajnos nem sok maradt meg

Forrás: Bucsky Péter

Akárki is építette, az biztos, hogy jól választott helyszínt. A romoktól egész a Bakonyig ellátni. Egyébként a vár fénykora rövid volt, Csák Máté 1204-es rozgonyi veresége után hanyatlásnak indult, a török időkben pedig teljesen elnéptelenedett. A történelmi kalandozásból Oroszlány látképe és az erőmű kéményei zökkentettek vissza a jelenbe.

Kora tavaszi hangulat

Forrás: Bucsky Péter

Kidőlt fák a túraútvonalon 

A vár után egy hosszabb kaptató kezdődött az erdőben, míg végre elértük a fennsíkot. Itt már lazábban tudtunk haladni, őzeket és szarvasokat is láttunk, de mire a fényképező előkerült volna, már el is tűntek. Lakott településre hosszabb gyaloglás után értünk ismét, méghozzá az elég érdekes, Gánthoz tartozó Kőhányásra. 

Kirándulni jó!

Forrás: Bucsky Péter

A települést a 18. században német telepesek alapították Steinau néven. Az 1792-es népszámláláskor 68 lakosa volt tíz házban, ma 15 ház van, na meg a szépen felújított Eszterházy-kápolna, előterében egy dísztóval. Az itt lakók alapvetően az erdőgazdálkodásban dolgoztak, de a régi életvitelről egy korabeli mészégető is tanúskodik.

A szépen felújított Eszterházy-kápolna

Forrás: Bucsky Péter

A Székesfehérvár–Tatabánya főutat keresztezve ismét sűrű erdőbe jutottunk, és kíváncsian vártuk, milyen élményeket tartogat Várgesztes. Az úton nem várt akadállyal szembesültünk: a kivágott fák keresztben feküdtek a túraúton, ezért kicsit az avarban kellett bukdácsolni. Ez persze nem okozott nagy gondot, de azért érdekes kérdés, miért nem vette senki a fáradságot a kivágott fa feldolgozására és elszállítására – mégiscsak az ország első számú túraútvonalát rekeszti el.

Nem várt akadályok

Forrás: Bucsky Péter

Finom cseh sör a pecsételőhelyen

Célunkhoz közeledve még tettünk egy kitérőt. Várgesztesen is meg kellett néznünk a várat, még akkor is, ha a túra végén már nem esett olyan jól a hegymenet. Ez egyébként nem is igazán vár, inkább vadászkastély, amelyet az idők során erődítménnyé építettek át. Elhelyezkedése azonban tökéletes, meredek dombon magasodik a falu fölé. Sajnos felújítás miatt zárva van, így csak kívülről láthattuk.

A várgesztesi vár eredetileg vadászkastély volt

Forrás: Bucsky Péter

Gyorsan indultunk is tovább Várgesztes központjába, ahol az utolsó pecsételőhely a helyi kocsmában van. Ez természetesen nem rossz üzlet, hiszen, mint azt a kocsmárostól megtudhattuk, napi két-három túrázó csapat is felkeresi az intézményt emiatt. 

Egyébként kellemes meglepetés volt, hogy a vendéglátóhelyen az egyik kedvenc cseh vörös sörömet is lehetett kapni, amit nagy örömmel fogyasztottam el a 18 kilométeres túra után a cserépkályha melege mellett.

Meglepetésre finom cseh sört is mértek a kocsmában

Forrás: Bucsky Péter

Túrázni jó, ez megint bebizonyosodott

Az egész napos friss levegő meghozta az étvágyunkat. Tatabányán álltunk meg vacsorázni a városháza melletti étteremben, és nagyon jólestek a vadraguk és egyéb magyaros ételek. A vacsora végére az eső is eleredt, lám, milyen jó, hogy az időjárás-előrejelzés ennyire pontos. Éppen azért választottuk a vértesi túrát, mert az eredetileg kinézett mátrai útvonalon szakadó esőt jósoltak.

Az erdő március elején

Forrás: Bucsky Péter

Baráti társaságunk több mint két és fél éve járja a kéktúra útvonalát, a lelkes szervezők pedig kiválóan végzik a dolgukat. Az egy-két napos túrákra tíz-húsz ember szokott benevezni, Excel gondoskodik az autók beosztásáról és a költségek elosztásáról. Még sosem bántuk meg, hogy lustálkodás helyett országjárásra szántuk a hétvégénket, hiszen semmi sem kapcsol ki jobban, mint egy kiadós séta a természetben, kellemes társaságban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK