Budapest határain belül is remekül lehet túrázni

2016.05.26. 06:00

Sokszor nehéz dolgunk van, ha szeretnénk valamilyen újdonsággal megörvendeztetni az olvasókat, és persze saját magunkat. A budai zöld viszont remek ötletnek tűnt. Nem annyira ismert, és még közel is van. Kellemes nézelődős-fotózgatós tempóra készültünk, így három szakaszra osztottuk a távot. Az első nap végére a Normafát tűztük ki célul, ami nagyjából tizenegy kilométert jelentett.

Mire reggel egy kis késéssel – rohamtempóban még zabszeletet és üdítőt is vásároltam – megérkeztem a Gellért-hegy lábához, fotós kollégám, Attila már felkutatta a legelső jelzést, és azon ügyködött, hogy optimális képet lőjön róla, a háttérben lehetőleg egy éppen elsuhanó villamossal vagy néhány vidáman sétálgató emberrel. 

Attila felkutatta a legelső jelzést, és igyekezett optimális képet lőni róla

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Hová tűntek a filozófusok a kertből?

Csak ezután vágtunk neki a tulajdonképpeni túrának, azaz először is a hegynek, amelyet legutóbb – idéztem fel kissé fájdalmas mosollyal – véletlenül pont magas sarkúban másztam meg. Nem volt nagy élmény, viszont legalább kaptam emlékbe pár vízhólyagot és egy agyongyötört lábfejet. Most viszont kiderült, hogy nem is megyünk fel a Citadellához, a zöld út a Gellért-hegy oldalában vezet. 

Az út első része a Gellért-hegy oldalában vezet

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Hétköznap lévén alig volt forgalom, így zavartalanul bámészkodhattunk. Konstatáltuk, hogy már virágoznak az orgonák, és hogy gatyaféken akár Szent Gellért tekintélyt parancsoló szobrához is két másodperc alatt lecsúszhatnánk. A zöld sávjelzés ugyanis pont mögötte kanyarog. 

Most tudtam meg, hogy a püspök alakját eredetileg csak háromméteresre tervezték,  de úgy vélték, hogy ezzel a „csekélyke” mérettel kevésbé tudna érvényesülni a hegyoldalon, így megtoldották az eredeti elképzelést még röpke négy méterrel.

Konstatáltuk, hogy már virágoznak az orgonák

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ha már a szobroknál tartunk, érdekes alkotás a világvallások reprezentánsaiból álló Filozófusok kertje, ahova kis séta után lyukadtunk ki. A békés egymás mellett élést jelképező kompozíció három alakját pár éve ellopták.  Azóta újraöntötték és ismét felállították őket a helyükön, de azért fura belegondolni, hogy talán valakinek ott áll az előszobájában a leplekbe burkolózott Mahatma Gandhi mint kalaptartó.

Ritkán látjuk ebből a szögből az Erzsébet hidat

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Instant természetélmény a betondzsungelben

A szoboregyüttes egyébként Budapest legnagyobb víztározója fölött fekszik. A Gruber József-medence két tárolójában összesen 80 000 köbméter víz fér el. Ami viszont még ennél is lenyűgözőbb, az természetesen a budai várnegyedre nyíló szuper panoráma. 

Innen részben a tavalyelőtt megújult Tabáni Botanikai Tanösvényen át a Vérmezőig vezet az út (instant természetélmény a betondzsungelben), amelyet a napnak ebben a szakaszában főleg kisgyerek-anyuka párosok látogatnak. De időnként farokcsóválva előbukkan egy-egy kutya is a pitypang- és margarétamezőből. 

Pazar kilátás a várnegyedre

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ebédszünet és néhány – kissé hangulatgyilkos – budapesti utca után megérkeztünk következő állomásunkhoz, a Városmajorba. Itt legelőször is körbejártuk a Jézus szíve-plébániatemplom együttesét. Attila a modernebb feléért rajong, amelyet állítólag már alaposan lefotózott minden oldalról, nekem viszont sokkal jobban tetszik az 1925-ben épült régi kistemplom. 

Körbejártuk a Jézus szíve-plébániatemplom együttesét

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Láthatóan nem csak én preferálom, ugyanis néhányan laknak körülötte, dacára az „életvitelszerű tartózkodást” tiltó táblának. Persze megnéztük a nagyobb épületet is. Sajnos zárva találtuk, de azért bepillantottunk, és kérésemre csodaszép fotó is készült a lélegzetelállító ablakmozaikról. 

Csodaszép fotó készült a lélegzetelállító ablakmozaikról

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Irodalomóra a zöld jelzésen

A Városmajort elhagyva a Kis-Sváb-hegyet hódítottuk meg, ahol a házak között kissé szem elől tévesztettük a zöld jelzést. Aggodalomra semmi ok, gondoltuk, úgyis csak felfelé kell tartani. A csúcson elmaradt a várva várt jutalom, nevezetesen a pazar kilátás,  a fák ugyanis jó magasra nőttek itt. 

A Széchenyi-hegy felé ismét elvesztettük a zöldet, ekkor már kénytelenek voltunk netes segítséghez folyamodni, online térkép kalauzolt vissza minket a helyes irányba. Közben találtunk egy ígéretesnek tűnő fagyizót, úgyhogy hamar helyreállt a lelki békénk. 

A Kis-Sváb-hegyen eltakarják a fák a kilátást

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ez a szakasz tulajdonképpen nem annyira a természetben, mint inkább házak, villák között vezet, ám ez ne rettentsen el senkit, bőven van min legeltetni a szemet. A Tündér utcában ráakadtam a táblára, amely szerint e helyen pihent és alkotott Radnóti Miklós”,  de a magas faltól és a kesze-kusza növényzettől sajnos semmit nem láttam. 

A „Tündérlakot” egyébként Radnóti anyósáék bérelték, de a költő is sok időt töltött itt Fifivel, a feleségével, és a verseiben felbukkanó természeti képek sokaságát köszönhetjük ennek az idilli környezetnek. 

Errefelé az utcanevek is költőiek

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Innen egy perc sétára „Jéé, tényleg, ez itt van!” felkiáltással bukkantunk rá a Jókai-kertre, ahol a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az MME központja is található. Belvárosi irodaházunkra gondolva kicsit irigykedni kezdtünk az itt dolgozókra, de azért nagy duzzogva bejártuk a természetvédelmi területté nyilvánított kertet. 

Jókai 1853-tól birtokolta a területet, gyümölcsfákat, szőlőt telepített (ennek egy része ma is megvan), rózsákat ültetett, konyhakertet alakított ki, és ide vonult vissza, amikor nyugalomra vágyott. 

Van, aki ide jár dolgozni nap mint nap

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Egykori villáját lebontották, de a présház most is áll, irodalmi kiállításnak ad otthont. A kert hangulatos színfoltja az oroszlános pad. A kőből faragott ülőalkalmatosság nem lehetett éppen aranyérbarát, de az írónak biztosan nem voltak ilyen problémái, mert, azt mondják, előszeretettel üldögélt itt. Érdekes a pár méterre álló Anakreón-szobor is, amely állítólag Jókai arcát viseli,  ám ezt szerintem nem olyan könnyű megállapítani. 

Már Jókai Mór is itt kertészkedett

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Amivel élmény zötyögni

Elég sokat időztünk a kertben, úgyhogy innentől próbáltuk egy kicsit gyorsabbra venni a tempót. Ebben némileg visszavetett minket a fogaskerekű, vagyis inkább az a szenvedély, amellyel Attila próbált minél jobb fotókat készíteni a járműről, illetve az eredeti formájában fennmaradt régi, svábhegyi végállomás épületéről. 

A fogaskerekűnek megvan a maga bája

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Néhány perc múlva megérkeztünk a gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásához, ahol szerettünk volna csalni egy kicsit, és egy megállót utazni a világrekorder járművön a Normafáig, ám pechünkre kiderült, hogy pályakarbantartási munkák miatt április végéig munkanapokon a vonatok csak a Szépjuhászné és Hűvösvölgy állomás között közlekednek. 

A Normafán már csak nézelődtünk, és megettük jól megérdemelt réteseinket

Forrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Sebaj, a maradék egy-másfél kilométert azért már fél lábon is kibírtuk volna, nekünk pedig mindkét lábunk megvolt, úgyhogy szinte egy szempillantás alatt megérkeztünk az aznapi végcélhoz, a Normafához. Egy kis nézelődést követően letelepedtünk egy padra a jól megérdemelt innivalóval és a kötelező rétessel, hogy megbeszéljük a következő túra részleteit. 

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK