Egy nap Budapest hét különleges közlekedési eszközén

2016.09.16. 21:03

Megfigyelésem szerint szinte minden kisgyerek imádja a számukra hatalmas közlekedési eszközöket. Amikor gyerek voltam, én sem éreztem másképpen. Nekem leginkább a metró és a fogaskerekű volt a kedvencem. Másoknak a villamos, megint másoknak a trolibusz. A nagy visszaemlékezések közepette jutott eszembe az, hogy egy teljes napot utazgassak Budapest hét különleges közlekedési eszközén. A dolgot akár utánam is lehet csinálni, amíg jó az idő, remek mókának ígérkezik. Gyerekek számára egészen biztosan, de a felnőttek sem fognak unatkozni.

Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, érdemes tisztázni, hogy mely budapesti közlekedési eszközöket nem tekintettem különlegesnek. Az autóbuszt, a villamost, a HÉV-et (bár egy kép és néhány szó erejéig ez megjelenik az alábbiakban), a trolibuszt, a metrót és a földalatti vasutat (ismertebb nevén az 1-es metrót.) Utóbbiról akadt egy kis vita a szerkesztőségben, egyes kollégák mindenképpen arról szerettek volna meggyőzni, hogy ezt is vegyem bele a különlegesek közé. Ez azonban most kimaradt.

A völgyek őrzik a tölgyeket – zakatol a gyerekvasút

A teljes nosztalgia jegyében a MÁV Széchenyi-hegyi Gyerekvasútján kezdtem el az utazást. Tekintettel arra, hogy 1983 és 1986 között magam is úttörővasutas voltam, ide kötnek a legkellemesebb emlékek.

A pajtások mindjárt felszállnak a szolgálatos vonatraForrás: Lantos Gábor

Az ősz beköszöntével hétköznap óránként indulnak a szerelvények. Hogy a tervem ne boruljon fel azonnal, az első reggeli vonattal indultam el Hűvösvölgyből Virágvölgy (régebben Előre állomás) felé. Ezt „szolgálatos vonatnak” is nevezik, mert a különféle állomásokon vasúti munkát végző pajtások ezzel a szerelvénnyel mennek fel munkahelyükre. A vonaton együtt utaztam velük. Mi annak idején mozgalmi dalokat énekeltük, ők a mai magyar előadók slágereit fújták. (Ugyan igyekeztem nagyon odafigyelni, de a legnagyobb sajnálatomra egyetlen nótának az előadóját sem ismertem fel. Bezzeg a „Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma” kezdetű örökbecsűnek ma is tudom minden sorát.)

A futók és bringások még keresik a helyüket

Gyerekvasutazni azért is jó dolog, mert a vonat lassan megy (a megengedett legnagyobb sebesség 20 km/h), mert rögtön a hűvösvölgyi indulás után jön egy 198 méter hosszú alagút, mert az egésznek van valami utánozhatatlan hangulata. Télen is, nyáron is. 

A vonat távolodik Csillebérc feléForrás: Lantos Gábor

A magam részéről nagyon örülök annak, hogy ezt az intézményt nem sodorta el semmi az elmúlt 27 évben Magyarországon. Mire gondolataimmal idáig eljutottam, a vonat Virágvölgy állomáson fékezett. Innen gyalogosan indultam el a libegő felé. Örömmel jelentem, hogy az odavezető utat remekül megcsinálták. A murvás sétányon lehet gyalogolni, az aszfalton kerékpározni, a speciális, erre kialakított pályán pedig futni. Ember tervez, néhányan másképp gondolják.

Ritka pillanat, amikor a futó a kijelölt helyen sportol a NormafánálForrás: Lantos Gábor

Nem ebben az országban lennénk, ha a futók nem a kerékpárosok útján szaladtak volna, a bicajosoknak meg csakis a murvás sétaút volt a jó. De idővel biztosan helyreáll itt is a rend. És amint a fotó is bizonyítja, akadnak rendes futók is.

Ötezressel ne próbálj meg libegni

A libegő felső végállomásánál az volt a legnagyobb meglepetés, hogy megszűnt a pénztár. Helyette két jegykiadó automatát állítottak fel. Kedd lévén teljesen egyedül voltam itt, tobzódhattam, hogy melyik gépből vegyem meg a jegyem. A hétvégén azért egészen biztosan más a helyzet.

Lefelé egyedül libegtem, de hegymenetben akadt néhány kirándulóForrás: Lantos Gábor

Különösen az alsó, zugligeti állomáson lehetnek nagy sorok. A látogatók további bosszantására az automata a kétezer forintosnál nagyobb címletű bankókat nem fogadja el (de bankkártyát igen). Aki a jövőben erre jár, mindenképpen készüljön fel az előbbiekre. Szerencsére mindent nem sikerült automatizálni, így a beülő és kiszálló pontoknál még akad némi emberi segítség.

Hegyvidéki telek lengedező lábszárakkal eladó

A libegő nemsokára (2020-ban) ünnepli 50. születésnapját. Azt hiszem, a gyerekvasút mellett ennek a népszerűségével sincs az égvilágon semmi baj. A környezet gyönyörű, a menet majdnem 15 perces, egyszóval ez az a hely, ahol az ember jól érzi magát. A jelenleg 1000 forintos (oda-vissza 1400) menetdíjról pedig megoszlanak a vélemények.

Menet közben rám a legnagyobb hatást a zugligeti alsó állomás előtti szakasz tette. Nemcsak most, hanem már a hetvenes-nyolcvanas években. Ott ugyanis még a libegő átadása előtt épült néhány ház, amelynek a kertjében (illetve a kertek fölött) libegőznek a kedves utasok. Természetesen ahányan vannak, annyian bámulnak bele a háztulajdonosok mindennapjaiba, hiszen mi már csak olyanok vagyunk, hogy szeretünk a mások intim szférájába benézni. Ez a hely erre akkor is tökéletesen alkalmas, ha nem ezzel a szándékkal érkeztünk ide. A hegymenetben libegők ugyanis csak akkor nem látják, mi zajlik a kertekben vagy a szobákban, ha becsukják a szemüket. Roppant érdekes lenne az ott lakók szemszögéből látni mindezt. Egy esetleges eladás kapcsán a hirdetés szövegébe egészen biztosan bekerülhetne az, hogy a vevők az év majdnem minden napján rengeteg lengedező lábszárat, különféle méretű cipőt is bámulhatnak kedvükre. A siker garantált.

Már nem közlekedik a vágy 58-as villamosa

Zugligetben választhattam, hogy fellibegek és nagyot sétálok, vagy alulról közelítem meg a fogaskerekűt. Az utóbbi mellett döntöttem, egyszersmind le is fotóztam a völgyben évek óta ott álló régi villamosokat. Ilyenkor mindig elszorul a szívem egy kicsit. Nagyon távoli emlékeim vannak csak az 58-as villamosról, amely 1977-ben (ekkor 5 éves voltam) még közlekedett a Budagyöngye és Zugliget között. Abban egészen biztos vagyok, hogy a nagymamámmal utaztam ezen a járaton. Aztán ennek is befellegzett. A végzetesen leromló pályát nem újították fel, a vonal megszűnt. Nagyon kár, mert fénykorában ez volt Budapest egyik legszebb vonalvezetésű villamosa. Mindenesetre erre a járatra ma az a két öreg kocsi emlékeztet, amely ott áll a Zugligetben, ezek közül az egyiket láthatják a képen.

Ennyi maradt mára a kultikus 58-as villamosból a ZugligetbenForrás: Lantos Gábor

Előbb tehát a 291-es autóbusszal (régebben a 158-as busz közlekedett errefelé) elmentem a Budagyöngyéig, majd onnan az 56-os villamossal a Városmajorig. Itt szálltam át utam harmadik különleges közlekedési eszközére, a fogaskerekűre, amely szintén villamos – legalábbis papíron és táblán a 60-as járatszámot viseli. Nem véletlen, hogy a Fogassal kapcsolatban manapság a legtöbbször a felújítás szót hallja az ember. Meg a meghosszabbítását.

A Művész úton állva, a Fogasra várvaForrás: Lantos Gábor

Mindkét ötletet lelkesen támogatom. A Fogason mára jelentősen megcsappant az utasok száma. Lassan megy, zörög, csörög, olykor hosszú perceket áll egy-egy megállóban, hogy bevárja a szemből jövő szerelvényt. Ez így nem versenyképes. Pedig öt évvel a világ első közforgalmú fogaskerekű vasútjának átadása után már Budapesten is üzemelt ez a vasút. Az első szerelvény 1874. június 24-én, délután 4 órakor közlekedett a vonalon. Ennek idén 142 esztendeje. A mai Fogas a kerékpárosok Mekkája. Ezen a hétköznapi délelőttön is rengeteg bicajt tettek be a kocsikba, hogy a Széchenyi-hegyi felső végállomásról leszáguldjanak. Mókának remek, de a Fogas ennél tényleg többet érdemelne.

Muzeális HÉV vitt el Csepelre

Mindenesetre szerencsém volt, mert egy nappal azelőtt jártam ott, hogy az egyik vonat kisiklott. A Művész úton szálltam le, onnan a Svábhegyre visszagyalogolva egy nagy ugrással, pontosabban buszozással jutottam el a Boráros térre. A 212-es közel háromnegyed óra alatt verekedte át magát a városon. (A hivatalos menetidő 32 perc.) A Borárosról induló HÉV Csepelre vitt, nekem meg szerencsém volt egy 1965-ben, vagyis 51 évvel ezelőtt gyártott HÉV-kocsira felszállni. Az MIX/A típus néhány kocsija tényleg tökéletesen alkalmas volt a múltidézésre.

Ezt a HÉV-kocsit 1965-ben gyártották, és még mindig üzemelForrás: Lantos Gábor

Én örültem, hogy ezzel az özönvíz előtti darabbal még mehettem pár megállót. A Szent Imre téren a 71-es buszra átszállva érkeztem meg a Molnár-szigetet Soroksárral összekötő csepeli révhez. Amely a negyedik különleges közlekedési eszköze volt ennek az útnak.

Vonófa és bányacsörlő után ma az áram és a kötél viszi át a kompot

Mondhatnám, talán a legkülönlegesebb. Ez ugyanis a főváros egyetlen működő köteles kompja. Kezdetben kézi erővel és vonófa segítségével húzták át a kompot az egyik partról a másikra. Az 1970-es évektől az emberi erőt felváltotta a bányacsörlő alkalmazása.

A komp indulása előtti szerelés Csepelen, Budapest egyetlen köteles révjénForrás: Lantos Gábor

Most meg a kötél és az elektromos áram viszi át a túlsó partra. Akinek BKK-bérlete van, nyugodtan kompozhat fel és alá, más kérdés, hogy óránként csak kétszer közlekedik. Erre csak azt tudom írni, menjenek oda, nézzék meg, próbálják ki, amíg ez ebben a formában létezik. A kapitány a csepeli kikötést követően nekiállt a révet szerelni. A pár perces ügyködés belefért a menetrendbe, az újonnan beszerelt eszköz kiválóan szuperált, mert a komp pár perccel később már a soroksári kikötőben álldogált.

Indulásra kész a csepeli köteles kompForrás: Lantos Gábor

A kikötés után felvonták a fehér zászlót, majd következett a 25 perces jól megérdemelt pihenés.

Hatalmas sikere van az öreg dunai hajóknak

Az én időm viszont gyorsan szaladt, mentem is vissza a Boráros térre, hogy ott a BKK által üzemeltetett dunai hajóra szállva jussak el a Batthyány térig. Ez utazásom ötödik különlegessége volt. Örömmel jelentem, hogy a Dunán közlekedő menetrendszerű hajójáratok bombasikert hoztak az üzemeltetőnek. 

Útra kész a jó öreg dunai hajóForrás: Lantos Gábor

A hétköznapi időpont ellenére minden járat (nem csak a mienk) tele volt, az utazók legnagyobb része pedig turista, akik a folyó közepéről is gyönyörködni tudtak Budapest nagyszerűségében. A bérletesek hétköznap külön jegy megvétele nélkül használhatják a hajókat, amelyek a Boráros tértől egészen Pünkösdfürdőig, illetve Újpestig mennek fel. A menetidő hosszú, a hajók lassúak, a gyakori kikötések sok időt vesznek igénybe, de ez ebben az esetben aligha baj. A fenséges látvány, a gyönyörű hidak és épületek együttese mindenért kárpótol.

Bombasiker a Dunán zajló hajózásForrás: Lantos Gábor

A hajó tetején lengedező szelfibotok ugyan valamelyest rontanak az összképen, de egyszer majd ennek az őrületnek is vége szakad. A mellettem utazó, egy hónapja nyugdíjas ember mindenesetre boldogan mesélte, mennyire élvezi a hajókázást. Ő az egész napját ezzel töltötte. Elmúlt 65 éves, neki ingyen volt.

A külföldieknek nem karmos a sikló jegyára

A Batthyány térről gyalog sétáltam vissza a Budavári Siklóig, amely a hatodik különlegesség volt a sorban. Már a libegő 1000 forintos menetdíját sem tartottam éppen olcsónak, de a sikló 1200 forintos menetjegye tényleg az elgondolkodtató kategóriába tartozik. Még akkor is, ha ezzel pár perc alatt juthatunk fel a budai várba.

A sikló 1985-ös újraindulása óta a budapestiek kedvenceForrás: Lantos Gábor

A külföldieket ez az 1200 forint nem rettentette vissza, a kis kocsikba szinte alig lehetett tőlük beférni. (Magyar szót nem nagyon hallottam.) Az eredetileg gőzüzemű siklót Széchenyi Ödönnek, Széchenyi István gróf fiának a kezdeményezésére építették 1868 és 1870 között. Az 1870-es felavatásakor a második ilyen jármű volt Európában. A második világháborúban súlyosan megrongálódott sikló az 1986-os újranyitásig nem járt. (1986-ban 14 éves voltam, jól emlékszem, mekkora szenzációt okozott a sikló június 4-i üzembe helyezése. Két nappal korábban kaptunk egy hatost a szovjetektől a mexikói labdarúgó-világbajnokságon, de a sikló indulásának azok is örültek, akik 48 órája a focicsapat vereségén kornyadoztak.)

Kilátás a sikló kocsijábólForrás: Lantos Gábor

A lassan emelkedő járműből remek fotókat lehetett készíteni, az más kérdés, hogy a rövid menetidő alatt is képesek voltak az emberek egymással azon összeveszni, kit illet meg a legjobb fotós hely.

A hetedik a gyorslift legyen!

A várba felérve már majdnem hazafelé vettem az utamat, hiszen eredetileg ezzel a hat különleges közlekedési eszközzel szerettem volna utazni. Ám odafent jutott eszembe, hogy van egy hetedik is. Ráadásul pár lépésre tőlem. Ez az Országos Széchényi Könyvtár gyorsliftje, amely pillanatok alatt a Dózsa György térre juttatja az utazót. Az F épületig elsétálva hamar megtaláltam a liftet, amelyet könyvtári olvasójeggyel rendelkezők ingyen, a látogatók 200 forintért vehetnek igénybe.

A hetedik te magad légy – illetve az OSZK gyorsliftjeForrás: Lantos Gábor

Fent nem kell fizetni, a leérkezést követően viszont csak úgy tud az ember kijutni, ha bedobja a 200 forintost a masinába. Ekkor nyílik a gép, szabad lesz az út. Ellenkező esetben vissza lehet liftezni, és a Várból másik irányba indulva lejutni. Szerencsémre volt nálam 200 forintos, így a lifttel megérkezve léptem ki az épületből, és sétáltam le a Dózsa György térre. Útközben még elgondolkodtam, hogy ezt a liftet tekinthetjük-e közlekedési eszköznek, de miután mozgott, A pontból a B pontba juttatott, ráadásul fizetős is volt, így besoroltam a másik hat mellé. Az idén ötvenedik születésnapját ünneplő kollégám pár órával később megjegyezte, hogy egyetemista éveiben elég volt 20 forintot bedobnia, és utazhatott a lifttel. Mindez azonban már ekkor nem osztott és nem szorzott.

A gyorslift hamar felvisz a várbaForrás: Lantos Gábor

Azt is tudom, hogy a várba a Várkert Bazárból egy mozgólépcsővel is fel lehet menni, valamint vannak még liftek a Lovas útról és az Iskola utcától is. Ezekért azonban nem kell fizetni. Az OSZK gyorsliftje pedig szinte minden főiskolás, egyetemista és könyvtárba járó számára szinte örökbecsű eszköz volt és marad.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK