A Balaton-körrel csak egy baj van, túl hamar véget ér

2016.11.06. 07:01

Ez volt a negyedik alkalom, hogy teljesítettem a Balaton-kört, legnagyobb tavunk megkerülését. Évente egyszer megyek, hol az óramutató járásával megegyező, hol ellentétes irányba haladva, hol északon, hol délen kezdve. Idén emeltem a tétet. Ezer kilométeressé hizlaltam a túrát, ugyanis Egerből vágtam neki a Balaton-kerülésnek.

A Balaton körbetekerésében évek óta csak egyetlen dolog zavart. Nem a falkákban közlekedő német nyugdíjasok, nem a kerékpárút zsúfoltsága. Még csak nem is az aszfalt minősége, pedig néhol gyökérzettől felnyomott betonhullámokat, fagytól tördelt kátyúkat kell kerülgetni. A túlárazott büféket, a türelmetlen autósokat és a boltokban várakozó sorokat mind-mind elnéztem neki. Egyedül az bántott, hogy túl hamar véget ért.

Egy kerékpártúra tele van gyönyörű pillanatokkalForrás: Oláh Róbert

A napi 100 kilométer tarthatónak tűnt

Ezért döntöttünk úgy az idén, hogy már Egerben elkezdjük a kilométerek gyűjtését, és két hét alatt nemcsak a Balatont, de az ország egy szép szeletét is megismerjük. A hétköznapokon ugyanis hajlamosak vagyunk csukott szemmel közlekedni, ezért érdemes a környezetünket néha egészen más perspektívából szemügyre venni.

Ennek mind bele kellett volna férnie egy hátizsákba – nem fértForrás: Oláh Róbert

Mivel mountain bike-kal vágtunk neki a túrának, egy hátizsákban el kellett férnie minden ruhának, felszerelésnek, kiegészítőnek és csokiszeletnek. Választhattuk volna a csomagtartós megoldást is, de a terepről nem akartunk lemondani. Egy kerékpártúra esetén kompromisszumokat kell kötni,  mi a derék-, hát-, és fenékfájás mellett döntöttünk, cserébe sár, földút vagy kaviccsal bélelt vízmosás nem állhatott az utunkba.

A napi távot igyekeztünk nagyjából száz kilométerekre tervezni, mivel sokat biciklizünk, ezt tarthatónak ítéltük. A Mátra megmászásával indult a túra egészen Kékestetőig. A tévétorony lábáig kapaszkodtunk fel, azért csak odáig, mert a kilátó délután négykor bezárt. Így csupán a tiszta levegőt élvezhettük az ország legmagasabb pontján, a panorámát nem, de ezt hamar feledtette az első esti vendéglátóinktól kapott bőséges vacsora.

Panoráma híján a tévétornyot fotóztam leForrás: Oláh Róbert

Jó néhány hegyen átkerekeztünk

A Mátrát követte a Cserhátalja dimbes-dombos, zöldellő vidéke távolba futó pipacsmezőkkel, majd a fővárost átszelve az Etyeki-dombság szőlővesszei között harcoltunk a felhőkkel. Az időjárás-jelentők nem villanyoztak fel minket: akár hetekig elhúzódó esőzést, búskomor napokat jósoltak. Ennek ellenére hol balról, hol jobbról került el minket az özönvíz. Ugyan láttuk a távoli felhőszakadásokat, de a mi esőkabátjaink a hátizsákban maradtak.

A Móri-árokban Csókakő törte meg a lendületünket. A Vértes nyugati csücskére felkúszó falucska már messziről csábítja az utazót, gyönyörű fekvése, színes háztetői és szikláról vigyázó erődje mesebelivé varázsolja az ezerfős települést. A tizenkettedik században épített vár fontos stratégiai ponton feküdt. Innen védték azt a bizonyos „fehérvárra menő hadiutat" (Feheruuaru rea meneh hodu utu rea) a Gaja-patak völgyében, amelyre első magyar nyelvemlékünk, a tihanyi alapítólevél híres mondattöredéke utal.

Kilátás Csókakő várából – nincs belépő, csak becsületkasszaForrás: Oláh Róbert

A történelmi pihenőt a Bakony megmászása követte. Apró, eldugott településeken kerekeztünk át, integető gyerekek, csaholó kutyák között. A híres bakonyi szél megmutatta, hogy nem csak a legendákban létezik. Szápár mellett hatalmas és modern szélerőművek tövében tekertünk, míg Tésen találtunk két régi szélmalmot,  az egyik még mindig működőképes. A Tési-fennsík állandó széljárása meghatározta a falu életét, nem csoda, hogy a címerében is szélmalom van.

Végigkóstoltuk a balatoni borokat

A Bakony felől érkeztünk meg a Balatonhoz. A tavat, mint régi ismerőst üdvözöltem a magas partról. Idén a kevésbé látványos, főként utcákon és településeken kanyargó déli parttal kezdtük a tókerülést, hogy észak hegyei zárják majd az élményt. A kevésbé látványos persze relatív. Ha figyelmesek vagyunk, korok találkozását, egyedi történeteket és érdekességeket fedezhetünk fel minden sarkon, villában, településen.

A Balaton kölyökkorom óta nem eresztForrás: Oláh Róbert

Két hét alatt túl sok minden történik ahhoz, hogy egyetlen cikkbe lehessen tömöríteni. Egyik pillanatban még eresz alá menekültünk a ránk zúduló vihar elől, a következőben már nyakig a tóba merülve hűsöltünk. Reggel a Csobáncról ámultunk a balatoni panorámán, este a tihanyi apátság mellől néztük a naplementét.

Reggel a Csobáncról ámultunk a balatoni panorámánForrás: Oláh Róbert

Keszegeztünk Keszthelyen, fröccsöztünk Füreden, lángosoztunk Lellén. A szépségtől letaglózottan álltunk a narancs-vörösen hullámzó fűtenger előtt Örvényesen, együtt keltünk a madarakkal Almádiban. Angyal Bandival fasírtoztunk Fenékpusztán, Thury Györggyel várat védtünk a Diadal Napján. Minden pillanat a főszerepet akarta.

Kijutott az özönvízből is. Szerencsére Badacsonyban volt B tervünkForrás: Oláh Róbert

Az úton sok segítséget és buzdítást kaptunk. Ismeretlen ismerősöktől, valakinek a valakijeitől. Nem kértek cserébe pénzt, nem kértek semmit. Adtak, mert nekik éppen volt. Szállást, ételt, italt, vagy egy tanácsot, egy tippet. Egy-egy mosolyt. Szállásért egyetlen esetben kellett fizetnünk. Az előszezon utolsó napjaiban fejenként mindössze ezerötszáz forintért sátraztunk egy siófoki kempingben.

Az ételen nem spóroltunk. A kerékpározásnál is kell tankolni, csak itt a vezető eszik sokat. A reggeli kávé, az útra vásárolt csokoládé, az ebédre elfogyasztott meleg étel került a túrán a legtöbbe. Na meg az északi part fröccsei, hiszen az összes általunk meglátogatott helyen kiváló borokat mértek. Hogy ez szerencse volt-e, vagy a Balatonnál tényleg figyelnek a minőségre, nem tudom, de jövőre ismét kipróbálom.

Tíz, nyeregben töltött nap után késő éjszaka érkeztünk vissza Egerbe. Fáradtan, ázottan, de büszkén. Teljesítettük a kitűzött célt, tartottuk a kijelölt tempót, ráadásul Magyarország páratlanul szép tájain vezetett utunk. Megismertünk sok kiváló embert, és gyűjtöttünk egy halom új élményt. Kár, hogy túl hamar vége lett, jövőre kicsit hosszabbra kell tervezni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK