Gőzölgő patakon vízitúráztunk szilveszterkor

2017.01.06. 06:58

Van egy hely Magyarországon, ahol a legnagyobb hidegben is lehet vízitúrázni. A víz kristálytiszta, meleg, tele van apró halakkal, és nem a fővárosi állatkert pálmaházában található. Szilveszterkor kipróbáltuk, milyen az evezés mínusz három fokban a gőzölgő Hévíz-patakon.

A víz maga a misztérium. Ha folyékony, akkor látható, de mégsem fogható. Ha a melegben elpárolog, akkor nem látható, nem tapintható, hacsak felhő nem lesz belőle, és jégesőként vissza nem hull a fejünkre. Télen keményre fagy, és akár autókat is elbír a hátán. Ha viszont a víz meleg, a levegő pedig csikorgóan hideg, akkor a gőzölgő víz a patak partjára fagyott zúzmarával szegélyezve álomszép látványt nyújt.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

Nem a túlvilágra eveztünk át

Ilyet Magyarországon egy helyen láthatunk, a Hévíz-pataknál, amely a Hévízi-tóból vezeti el a vizet a Kis-Balaton felé. Idén szilveszterkor ezt céloztuk meg. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyét két hónappal előbb megkértük,  amit jól tettünk, mert az erről szóló határozat így is csak két héttel az evezés előtt emelkedett jogerőre.

Tizenheten indultunk el hajnali 6-kor Pestről, csupa olyan túrázó, aki nem akarta otthon, a fotelben búcsúztatni az óévet. Tíz órakor már ott álltunk a startnál. Mínusz 3 °C és szinte tökéletes szélcsend fogadott minket.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

A patakból áradó párától alig láttuk a túlsó partot, pedig csak tíz méterre volt tőlünk. Mintha a Sztüxön kellett volna átkelnünk, azzal a szerencsés különbséggel, hogy saját hajóinkhoz nem kellett a mindig mogorva révész, Kharón szolgáltatását igénybe vennünk. És még egy különbség: mi hosszában indultunk el, nem keresztben.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

A csapat a velünk szinte egy időben érkező másik társaságot rutinosan megelőzve 20 perc alatt a vízen volt. Aztán az első hajó eltűnt a ködben. Gondosan beraktuk a sejtelmes titkot rejtő fekete, vízmentes zsákot, és indultunk a többiek után. A célunk a nagyjából hat kilométerre lévő esővédő házikó volt.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

A gőzölgő víz tetején a padlófűtéses kenukkal könnyedén jutottunk át az első nehézségeken: az akváriumtisztaságú vízben fürgén úszó halakon, a rájuk vadászó horgászokon, a lila tavirózsákon, a zöldellő vízinövény-szűkületeken és az első valódi kihívást jelentő betonzsilipen.

A magas vízállásnak köszönhetően veszélytelenül jutottunk át itt is, majd a szilveszter esti bulira való bemelegítés részeként  átlimbóztunk az igencsak alacsonynak tűnő csővezetékek, valamint az acélhíd alatt. „Aki átbújik a léc alatt, velünk jöhet.” Sikeresen együtt maradt a csapat.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

Pára után borgőz

Időközben az erősödő és zavartalan napsütésben nemcsak a hőérzetünk javult, de a rutinosaknál egy-egy napszemüveg is előkerült. Sokan nem is gondolnák, hogy milyen hasznos holmi ez télen. Meglehetősen alacsonyan delel ilyenkor a nap, ráadásul pont déli irányba eveztünk.

Szép libasorban haladtunk a megtett távolsággal arányosan egyre hűlő vízen. Mögöttünk maradt a párapaplan, egyre többet láttunk a tájból. Alig másfél óra alatt megtettük a célul kitűzött hat kilométert.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

A végállomásnál fellebbent a fátyol a fekete zsák titkáról, fél óra elteltével már a frissen főzött forralt bor páráját élveztük. Az Északi-keresztcsatorna jegén álldogáló hattyúkat még megmosolyogtuk, aztán jócskán megelőzve a korai napnyugtával újra beálló zimankót, egy óra pihenő után visszaindultunk. 

Bár nem erős az áramlás, de visszafelé szemben folydogál a víz,  ezért legalább fél órával többet kell rászánni. Mi hozzácsaptunk még egy félórás átöltözést is, ugyanis az utolsó hajó az induláskor megbillent, és ketten a vízbe csúsztak. Száraz tartalékruhával elég jól készültünk, jutott az ázott verebeknek bőven.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

Bár iparkodtunk a többiek után, egy helyen mégis hosszasabban meg kellett állnunk. Jégmadár! Lehetetlen eltéveszteni. Repülő ékszerdoboz jellegzetes víz feletti repüléssel. Még sosem szállt le olyan közel hozzánk, mint itt. Tíz méterről csodálhattuk a színeit, pompában talán csak a gyurgyalag veszi fel vele a versenyt.  Türelmesen megvárta, hogy kigyönyörködjük magunkat, fotózni is hagyott időt, csak aztán repült el.

Forrás: Turista Magazin/Malárik Attila

Mint ahogy elrepült az idő is. Mire visszaértünk, a többiek már a hajókat is kitakarították. Nem mentünk messzire, de Balatonszemesig mégis ránk esteledett. Még messze volt éjfél, amikor a limbózást hajók nélkül, zenére ismételtük meg. Aztán Himnusz, pezsgő, lencse. A jó évkezdés nagy szerencse. 

Ha kedvet kapunk a vízi túrához

Ha a Hévíz-patakon (Hévízi-leeresztőn) akarunk evezni, a Vas Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának (9700 Szombathely, Vörösmarty u. 2.; Telefon: 94/506-700) engedélyét kell beszerezni. Az engedélykérés illetékköteles.


Szakvezetővel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében túrázhatunk. Érdeklődni itt lehet: Csiszár Viktor; telefon: 30/406-7977; e-mail: viktor.csiszar@gmail.com.

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK