Ez a balatoni város télen még szebb, mint nyáron

Balatonfüred
Sehol senki, csak a téli Balaton
Vágólapra másolva!
Nyáron ritkán megyek Balatonfüredre, olyankor túl nagy a tömeg. A téli nyugalomban viszont minden megvan a városban, amitől számomra kedves lesz egy hely. Meseszép természeti környezet, hangulatos utcák és terek, gyönyörű régi épületek, amelyek tele vannak érdekes történetekkel.
Vágólapra másolva!

Legutóbb, szokásunktól eltérően, nyáron tettünk egy villámlátogatást Balatonfüreden. Akkor a rossz idő ellenére is tömegek korzóztak a sétányon. Most, ezen a napsütéses téli reggelen

csak egy-két ember sétálgatott a füredi kikötőben.

Madarak viszont annál többen voltak. Hattyúk totyogtak óvatosan a jégen, tőkés récék ücsörögtek a jég és a víz határán, mint akik nem tudják eldönteni, beleugorjanak-e a vízbe, vagy maradjanak inkább a jégen.

A nagy kékség Forrás: Tóth Judit

A kikötőnél már vastag jégpáncél alakult ki, a parttól húsz-harminc méterre azonban még hullámzott a víz. Az erre a napra ígért sarkvidéki hideg szerencsére még nem érkezett meg. Reméltem, hogy lesz pár kellemes, napsütéses órám, míg befut a viharos széllel kísért zimankó.

Jégbe fagyott a kikötő Forrás: Tóth Judit

A jég alatt tündérek hárfáztak

A jég földöntúli hangokat hallatott. Jókai gyönyörűen ír erről Az arany emberben: „Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben:

emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak..."

Sehol senki, csak a téli Balaton Forrás: Tóth Judit

„Gyerekkoromban szinte minden évben befagyott a tó. Emlékszem, a hatvanas években teherautókkal vitték az építőanyagot a jégen át Tihanyba, a Nagyszálló építéséhez" – mesélte Sasvári Ágnes, a Jókai Emlékház munkatársa. A 19. században is hasonlóan kemény telek voltak, nem véletlen, hogy Jókaiéknak hűtőszekrénye is volt a házban.

A part mentén ugyanis egykor jégvermek sokaságát alakították ki,

ahonnan a télen kivágott és feldarabolt jégtáblákat egészen nyárig árulni tudták. 1901 és 1902 telén Eötvös Loránd is itt, Füred és Tihany között a tó befagyott jegén próbálta ki és hitelesítette gravitációs ingáját.

Laborfalvi Róza sütött, főzött, Jókai, ha nem írt, kertészkedett vagy a csillagokat kémlelte Forrás: Tóth Judit

Az emlékház hatalmas ablakain áradt be a napfény. Bentről épp a tóra lehetett látni. Kipróbáltam az ablaknál álló teleszkópot, amely Jókai távcsövének mintájára készült, de sajnos, akárhogy igyekeztem, nem találtam el a megfelelő élességet. Inkább szabad szemmel kémleltem a túlpartot. Ágnes szerint ugyanis innen is jól látszik, hogy a déli parton már beállt a jég.

Ezen a részen sokkal mélyebb a víz, ráadásul hajózási útvonal is, ezért még mélyebbre kotorták a medret. Így aztán errefelé ritkábban alakul ki összefüggő jégtakaró" – magyarázta.

Itt született Az arany ember

Jókaiék 1867-ben vásároltak telket Füreden, miután beleszerettek az akkor már népszerű fürdőhelybe. A tágas villa Róza asszony elképzelései szerint épült, és mai szemmel nézve is igen kellemes laknak tűnik. A 2010-ben felújított múzeumban megpróbálták rekonstruálni az eredeti állapotokat, a házat Jókaiék bútorainak és használati tárgyainak felhasználásával rendezték be. Itt született az író leghíresebb regénye, Az arany ember, amelynek sok füredi vonatkozása is van, ezért a múzeumban külön szobát szenteltek neki.

Itt élt Blaha Lujza, a nemzet csalogánya 1894-től 1916-ig Forrás: Tóth Judit

Az emlékház egyik festményén látszik, hogy a 19. században még elég szellősen álltak itt a villák. Közülük sok ma is áll, méghozzá szépen felújítva. A szomszédban van például Blaha Lujza klasszicista villája, az út túloldalán a gyönyörűen felújított Vaszary-villa tündököl, amelyet Vaszary Kolos esztergomi hercegprímás építtetett 1892-ben. Az épületben ma galéria és kávézó működik.

A Vaszary-villa 2010-ben nyerte vissza régi pompáját Forrás: Tóth Judit

A Jókai-villa tőszomszédságában álló szép, svájci stílusú házikóban lakott Laborfalvi Róza testvére és annak férje, Huray István. Huray fürdőorvosként dolgozott a településen, ő javasolta Jókainak, hogy töltsön több időt az akkor már népszerű fürdőhelyen. Az írót ugyanis régóta hörghurut kínozta. Betegségére savós vizet írtak fel, a füredi savanyúvíz és a tihanyi apátság juhtenyészetéből származó savó keverékét, amely állítólag tényleg enyhítette Jókai panaszait.

Gyógyulni mentek a Balatonba

Balatonfüred hírnevét a város szénsavas forrásai alapozták meg. A forrásokat a legenda szerint Sió, a Balaton tündére ajándékozta Helkának és Kelénnek, mert a hercegnő és a parasztfiú szerelme és önfeláldozása rendkívül meghatotta a tündért.

Az első gyógyfürdőt a 18. század elején nyitották meg.

Ma tizenegy forrás van a városban, az egyik legrégibb a Gyógy téren található Kossuth-forrás.

Kossuth-forrás – egyike az utóvulkáni tevékenység nyomán fakadó szénsavas forrásoknak Forrás: Tóth Judit

A források vizét elsősorban a Szívkórházban hasznosítják, a füredi víz ugyanis főleg szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására alkalmas. Mai szemmel furcsának tűnhet, de a Balatonban sokáig nem fürödtek, inkább csak orvosi javallatra merészkedtek a vízbe. Hosszú ideig tartotta magát a nézet, hogy a tó vize gyógyhatású.

Füred legpezsgőbb időszakát a reformkor környékén élte, amikor sikk volt ide járni.

Az úri vendégsereg számára persze a fürdő- és ivókúrák mellett a társasági élet legalább olyan fontos volt. Kezdetben gyorskocsival lehetett ide eljutni Pestről, ami úgy 14 órát vett igénybe. A Déli Vaspálya megnyitása után, 1861-től már vonattal utazhattak a fürdővendégek Siófokig, onnan pedig gőzhajóval jutottak át az északi partra.

A reformkori városközpont, nem túlzás, tényleg a Balaton-part ékköve Forrás: Tóth Judit

A reformkori városközpont szépen felújított korabeli épületei, a macskaköves utcák, a kellemes parkok igazán hangulatossá tették a várost. Az ember képzeletben tényleg visszarepülhet az időben, főleg egy januári hétköznapon, amikor nem kell turistahadakat kerülgetni az utcákon.

Anna-bált Krisztinának

Az emléktáblákat olvasgatva érdekes információkra bukkan az ember. Például arra, hogy a szívkórházzal szemben álló copf stílusú épületben,

a Horváth-házban tartották az első Anna-bált,

amelyet Szentgyörgyi Horváth Fülöp János 1825. július 26-án lánya, Krisztina tiszteletére rendezett.

Hogy miért éppen Anna-bált tartottak Krisztina tiszteletére, érdekes kérdés. Az viszont tény, hogy a lány ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki 1849-ben az aradi vértanúk egyike volt.

A Horváth-ház, melynek falai között Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Széchenyi István is megfordult Forrás: Tóth Judit

Az Anna-bálok történetéről a közeli Városi Múzeumban tudtam meg többet, ahol a füredi társasági élet mellett

a korabeli fürdőéletről vagy a balatoni közlekedésről is sok érdekességet lehet olvasni.

Miközben a fülhallgatóval Huszka Jenő Anna-báli keringőjét hallgattam, azt is megtudhattam például, hogy Slachta Etelka soproni úrleány és Szekrényessy József pesti ügyvéd 1841-ben a füredi Anna-bálon ismerkedtek meg. Az ő fiuk, Kálmán volt az első, aki – 1880-ban – Balatonfüred és Siófok között átúszta a Balatont.

Nyitótánc a balatonfüredi Anna-bálon, az Anna Grand Hotel kertjében Forrás: MTI/Mohai Balázs

A múzeumban azoknak a híres embereknek is emléket állítottak, akik szívesen jártak nyaralni vagy gyógyulni Füredre. Köztük volt például Márai Sándor is, aki így írt a városról: „Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek.

Valahogy én is így voltam ezzel. Bár délutánra megérkezett a viharos szél, mégis szívesen maradtam volna még, hogy tovább élvezhessem Füred romantikus hangulatát és a téli Balaton léleknyugtató, különös szépségét.