Egy jó lángosért bármire képesek vagyunk

Vakarék, bukti, bodag, langalló, vagy ha úgy tetszik lángos. Ki gondolná, hogy ez a tészta létezett már akkor is, amikor a Könyvek Könyve íródott? Egy kicsit utánajártunk, hogyan alakult a világszerte magyaroknak tulajdonított lángos története, miközben kiderült az is, hogy még lángos-zarándokút is létezik.

Őseink is ismerték
A Biblia is beszél lángosról "Efraim olyan, mint a lángos, amelyet nem fordítottak meg", amely mondat utal arra, hogy a lángos vagy lepény élvezhetetlen, ha csak az egyik oldala van átsütve. Ha pedig ezt vesszük alapnak, akkor azt kell mondanunk, hogy a lángost már jól ismerték őseink.

Aztán ott van a Magyar Néprajzi Lexikon leírása is, amely szerint a régi időkben általános dolog volt, hogy az "... az érett kenyértésztából valamennyit lángosnak szánnak. Ez utóbbit 30-35 cm átmérőjű, lapos kerek darabbá alakítva, a kemence fűtésének utolsó szakaszában, a parázzsal beterített kemencefenék megtisztított közepére fektetve sütik meg".

Amíg azonban a tészta neve a nyugati országrészen langal(l)ó, addig a Rába torkolatvidékén és a Dunántúltól keletre már lángos. Azt mondják, magyar találmány, ez azonban nem teljesen igaz. Valójában a török-magyar együttélés egy jóízű hozománya a finom lepény, csak az utókor fogta rá, hogy hagyományos magyar étel. Az igazság az, hogy a török pitah adta az alapot hozzá, ebből nőtte ki magát az, amit mi úgy nevezünk: langalló, kemencés lángos, lángoskenyér.

Urbánus változatát olajban sütik 
Ahogy már az imént a lexikon bejegyzéséből kiderült, a lángos a kenyér előterméke. A kemence lángjai közé tették a lecsippentett kenyérdarabot, amiből előtte lepényt formáltak - és amikor elkészült, tejfölt kentek rá, majd így fogyasztották. A gyerekek különösen szerették a 'vakarékot', így nem csoda, hogy a vidéken, a nagyszülőknél nyaraló család hazatérve is kipróbálta a receptet. Kemence híján forró zsírban, később olajban sütötték meg a tésztát.

Persze a vásárok ételfelelősei is "meglovagolták" az étel népszerűségét, így gyorsan elsőrangú gyorsételnek lett kikiáltva a lángos. Azóta persze színesedett a világ - a tejföl mellé beköszöntött a reszelt sajt is, ma e kettő vegyítésével születik az igazi klasszikus finomság, amelyet - tapasztalatból mondjuk -, még a világ túlfelén is "magyar ínyencségként" emlegetnek. Az pedig már csak kreativitás kérdése, hogy mivel dúsítjuk, gazdagítjuk lángosunkat. Gombóc Artúrt követve ugyanis finom a kolbászos, a rántottás, a velős, a virslis, a zöldséges, de mindenekelőtt isteni a fokhagymás, az édes és persze a burgonyás is. Csak egymás után, sorjában. merthogy egy biztos: ha lángossütésre vállalkozik a család, érdemes nem spórolni az alapanyagokkal. Lángosból ugyanis valahogy soha nem elég.

Még zarándolkolnak is a magyar lángosért
Olyannyira közkedvelt a "magyar lángos" világszerte, hogy például a francia származású Francois Lardet, aki egy lángost imádó idős autómérnők, "Magyarországra megyek lángost enni" - feliratú pólóban és hátizsákkal járta végig gyalog Párizsból hazánkig tartó sajátos zarándokútját mindezt egy finom "magyar" lángos kedvéért. 

Sőt, egy gyorsétteremlánc is magához ragadta az ötletet: minilángossal lepte meg híveit, persze meg sem közelítve az eredeti ízvilágot. A rutinos lángosevők azonban azt mondják, a balatoni lángos még mindig elsőrangú. Mindenesetre bárhol is járunk, érdemes kerülni az olyan vendéglátóhelyeket, ahol égett olajszag van. Keressük inkább a tiszta helyszíneket, a frissen sült, azaz még forró finomságokat - nehogy állott, túlkoros termékekkel szúrják ki a szemünket, gyomrunkat.