hirdetés

A víziszony ellen hatásos a vízicsúszda

--|2012. 07. 17., 7:16|Utolsó módosítás:2012. 07. 17., 7:53|

Amikor a nyár, a hőség az emberek többségét strandra és vízpartra csábítja, akkor vannak olyanok, akik bármit megtesznek azért, hogy mindezt elkerüljék. Ők a víziszonyosok. Egy pszichológust és egy érintettet kérdeztünk, akinek sikerült legyőznie fóbiáját.

 

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A szakemberek állítják, hogy az úszás elsajátítását minél fiatalabb korban érdemes elkezdeni, ugyanis később könnyen kialakulnak a félelmek és a gátlások ezen a téren is. Sokat árt a helyzetnek az is, amikor a szülők, nagyszülők egyből megrémülnek, ha a kisgyerek a vízbe indul, vagy amikor folyamatosan a veszélyre figyelmeztetik gyereküket. Pedig ez tényleg nem használ a gyerek önbizalmának, és a vízhez szokást sem segíti.

A víziszony egy alapvető fóbia
Bujdosó Karolina pszichológust kérdeztük a problémáról, aki szerint a víztől való kóros félelemnél nem mindig egyértelmű, hogy tényleges rossz élmény hatására jött e létre, vagy minden ok nélkül alakult ki a fóbia:

"Víziszonyról akkor beszélhetünk, ha valakiben olyan mértékű félelmet vált ki a víz, hogy az akadályozza bizonyos tevékenységekben, emiatt például lemond egy egyébként kellemes szabadidős programról csak azért, mert vízhez kötődik. Hogy betegségről van-e szó, az a szorongás erősségén múlik, és azon, hogy korlátozza-e valamiben az embert a vízzel szembeni ellenérzése. Ha valaki nem szereti a vizet, de ez semmilyen problémát nem jelent számára, nem beszélünk zavarról.
A víziszony egyike a fóbiáknak, ami a szorongásos zavarok közé tartozik. Egyénenként változó, hogyan alakul ki. Sok víziszonyban szenvedő fel tud idézni vízhez kapcsolódó kellemetlen gyermekkori emléket, ám felmerül, hogy ez nem mindig oka a víziszonynak, hanem következménye. Ha kicsit továbbgondolja, kiderül, hogy már előtte is elutasítással állt a vízhez, és éppen emiatt érintette érzékenyebben az élmény. Valószínű, hogy több tényező összejátszásán múlik, kialakul-e valakiben fóbia, és hogy éppen mivel szemben, nincs tehát egyetlen jellemző oka a víziszonynak sem.


Megoldás: a kihívások keresése

Forrás: AFP/PhotoAlto"Emlékszem, egy gyermekkori rossz élmény hatására kezdtem félni a víz alá merüléstől. Amíg csak úsztam, rendben volt minden, ám amint az orrom-szemem-szám tele lett vízzel, pánikba estem. Sokáig húztam az időt, nem akartam szembenézni a problémával, ám időközben megtanultam, győzni az ember csak úgy tud önmaga felett, ha túllép az addig hitt korlátain. Így egy nap eldöntöttem: véget vetek a félelemnek. Felültem a vízicsúszda tetejére, és megadtam magam a helyzetnek. Sikerült - nevetéssel tértem vissza a vízfelszínre, és magam sem értettem, mitől féltem évtizedekig. Jóleső csobbanás volt" - meséli Eszter (32), aki legyőzte víziszonyát.

A pszichológus hozzáteszi, hogy mint minden fóbiát, a víziszony kezelését is két oldalról kell megközelíteni:
"Az egyik, általában a szorongás csökkentése, a másik a kiváltó inger, ebben az esetben a víz megszokása, a vele való barátkozás a fontos. Ezt apró lépésenként érdemes megtenni, mindig olyan helyzetbe menjen bele az ember, ami már kicsit szorongáskeltő, de még elviselhető számára. Ha a gyerekünkről van szó, semmiképp ne erőltessünk olyasmit, amitől retteg, ami ellen tiltakozik. Vele együttműködve, az ő beleegyezésével közelítsünk a kicsit ijesztő helyzettől az egyre nagyobb kihívást jelentő dolgokig, de mindezt apró lépésenként."

Impresszum Médiaajánlat Adatkezelési Szabályzat Az [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva.