Nagyobb brüsszeli hatalomhoz vezet a legújabb válság is

Nicolas Sarkozy francia kormányfő és Angela Merkel Német kancellár Berlinben, görög válság, eurozóna, eurocsúcs
Vágólapra másolva!
Az Európai Unió már több válságból is előremenekült történelme során, így erősítve az integrációt. Egyre több dologról döntenek Brüsszelben, a tagállamok vezetését háttérbe szorítva. Nem lenne meglepő, ha a mostani krízis még tovább erősítené ezt a folyamatot.
Vágólapra másolva!

"Makacs és ambiciózus módon kell előre lépnünk a következő hetekben a gazdasági kormányzás kialakításában" - mondta Nicolas Sarkozy francia elnök csütörtökön, a második görög mentőcsomag bejelentése utáni nyilatkozatában. Hozzá csatlakozott Angela Merkel német kancellár, aki szerint "ezek az idők azt mutatják, hogy jobban kell egyeztetni a gazdasági és pénzügyi politikánkat".

Az eurózóna két legnagyobb gazdaságát képviselő kormányfők szavai azt bizonyítják, hogy a görögök második kimentésével párhuzamosan az EU vezetői jelezni akarták: tudják, hogy hosszú távon csak egy összehangoltabb gazdaságpolitika előzhet meg hasonló válságokat. A két ország volt az, amely tavaly szeptemberben kezdeményezte az úgynevezett uniós gazdasági kormányzás bevezetését, de a folyamat lassan haladt. Most azonban reálissá vált, hogy a lengyel uniós elnökség alatt, vagyis december végéig elfogadják a jogszabályokat.

Szigorúbb feltételek

Az eurózóna vezetői által tett csütörtöki nyilatkozat tizenhat pontjából négy a gazdasági kormányzásról szól, amely célja, hogy az Európai Unió tagállamai, azon belül is az eurót használó többség közelítse egymáshoz a költségvetési politikáját. A nyilatkozat 2012 végi határidővel fogadtatná el az úgynevezett nemzeti költségvetési keretrendszereket, amivel előírnák a tagállamok által minimálisan teljesítendő költségvetési eljárásokat a könyvelési módszerektől a központi költségvetés helyi önkormányzatokkal való viszonyáig.

A tagállami kormányok szűkebb mozgásteret kapnak hazai politikájuk véghezvitelére azzal, hogy Brüsszel egyre szigorúbb keretet szab a nemzeti költségvetéseknek - ez a konfliktus akadályozza a szabályok gyors elfogadását. A görög krízis azonban kiélezte a dilemmát: vagy az Angela Merkel által említett szorosabb költségvetési politikát választják, vagy az eurózóna, és vele gyakorlatilag az Európai Unió széteshet.

Válságok egyesítik Európát

Az Európai Unió történetében nem egyszer előfordult már, hogy válságos időszakban felgyorsult az integráció. Jacques Delors, aki 1985-1994 között volt az Európai Bizottság vezetője, tehát akkor, amikor az Európai Gazdasági Közösségből Európai Unió lett, megfigyelte, hogy az európai integráció a legnagyobb lépéseket válságok idején tette. Például az 1970-es évek végi olajválság, és 1973-ban összeomló nemzetközi pénzügyi struktúra (az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer) válságából jött létre az Európai Monetáris Rendszer, amely az euró alapját jelentette. A berlini fal leomlása a kelet-európai országok csatlakozási folyamatát indította el, a 2001 szeptemberi terrortámadás válsága pedig az európai bűnüldözés integrációját.

Az európai országok szoros együttműködését gyakorlatilag a második világháború traumája hívta életre, vagyis lényegében az EU egy óriási válság következményeként született - csatlakozott a Delors-féle megállapításhoz Piotr Kaczynski, a Center for European Policy Studies intézet lengyel kutatója.

A politikai szándékból kötelező szerződés lehet (a nyilatkozat októberi határidőt szabott arra, hogy konkrét javaslatokat dolgozzanak ki a válságkezelés javítására), de ez nem feltétlenül az unió jelenlegi keretei között valósul majd meg - vélte Kaczynski, arra utalva, kialakulhat a "kétsebességes Európa", ahol először csak egy belső mag alakítja közösen gazdaságpolitikájának alapjait. Példaként említette, hogy az útlevél nélküli szabad utazást lehetővé tevő schengeni szerződés is az integráció hivatalos keretein kívül született, majd 1997-ben beemelték az unió jogrendjébe.

Idén elfogadhatják a gazdasági kormányzás szabályait

A csütörtöki döntések a gazdasági integráció alapjait jelentik - vélte Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Szerinte a gazdasági kormányzás hat jogszabályból álló csomagjának elfogadása reálissá válik már a lengyel elnökség alatt, vagyis december végéig. A csomagot még a januártól június végéig tartó magyar uniós elnökség emelte az Európai Tanács és az Európai Parlament egyeztetésének szintjére.

A gazdasági kormányzás körüli vita Németország és Franciaország között is zajlik. Franciaország szeretné elérni, hogy létrejöjjön az úgynevezett transzferunió, vagyis az Amerikai Egyesült Államok mintájára a szociális juttatások, például a munkanélküli segélyezés szintjén is megvalósuljon az együttműködés. Angela Merkel azonban a szorosabb együttműködést nem szeretné olyan unió keretein belül látni, amelyben a javakat a gazdag országok a szegényebbek számára utalják át - jelentette ki pénteken. Gálik Zoltán szerint nincs is esély arra, hogy rövid távon megvalósuljon a transzferunió, de "apró lépésekben" akár az is elérhető lesz a jövőben.

Feszültség kellett

A gazdaságpolitikák összehangolásának igényét az elmúlt évek válsága kényszerítette ki, ugyanis felnagyította az egyes tagállamok pénzügyi fegyelme közti különbséget, miközben a közös pénz, az euró összeköti az országokat. Ezt jól érzékelteti, hogy a tagállamok befektetői megítélését mutató csődkockázati biztosítás értéke (cds) a mintaállamnak számító Németország esetében pénteken 55, a csődközelben lavírozó Görögország esetében több mint 2000 pont volt. (A cds mutatja, hogy a befektetők mekkora összegért köthetnek biztosítást az adott állam nemfizetésének esetére, vagyis minél kisebb a szám, annál megbízhatóbb az adott ország.)

Az eltérő állapotú gazdaságok ahhoz vezettek, hogy az eurózóna gazdaságának mindössze 3 százalékát kitevő Görögország az eurón keresztül növelje a többi tagállam finanszírozási igényét. A kockázatosabb görög gazdaság, kockázatosabb eurózónát jelentett, vagyis minden tagállam csak nagyobb hozamot ígérve, azaz drágábban adhatott el állampapírokat, ezáltal a fegyelmezetten gazdálkodó tagállamoknak úgy romlott a költségvetési egyenlegük, hogy azt egy másik tagállam fegyelmezetlensége okozta. Ez a felismerés vezetett el oda, hogy - amennyiben az Európai Unió fenn akarja tartani a közös pénzt - közelíteni kell a tagállamok költségvetési politikáját is.