14 ezer milliárdos álmot látott Orbán

Reális-e, hogy Magyarország egyszer ne hiteleket vegyen fel a világtól, hanem másoknak nyújtson kölcsönt? Orbán Viktor azt mondta, szeretné ezt megélni. Az [origo] igyekezett kiszámolni, hogy lehetséges-e ez.

Orbán Viktor miniszterelnök az MTI-nek adott vasárnapi interjúban azt mondta, örülne, ha Magyarország a nemzetközi piacokon nem hitelfelvevőként jelenne meg, és reméli, meg is éli, hogy az ország egyszer majd hitelnyújtó lesz.

Önmagában nem jelent rosszat, hogy egy ország hitelfelvevő, mivel (ha nem feléli a hiteleit) ez azt jelzi, hogy ott nagyobb a termelékenység, nagy hozamot lehet elérni a gyors gazdasági fejlődésben. Ez fordítva is igaz: hitelnyújtónak lenni sem jelent feltétlenül jót, mivel nem maga használja fel az épp rendelkezésére álló pénzt, hanem odaadja egy olyan országnak, amely jobban hasznát tudja venni - vagyis a hitelnyújtó ország nem termelékenyebb, mint az az ország, amely megkapja ezt a pénzt.

Nagy általánosságban a tőke oda áramlik, ahol nagy a termelékenység, vagyis ahol a hitelező a legnagyobb megtérülést várhatja el befektetése után. Hitelezőnek lenni annyit jelent, hogy a pénzünket máshol kamatoztatjuk, hitelfelvevőnek lenni pedig azt, hogy mások erőforrásait is felhasználjuk. Orbán szavai tehát azt is jelentik: azt szeretné, hogy olyan fejlett legyen az ország, hogy már inkább más országok fejlődését finanszírozza.

Nincs miből

Nem egyértelmű, Orbán mit értett az azon, hogy az ország hitelnyújtó legyen inkább, de feltételezhetjük, hogy azt szeretné elérni, az állam több hitelt adjon a külföldnek, mint amennyit felvesz. Ez Magyarország jelenlegi helyzetében nagyjából azt jelentené, hogy az államadósság külföldi kézben lévő szinte teljes összegét visszafizetjük.

Az Államadósság-kezelő Központ adatai szerint szeptemberben 3771 milliárd forint állampapír volt külföldiek kezében, és 4628 milliárd forint volt a külföld felé fennálló devizahitel-állomány. Összesen 8399 milliárd forint tőkével tartozik tehát Magyarország másoknak. Ennek és kamatainak visszafizetése lehetne az egyik módja, hogy hitelnyújtóként lépjünk fel a nemzetközi piacokon, de fontos, hogy az évek során nem vehetnék fel több hitelt külföldről.

Ehhez az kellene, hogy az állam vagy csak annyi pénzt költsön el nyugdíjakra, kórházakra, utakra, általában a költségvetés kiadásaira, amennyi bevétele az adókból és egyéb forrásokból van, vagy valamilyen hazai forrásból tudna hitelt szerezni. Mivel jelenleg egyik lehetőség sem reális, a mostani körülmények között a nemzetközi hitelek kizárása rövid úton az ország csődjéhez vezetne. Éppen erről szólnak a most beinduló IMF-tárgyalások is. Ha a nemzetközi piacon nem tud az ország hitelhez jutni, kénytelen máshonnan szerezni.

Egy másik lehetőség, hogy továbbra is felvesszük a szükséges hiteleket, de közben Magyarország több hitelt nyújt a nemzetközi piacon, mint amennyit maga felvett. Ezen az úton is nehéz lenne elindulni, mert egyszerűen nincs miből hitelt adnunk.

Az iraki hitelünk besült

A hitelnyújtás ráadásul gyakorlatilag nulláról kellene kezdeni az országnak, mert nemzetgazdasági méretekben elhanyagolható mértékű hitelt adunk jelenleg. A Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint a központi kormányzat mindössze 25,7 milliárdnyi külföldi állampapírt birtokolt, és csak 43 milliárd forintot hitelezett a szeptemberi állapot szerint.

Magyarország korábban is adott hiteleket. Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök szerint a fejlődő országok közül többek közt Kubának, Laosznak, Kambodzsának, Vietnamnak vagy Etiópiának adott hitelt Magyarország, de ezek szintén nem voltak jelentős összegek. Ezek közül voltak "besült" hitelek is, például az Iraknak adott, nagyságrendileg 50 millió dollár elveszett az öbölháború miatt.

Egy másik módszerrel is megközelíthető, mit jelent az, hogy Magyarország hitelfelvevő vagy hitelnyújtó-e, ami leegyszerűsítve azt is mutathatja, hogy inkább a magyarok adnak a világnak, vagy a világ ad a magyaroknak valamit. A Magyar Nemzeti Bank idén publikált pénzügyi számlák nevű táblázatában tartja nyilván, hogy a külföldi szereplőknek összesen 34 ezer milliárd forint kihelyezett hitelük volt Magyarországon (ebben benne vannak többek közt hitelek, állampapírok, kincstárjegyek), miközben Magyarország és a magyarok kezében 19,7 ezer milliárd forint külföldi hitel volt (igaz, ennek több mint a fele a jegybanknál). Eszerint mintegy 14,3 ezer milliárd forintot kellene ledolgoznia az országnak, hogy megvalósuljon a miniszterelnök elképzelése.

Mire Orbán hetvenéves lesz

A két különböző számítási mód szerint tehát vagy 8399 vagy 14 300 milliárd forintnyi hitelt kell visszafizetnünk úgy, hogy azt nem külföldi hitelből finanszírozzuk. A cél elérése a következő évtizedekben teljesen irreális, de ahhoz, hogy Orbán Viktor időskorára, mondjuk mire hetvenéves lesz, elérjük, évente durván 400 vagy 681 milliárd forintot kellene előteremteni a költségvetésnek. Ebben azonban a kamatok még nincsenek benne, pedig nem kis összeget jelentenek, a 2012-es költségvetés több mint 1000 milliárd forint kamatkiadással számol - igaz, később, a tőke törlesztésével a kamatokra fordított összegek is csökkennek. Önmagában a 400 vagy 681 milliárd forint így is komoly teher lenne, az összegek nagyjából a Mol orosz részvényeinek állami kézbe vételével vagy a teljes budapesti költségvetéssel egyeznek meg.

Egy mutató szerint már teljesült Orbán célja

Van egy olyan, nem csak a hitelekre fókuszáló mutató, amely szerint Magyarországról több tőke áramlik külföldre, mint amennyi külföldről hozzánk, azaz Orbán kívánsága máris teljesült. (Igaz, ebben az adatban minden tőkemozgás, így beruházások, vásárlások is szerepelnek, vagyis nem csak kifejezetten a hitelek.)

A jegybank nettó finanszírozási képesség nevű statisztikája szerint már 2009 második negyedéve óta nettó hitelnyújtó Magyarország. Ennek oka, hogy a belföldi fogyasztás a válság miatt visszaesett, a gazdasági növekedésben pedig az export vált egyre jelentősebbé, 2009 második negyedéve óta többletet tud felmutatni a folyó fizetési mérlegben, ami a nettó finanszírozási képességet is a pozitív tartományba emeli.