Jogerős ítélet a szabadalombitorlással elért gazdagodásról

A Fővárosi Ítélőtábla döntése kijelölte a szabadalombitorlással elért "gazdagodás" meghatározásának egyik lehetséges megközelítését. A Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szabadalmi ügyvivője szerint az ítéletnek a fizetendő összeg megállapítása tekintetében van nagy jelentősége.

A Fővárosi Ítélőtábla - mely szabadalombitorlási ügyekben másodfokú bíróság - fenntartva a Fővárosi Bíróság egy releváns ítéletét nagyon fontos döntést hozott - fejtette ki a Molnár Imre, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szabadalmi ügyvivő.

A döntés azt is jelenti, hogy az ítélet a szabadalombitorlással elért "gazdagodás" meghatározásának egy lehetséges megközelítését adja meg, amely a szabadalombitorló által a szabadalmas részére fizetendő összeg meghatározása szempontjából bír nagy jelentőséggel.

Bonyolult a károk mértékének meghatározása

Ismert tény, hogy szabadalombitorlási perekben a felperest megilleti az alperes által elkövetett szabadalombitorlás következtében keletkezett kár megtérítése. Az ilyen károk pontos mértékének meghatározása viszonylag bonyolult és a legtöbb esetben ehhez a felperesnek a számára bizalmas és nem nyilvános információkat kell felfednie a bírósági eljárás során.

Ilyen adatok például az adott termék teljes forgalma és az utána keletkezett nyereség, továbbá a jogbitorló tevékenység anyagi hatásainak kimutatása. Az esetek legnagyobb részében a felperesek nem szívesen közlik ezeket a számukra kényes adatokat.

Egy másik jelentős probléma abból származik - mutatott rá Molnár Imre -, amikor a szabadalombitorlással érintett területen több piaci résztvevő van jelen, és amelyek közül nem mindenki tekinthető szabadalombitorlónak, hanem csak egyszerű versenytársnak.

Ilyen esetekben nagyon nehéz a felperes által elszenvedett piaci pozícióvesztésből származó kár meghatározása, mert itt csak a szabadalombitorló piaci jelenlétéből adódó veszteség vehető figyelembe, amit nehéz a versenytársak jelenlétéből adódó forgalomcsökkenéstől elhatárolni.

Alap: a licencia díj mértéke

Ezek és további hasonló szempontok a szabadalombitorlási perek felpereseit arra késztetik, hogy veszteségeik kompenzálására más módszert keressenek, és ezek egyike a nem kifizetett licencia díj mértékén alapuló modell. A bíróság joggyakorlata kiterjed az adott esetnek megfelelő licencia díj eldöntésére, amelyet egyébként az alperesnek a szabadalom normál hasznosítása esetén kellene kifizetnie a szabadalmas részére.

Nyilvánvaló, ennek a nem kifizetett licencia díjnak az elmaradása a felperesnél veszteségként jelentkezik, és ezt az összeget a per során megítélendő kártérítés meghatározásánál figyelembe kell venni.

Ennek a megközelítési módnak is vannak a felperes szempontjából hátrányai, például nem mindig könnyű a megfelelő licencia díj mértékének meghatározása, különösen, ha a felperes szabadalmához hasonló technológiákat ritkán használnak, és a vonatkoztatási esetek száma kevés.

A Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szakértője szerint Magyarországon a licencia szerződések száma viszonylag alacsony és ezek közül is csak nagyon kevés kerül nyilvánosságra vagy egyéb módon a bíróság látókörébe, ezért bizonyos iparágakban a megfelelő licencia díj mértékének meghatározása problematikus.

A harmadik módszer

Talán ez az oka annak, hogy a szabadalombitorló tevékenység után járó anyagi elégtétel meghatározására egy harmadik módszer is használható, nevezetesen a bitorló tevékenység által az alperesnél keletkezett gazdagodás megtérítése. Erre a módszerre a szabadalmi törvény megfelelő alapot teremt.

A szabadalmi törvény 35. paragrafusa szerint a szabadalmas a szabadalombitorlási perben - többek között - polgári jogi igényeket is támaszthat, és ezek között kérheti a bitorlással elért gazdagodás megtérítését. A törvény és a mögöttes joggyakorlat nem határozza meg egyértelműen a jogbitorlással elért "gazdagodás" meghatározásának módját.

Molnár Imre kiemelte: a könyvvizsgálattal kapcsolatos előírások szintén nem nyújtanak megfelelő számítási hátteret ennek a fogalomnak a pontos értelmezésére. A hivatkozott esetben a bíróságok mérlegelték a feltárt tényeket és ennek alapján helyes megállapításra jutottak, és figyelembe vették azt a tényt is, hogy a kirendelt könyvvizsgáló beismerte, hogy az ő munkáját szabályozó előírások az adott feladatra nem adnak kielégítő hátteret.

Az adott esetben a szabadalombitorlást egy szabadalmazott termék importálásával és forgalomba hozásával követték el. Az alperes azzal érvelt, hogy ezen a tevékenységen nem volt semmilyen haszna, illetve, ha lett volna is, annak mértéke a kimutathatóság alatti szinten volt.

Az alperes védekezésében a bitorlással érintett időszak teljes nyereségét arányosan osztotta el az egyes termékek között azok forgalmának arányában és ennek alapján jutott el arra a következtetésre, hogy a bitorló terméken elért nyeresége nagyon csekély volt. A bíróság megállapította, hogy a nyereségnek ez a meghatározási módja hibás.

A közvetlen költségek

Az alperesnek nem volt joga arra, hogy teljes üzletmenetének a forgalom arányában meghatározottan felosztott általános költségeit levonja a bitorló termék után származó teljes árbevételből. A helyes megoldás ezzel szemben az, hogy a bitorló termék után az alperesnél keletkezett nettó árbevételből csak az adott termékre jutó közvetlen költségek vonhatók le a gazdagodás meghatározása szempontjából.

Ilyen közvetlen költségnek minősült az import beszerzési költség, a vámköltség, a hatósági engedélyezési eljárások költsége, a termékhez kötődő olyan közvetlen költségek, mint amilyennek a szállítási, tárolási és forgalmazási költségek tekinthetők. Az így meghatározott gazdagodás lényegesen magasabb volt, mint az alperes könyveiben kimutatható nyereség, és magasabb volt annál az összegnél is, amit feltehetően az elmaradt licencia díj meghatározása alapján lehetett volna kalkulálni.

Az ítélet jelentősége tehát a jogosulatlan gazdagodás meghatározásának ezen jogerősen megítélt módszerében van - hangsúlyozta a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. szabadalmi ügyvivője.