Hogyan jut el valaki a Jobbik szívébe?

Csányi Tamás, Jobbik, Törökszentmiklós, lakossági fórum
Vágólapra másolva!
Kiből lesz jobbikos képviselőjelölt? Abból, aki már az óvodában is romákkal veszekedett? Vagy a fél családja Erdélybe szorult? Bemutatjuk a Jobbik jelöltjét, Csányi Tamást, akivel soha életében nem történt semmi különös.
Vágólapra másolva!

„Unalmas ember vagyok” – ismétli többször is Csányi Tamás. Pedig alig egy órája még több mint száz ember hallgatta figyelmesen a törökszentmiklósi művelődési házban. Az előadás után sokakkal kezet rázott, többen kérték, hogy közös fényképet csinálhassanak vele, aminek ő mosolyogva tett eleget. Sürgött-forgott, több öltönyös ember is a kívánságait leste, tehát egyértelműen ő volt a középpontban. Nem véletlenül, Csányi Tamás a Jobbik képviselőjelöltje.

A Jobbik Magyarország harmadik legnagyobb pártja, 2010-ben több mint 800 ezren szavaztak rá. Kevesebb mint két héttel a választás előtt az is elképzelhető, hogy a második legnagyobb párttá válnak. A Jobbik a súlyánál fogva megkerülhetetlen tényező, és arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen út vezet a jobbikos képviselőjelöltségig. Honnan származik, milyen hatások érnek élete során valakit, aki végül a Jobbiknál köt ki? Egy olyan jelöltet kerestünk, aki országosan nem ismert, és nem is került be a hírekbe soha semmilyen ellentmondásos üggyel. Így esett a választás Csányi Tamás mezőtúri magyartanárra.

Hosszú haj és diákigazgatóság

Csányi Tamás 1975. december 1-jén született Mezőtúron, tősgyökeres helyi, református, mindkét ágon kisparaszti származású családban. Apja autószerelőként végzett, dolgozott termelőüzemben, összeszerelő üzemben, majd klímaipari cégeknél volt raktáros. Anyja 40 éven keresztül dolgozott a mezőtúri főiskolán, ahol gépíróként kezdett, majd miután időközben elvégezte a főiskolát, a tanulmányi osztály vezetőjeként vonult nyugdíjba.

Csányi Tamás portréja a törökszentmiklósi művelődési házban Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Tízéves volt, amikor a szülei elváltak, de később mindketten újraházasodtak, ő jó viszonyban volt velük. Rossz anyagi körülmények között nőtt fel, de nem nélkülöztek, ez inkább olyanokban nyilvánult meg, hogy videójuk vagy színes tévéjük sokáig nem volt. Általánosba és középiskolába is Mezőtúrra járt. „Jó tanuló voltam, ezért elég keveset tettem, jó fejem volt” – emlékszik vissza a sporttagozatos általánosra. Főleg a sport töltötte ki szabadidejét, rövidtávfutóként a megyében is ért el eredményeket, de a középiskolában már távolabb került a sportolástól. „Az akkori mezőtúri körülmények nem voltak elegendőek, hogy jó eredményeket érjek el” – mondja.

A sportolás helyett inkább a szórakozás felé fordult a figyelme a középiskolai években. Heti egyszer járt el bulizni, mellette lábtengózott, és egy amatőr zenekar alapításában is részt vett, bár ma már azt mondja, sem énekelni, sem gitározni nem tudott. Az iskolában visszahúzódó volt, ennek ellenére egyszer diákigazgatónak választották, pedig állítása szerint csak mások nagy unszolására indult. „Hosszú, göndör hajam volt, egy lányiskolában nem volt nehéz” – mondja sikerének vélt okáról, ugyanis „sokat nem tett érte”, a többiek vittek nagyon jó kampányt (iskolájában kétharmados többségben voltak a lányok). Mint mondja, népszerű volt az iskolában, de csak kis unszolásra mondja ki: a külseje sokat nyomhatott a latban.

A főiskolai évek nehézségei

A magyart mindig szerette, főleg a verseket, a verselemzéseket, a többi tantárgyért viszont nem volt oda. 1994-ben a nyíregyházi főiskola magyar–könyvtáros szakára vették fel, de az első félévet nem sikerült elvégeznie. „Volt egy nagy adag bizonytalansági faktor. Jónak hangzott a magyartanári, de nem találtam benne kihívást. Azt éreztem, nem biztos, hogy nekem találták ki” – mondja. Az első félév azért is volt nehéz, mert egyedül lakott egy albérletben, nem voltak ismerősei, egyedül érezte magát, a barátok Mezőtúron voltak.

A második félévet Mezőtúron töltötte, és a szülői nyomás hatására fél évvel később ismét nekivágott a főiskolának. „Későn érő típus vagyok. A főiskola végére jutottam el addig, hogy tudatosan gondolkodjak. Kellett az idő, hogy beérjek” – mondja. Nagyobb élvezettel tanult, lettek barátai, és velük élte a főiskolások mindennapi életét. „Kalandjaim sem nagyon voltak, a legnagyobb kalandom az volt, hogy ott voltam” – válaszolja arra, hogy mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai. Az utazgatást például anyagi körülményei sem tették lehetővé, a főiskola alatt szülei támogatták.

Csányi Tamás Volner Jánossal tartott lakossági fórumot Törökszentmiklóson Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Hogy taníthasson, elvégezte a Szegedi Tudományegyetemen a kiegészítő szakot (hétvégente), majd a Mezőtúrtól 25 kilométerre fekvő Törökszentmiklóson kapott magyartanári állást a Székács Elemér Szakközépiskolában. Tíz évet töltött itt, és ezekben az években jelentősen megváltozott szemléletmódja. Mivel a főiskolán „eléggé liberális oktatás” volt, akkor még a kortárs szerzőket szerette a legjobban, de a mai fejével már elég kevés értéket lát bennük. A magyar romantika lett a kedvence, a korszak patetikussága, nemzetféltése nagyon megfogta.

Kedveli a Kuruc.infót

A közélet is ekkor kezdte foglalkoztatni, egész pontosan 2006-ban. Korábban nem érdekelte a politika, bár mindig elment szavazni, és rendre a Fideszt támogatta. Azonban ez is inkább protest szavazat volt, mivel a pártállami múltja miatt vállalhatatlannak tartotta az MSZP-t. Mint mondja, ekkor nem volt felelősségteljes, tájékozott szavazó, hagyta magát egy picit vezetni. „Politikai eszmélése” nem az őszödi beszédhez, hanem az utána következő tiltakozásokhoz kötődik. Mindig reggel a 7-es busszal utazott Törökszentmiklósra, és a rádióban folyton azt hallotta, hogy „már megint ezt csinálta a csőcselék, meg így csőcselék, úgy csőcselék”. Így elkezdett utánanézni, hogy valójában kik is tiltakoznak.

Nem tetszett neki, ahogy a nagyobb hírforrások kezelték az ügyet, és a Kuruc.infóhoz fordult információkért. Innentől kezdve éveken keresztül szinte csak itt olvasott híreket. „El lehet fogadni nagyon sokat [a Kuruc.info állításaiból], kedveltem [a honlapot]” – mondja az oldalról, mivel szerinte sok állításukat dokumentumokkal igazolták. Elkezdett alternatív történelemtanítással foglalkozni, mint például Varga Tibor vagy Szántai Lajos munkáival (Szántai és Varga is azon „nemzeti”, magyarságkutató történészek közé tartozik, akik megkérdőjelezik a hagyományos oktatás történelemtanításának valódiságát). Lelkileg, ideológiailag jelentősen hatottak rá ezek, „kapott egy nagyon erős dózist az érési folyamat”.

Csányi Tamás beszél Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Ekkor már volt Mezőtúron egy Jobbik-alapszervezet, de „nem nagyon működött”, ezért több, hozzá hasonlóan gondolkozó barátjával és ismerősével 2008-ban úgy döntött, életet lehelnek belé. „Mint a mágnes, vonzotta az embereket” – mondja az akkori mezőtúri hangulatról. 2009-ben már Mezőtúron dolgozott, a Református Kollégium tanára lett, és a Jobbik helyi alelnökének is megválasztották. A 2010-es választáson már parlamenti képviselőjelölt, és 25 százalékos támogatottsággal második lett a fideszes jelölt mögött.

"A cigányok nem a legszorgalmasabbak"

Csányi Tamás szerint ő nem keveri össze a politikát a tanítással. Az iskolában soha nem politizál, a tanárokkal sem, persze, ha kérdezik, elmondja a véleményét. Úgy véli ugyanakkor, egy tanárnak nem könnyű a helyzete. Szerinte helytállóak azok a közhelyek, hogy a tanárnak nincs tekintélye, a gyerekek rosszak, nem tanulnak, ráadásul ő a tananyaggal sem mindenben tud azonosulni. Irodalomban például szerinte minimalizálni kellene a világirodalom oktatását, és a tanítás mellett a nevelésre kellene időt fordítani, az erkölcsi normákat meg kell ismertetni a diákokkal. Szerinte az identitást erősítő, hitet adó művekre kell helyezni a hangsúlyt.

A Jobbik a romákkal szembeni harcias fellépéssel keltett először feltűnést, és Csányinak is vannak általános jellegű kritikus megállapításai a romákról.

Szerinte például az iskolai integráció is lehetetlen helyzet elé állítja a tanárokat. Vagy túl lassan tudnak haladni, és akkor a jó tanulók galacsinokat dobálnak, ha pedig átlagos tempót diktál, akkor a gyengébbek nagyon lemaradnak. Ráadásul szerinte a negatív példák sokkal ragályosabbak, és szintén az integráció nagy hibájának tartja, hogy a leggyengébbhez köti a közösséget. „A cigányok nem a legszorgalmasabbak. Ha valakinek nincs ott a felszerelése, az közülük való, ha valakinek hiányzik, az közülük való” – mondja a roma tanulókról, főleg a törökszentmiklósi tapasztalataira alapozva. Szerinte ez a családjuk hibája is, mert otthon nincsenek rákényszerítve, hogy iskolába járjanak, de szerinte nincs arra lehetőség, hogy emiatt pozitív diszkriminációban részesítse őket. „Szerintem csak szegregációval lehet ezen segíteni” – foglalja össze.

A törökszentmiklósi fórum szórólapja Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Azt is mondja ugyanakkor, hogy személyes rossz tapasztalata nem nagyon van a romákkal. Mint mondja, Mezőtúron régebben is éltek cigányok, de nem nagy számban, „ismerték is őket, nem voltak kiközösítve”. A közbiztonsággal szerinte nem volt probléma, de ez idővel „negatív irányba változott”. „Azt vettük észre, hogy egyre nagyobb számban vannak idegen arcok, idegen cigányok. Akik pedig idegenként kerülnek ide, nem biztos, hogy tudnak alkalmazkodni a normákhoz” – mondja. Egyetlen személyes rossz élményének azt tartja, amikor építették a családi házukat, és kétszer is betörtek hozzájuk. A rendőrök azt mondták neki, cigányok voltak a tettesek, bár nem tudták bizonyítani, hogy valóban ők lettek volna. Arra a kérdésre, hogy szokta-e ütköztetni a véleményét a romákról romákkal, azt válaszolta: cigányokkal nem nagyon kerül olyan helyzetbe, hogy tudjon velük beszélgetni.

Álságos közélet

Szabadidejében korábban focizott, de mióta 2010 óta önkormányzati képviselő, alig marad ideje, és azt inkább a családjával, azaz feleségével és három fiával tölti. Nyaralni azonban nem szokott járni, mivel a sorban születő fiúk miatt anyagilag nem engedhették meg maguknak. Külföldön a trianoni szerződéssel elcsatolt területeken járt eddig. Régebben aktív tagja volt a „nemzeti érzelmű” Túri Olvasókörnek, amellyel különböző rendezvényeken „kulturális műsort” szolgáltattak, de ez elmúlni látszik, mivel nem kapnak már meghívásokat a rendezvényre, Csányi szerint politikai okok miatt.

A terveiről azt mondja, hogy szeretne sokkal jobb eredményt elérni a választáson, mint 2010-ben, a „legjobb eredménnyel is kacérkodik”. Ha képviselővé választják, Budapestre nem költözne fel, mivel nem szereti. Szerinte annak, aki egy vidéki kisvárosban nőtt fel, nincs olyan Budapesten, amit szeretni tudna. „Városból kifelé törekvő ember vagyok” – mondja. A tanárkodással is ellenne a jövőben, mivel politizálni csak azért kezdett, mert az "álságos közélet" miatt szükségét érezte. „Azt szeretném, ha a gyerekeim olyan világban élhetnének, ahol nem lesznek arra rákényszerítve, hogy a munka mellett politizáljanak” – mondja.