Épp most kezdi dicsérgetni Orbán az MSZP-t?

Vágólapra másolva!
Mik voltak a legérdekesebb elemei a kampány utolsó napján megjelent pártvezetői interjúknak?
Vágólapra másolva!

Szinte kötelező körnek számít, hogy a kampány utolsó napján a két nagy politikai napilap is közöl egy-egy nagyinterjút a hozzá közel álló párt vezetőjével. A Magyar Nemzet Orbán Viktorral, a Népszabadság pedig Mesterházy Attilával. A címek alapján egyik sem ígér túl sok izgalmat: az Orbán-interjúé nemes egyszerűséggel az, hogy “Csak a Fidesz”, a Mesterházy-interjúé pedig az, hogy “Leváltjuk őket”.

Ha azonban valaki veszi a fáradságot, hogy elolvassa az interjúkat, akkor talál bennük érdekességeket. Orbán Viktoréban például ott van az, amiket a politikai ellenfeleiről mond. Az még viszonylag szokásosnak számít, hogy bírálja a baloldalt, amiért szerinte az “ugyanúgy néz Brüsszelre, ahogy korábban Moszkvára nézett”. Az sem túl meglepő, hogy azt mondja róluk, hogy “nekik a magyar, a nemzeti nem megőrzendő érték, hanem kolonc, amit az embernek le kell magáról ráznia, ha igazán európai, igazán nemzetközi, igazán világvalami akar lenni”.

Az viszont már érdekesebb, amikor elkezdi dicsérni Mesterházy Attila MSZP-elnököt, “mert politikai irányvonalát nézve láttam elmozdulást, láttam a törekvést, hogy ez ne így legyen”. Itt aztán közbevág a riporter, és hitetlenkedve kérdezi, hogy “ön itt most meg akarja védeni a baloldalt?”, mire Orbán azt mondja, hogy “ez talán nem feladatom, de miért kellene eltagadni?”. Aztán egy újabb dicsérő mondatot mond arról, hogy szerint a “Hiller István-féle kultúrpolitikának is voltak dimenziói, amelyekben jutott hely és szerep a nemzeti kultúrának”, és szerint “volt esély arra, hogy az MSZP-nek ez az arcvonása karakteresebbé váljon”. A dicsérgetésnek aztán ezzel vége szakad, mert kimondja a lesújtó ítéletet: “azzal, hogy összeeszkábálták a választási szövetségüket, egy csapásra visszaállt a régi internacionalista rend”.

Nemcsak a baloldalról elmélkedik Orbán, hanem a Jobbikról is egészen hosszan beszél. Kicsit cikizi a pártot az imázsváltása miatt (“szép gesztus a nőnapi virágosztás meg a megölelgetett kutyusok”), de ami igazán érdekes, hogy Orbán a Jobbik kapcsán beszél az Európai Unióval szembeni saját ellentmondásos viszonyáról. “A Jobbik esetében az Európai Unióhoz való viszonyunk az aktuális kérdés. Ők az egyetlen párt, amely az EU-ból való kilépést választási ígéretté emelte” - mondja Orbán, aki szerint azonban “az unió és hazánk kapcsolata azonban nem szerelmi kérdés”

“Európa lehet szerelem a számunkra – nekem az is –, de az Európai Unió nem. Az unió egy intézmény, amelyet azzal a céllal hoztak létre a XX. század világégései után, hogy a nemzetek ne háborúkban, hanem békés kereteken belül rendezzék el vitás ügyeiket” - magyarázza Orbán, aki szerint magát az unió intézményét nem kell szeretni, “a józan eszünket azonban nem dobhatjuk sutba, nem mehetünk fejjel a falnak, ahogy a Jobbik szeretné. Azt szoktam erről mondani, hogy aki nem ül az asztalnál, az hamar felkerül az étlapra.”

Mesterházy Attila Népszabadság-interjújában kevesebb érdekes elem van, mert nagyrészt a korábbról ismerős üzenetek ismétlődnek benne, de a szöveget végigolvasók megkapják a jutalmukat. Az újságíró utolsó kérdése arra vonatkozik, hogy vereség esetén ez már a második választási bukása lesz az MSZP elnökeként, mire Mesterházy egy mentegetőzésként is értelmezhető választ ad: “Formailag valóban nem először méretődöm meg, politikai tartalom szempontjából viszont igen. Hiszen most először van valós esélye annak, hogy kormányváltás legyen. Négy évvel ezelőtt inkább csődgondnokot kerestek MSZP-elnöknek és miniszterelnök-jelöltnek. Persze én akkor sem így tekintettem a feladatra, és igyekeztem a legjobb tudásom szerint tenni az ügyért. Szerencsére nem is az történt, amit sokan vártak. Az MSZP nem tűnt el, megerősödött; sőt a szocialisták nélkül most egészen biztosan esélytelen lenne a kormányváltás. Ez az első olyan választás, amelyen reális eséllyel indulok.”

Hozzáteszi azt is, hogy “És le is fogjuk váltani a kormányt.”