|
Az egykori legendás brazil futballista második hazára talált Japánban, hiszen ott fejezte be labdarúgó-pályafutását, edzőként pedig még csak a felkelő nap országában dolgozott. Ami az Arthur Antunes Coimbra néven született Zico futballkarrierjét illeti, arról szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem véletlenül nevezték a Fehér Pelének.
Pályafutásának nagy részét a riói Flamengóban töltötte, amelynek színeiben már 18 évesen, 1971-ben bemutatkozott. Főleg a nyolcvanas évek elején játszott kiválóan, hiszen csapatával 1980-ban, 1982-ben és 1983-ban is brazil bajnoki címet szerzett, 1981-ben pedig a Libertadores-kupát, majd a Világkupát is elhódította, és az 1982-es világbajnokságon is villogott.
Európában az Udinesénél töltött el két évet 1983 és 1985 között, majd hazament a Flamengóba, és 1987-ben megint bajnok lett. 1990-ben visszavonult, és rövid ideig a brazil sportminisztériumban dolgozott, de egy évvel később elfogadta a japán Kasima Antlers ajánlatát, és még három esztendőn keresztül játszott a J-League-ben.
1994-ben aztán végleg szögre akasztotta a futballcipőt, előbb az Antlers szakvezetője, később technikai igazgatója lett. A 2002-es világbajnokságot követően őt nevezték ki a japán nemzeti tizenegy élére, és az alapfeladatot teljesítette, kivezette a gárdát a világbajnokságra, de ennek ellenére nagyon sokat kritizálják őt Japánban, elsősorban azért, mert még mindig nem beszél japánul.
|
