A világbajnokság legnagyobb csalódásai

Minden világbajnokságon akadnak olyan futballisták, akiktől előzetesen nagyon sokat várnak, de aztán a viadalon csalódást okoznak, és a mostani viadalra különösen jellemző volt, hogy a legnagyobb csillagok csődöt mondtak. A tavalyi Aranylabda-szavazás első két helyezettje, Ronaldinho és Frank Lampard egyaránt ebbe a kategóriába tartozik, de több más klasszis is elmaradt a várakozásoktól.

• Az [origo] focivébé oldala

A legnagyobb csalódást kétségtelenül a brazilok tízese, Ronaldinho okozta, hiszen az FC Barcelona játékosa deklaráltan a világ legjobbjának számított: tavaly nem csak az Aranylabdát, de a FIFA World Player-díjat is elhódította. A zseniális képességekkel megáldott támadó ugyan már a tavaszi szezon utolsó mérkőzésein sem futballozott olyan jól, mint a szezon első felében, de ezt sokan azzal magyarázták, hogy már a világbajnokságra tartalékol - ehhez képest a vébén még gyengébb volt.

Igaz, a selecaóban kicsit más a posztja, mint a Barcában, de nem volt ez másként a tavalyi Konföderációs-kupán sem, amikor a torna egyik legjobbja volt. Most ettől nagyon messze volt: természetesen mindegyik találkozón a kezdő tizenegy tagja volt, de az öt mérkőzésen mindössze egyetlen gólpasszt hozott össze, gólt pedig nem tudott szerezni. A brazilok támadásai többnyire most is rajta keresztül folytak, a legtöbb passzt ő adta a selecaóban, mint ahogy a beadásokkal sem spórolt, viszont feltűnően sokszor, összesen húsz alkalommal szerelték őt, amivel még mindig nincs az élmezőnyben ebben a kategóriában, de tőle ez is túl nagy szám.

Ha lehet még pocsékabb teljesítményt nyújtott a tavalyi Aranylabda-szavazás másodikja, Frank Lampard, aki Ronaldinhóhoz hasonlóan nagyon fáradtnak tűnt - a Chelsea középpályása mág a brazilnál is több meccset játszott az előző idényben, ráadásul általában az első perctől az utolsóig. Sven-Göran Eriksson mester sem cserélte le őt egyszer sem, és Lampard kedvéért még Steven Gerrardot is beáldozta, és a Liverpool focistája védekezőbb szerepet kapott, mégis eredményesebb tudott lenni Lampardnál, aki próbálkozott becsülettel, összesen 24 alkalommal kísérletezett gólszerzéssel, de ebből a kaput csak 11-szer találta el, és gól egyikből sem született.

Némiképp érthetetlen módon a FIFA őt választotta meg a Paraguay elleni meccs legjobbjának, de Lampard összességében nem tudott olyan vezéregyéniség lenni, mint klubjában, ráadásul a portugálok elleni büntetőpárbajban ő is hibázott - kívülről nézve valószínűleg majdnem mindenki biztos volt benne, hogy nem fog betalálni.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a svédek támadója, Zlatan Ibrahimovic sem, akitől pedig éppen azt várták, ami eddig általában hiányzott a háromkoronáson játékából: jelesül a váratlan megoldásokat, a zsenialitást. A bosnyák származású támadó sérüléssel is bajlódott, és az angolok elleni találkozót ki is hagyta, de a 206 pályán töltött perc alatt mindössze ötször találta el a kaput, gólt pedig egyet sem szerzett, ráadásul mindössze háromszor szabálytalankodtak vele szemben - tehát még a pontrúgások kiharcolásával sem vétette magát észre. Ő viszont hétszer szabálytalankodott, és 19 alkalommal szerelték tisztán - a statisztika is azt mutatja, hogy nem volt csúcsformában.

Szerbia és Montenegró együttese válogatottként jelentette a legnagyobb csalódást, de a gárdából egyénileg talán elsősorban a középpályás Dejan Stankovicot lehet kiemelni, mint aki mélyen a várakozás alatt teljesített. Az FC Internazionale focistája a pláviknál megkapta a karmesteri pálcát, és csapata mind a három találkozóját végigjátszotta, de nagyon keveset nyújtott. Az egy gólpassz még nem lenne olyan rossz, de emellett csak egyetlen, a kaput eltalált lövése volt, és a játékból is nagyon kivonta magát: 270 perc alatt összesen 75 passza volt - Predrag Djordjevic ugyanezen idő alatt több mint 120-szor passzolt, és beadásainak száma is magasabb volt.