Karátson Gábor

 

Karátson Gábor Budapesten született. Édesanyját a főváros ostroma alatt elvesztette. Édesapja jogász volt. Középiskolai tanulmányait a Szent Imre Gimnáziumban és a Lónyai utcai református gimnáziumban végezte, végül 1953-ban a József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben az ELTE magyar-német szakára jelentkezett, de átirányították a jogi karra.

1956. október 23-án jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél. November 1-jén az ELTE forradalmi bizottsági tagjává választották, csatlakozott a nemzetőrséghez. Részt vett a MEFESZ egyetemi szervezetének megalakításában. Bárány János meghívására felvette a kapcsolatot a csepeli fiatalok szervezetével, a Magyar Forradalmi Ifjúsági Szövetséggel, január végéig kijárt a csepeli gyárba. Illegális kiadványokat terjesztett. 1956-1957 fordulóján Dornbach Alajossal együtt részt vett egy külföldet tájékoztató fényképgyűjtemény összeállításában, amely Göncz Árpád közreműködésével jutott el az indiai követségre. 1957. március 12-én őrizetbe vették, de négy hét után szabadon engedték. Júniusban véglegesen letartóztatták. 1958 februárjában három év börtönbüntetésre ítélték, amit 1958. október 13-án másfél évre csökkentettek. 1958 novemberében szabadult. Fizikai munkás, majd a Nemzeti Színház statisztája volt. 1964-től idegen nyelvű kézirat-előkészítői és korrektori munkát végzett a Corvina Kiadó számára. 1974-től a Corvina Kiadó szerkesztője. 1968 óta rendszeresen szerepel képzőművészeti kiállításokon.

A nyolcvanas évektől aktív résztvevője különböző környezetvédelmi mozgalmaknak (a Duna Charta elnöke). 1995-2002 a Magyar Festők Társaságának elnöke. Jelenleg a Képzőművészeti Egyetemen kínai filozófiát tanít. 1956 óta rendszeresen ellátogat a Gyimes-közi Setétpatakra.

Díjai: Nagy Imre-emlékplakett, József Attila-díj, Munkácsy Mihály-díj, Kossuth-díj, Arany János-díj.

Főbb művei: Miért fest az ember? (1970), Így élt Leonardo da Vinci (1971), Hármas kép (1975), A Gyermek Altdorfer (1981), Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony I-II. (1992), Világvége után (1993), Az együgyű Isten (1997), Ötvenhatos regény (2005).

Kínai fordításai:A változások könyve I-III. (2003), Tao Te king 3. átd. kiadás (2003).