Spiró György: Hosszú távon optimista vagyok

Mitől és hogyan lesz valaki író? Jelent-e veszélyt a világra az iszlám? Baj, ha a kisgyerekek idegen nyelveket is tanulnak? Hol a határ ponyva- és szépirodalom között? Spiró György író, irodalomtörténész, a Mindentudás Egyeteme előadója a Vendégszobában minden kérdésre válaszolt.

- Mindenkit tisztelettel üdvözlök!

Ön szerint mennyire volt sikeres a Fogság a mai kultúrát nélkülöző világban? [j picare]
- Én 5 ezer példánynál is boldog lettem volna, és eddig elkelt belőle 26 ezer.

Mit gondol az EU-ról? [Providenje]
- Háááát... jobb lett volna akkor belépni, amikor minket még nem vettek volna fel. Akkor még jó állapotban voltak. Velünk nem vagyunk jó állapotban, de ez nem a mi bűnünk, hanem a világgazdasági folyamatok Európára nézve kedvezőtlen hatásai. És hát Nyugat-Európában sem tudják kezelni a nemzetiségi problémákat, pedig valamit ki kellene találni. Mi elsősorban a németektől függünk, mint az elmúlt ezer évben elég gyakran. Ez a térség végül is a leginkább német érdekszféra, de ezt a politikusaink is szokták tudni. Szerintem jó lenne, ha Európa államai valamennyire egységes külpolitikában tudnának megállapodni elsősorban a szövetséges amerikaiakkal szemben.

Nem zavarta, hogy eleinte csak a könyv terjedelmével, súlyával, monumentalitásával foglalkoztak? [ginsberg]
- Kicsit zavart ugyan, hogy az első egy-két hónapban főleg olyanok kérdeztek, akik még bele se kezdtek a regény olvasásába, de hát már rég megszoktam az ilyesmit. Később született néhány szép, elemző kritika, azoknak kifejezetten örültem.

Direkt választotta a közérthető nyelvet, illetve a ráérős elbeszélő-technikát? [ginsberg]
- Igen. Korábban írtam két, nehezebben olvasható könyvet, és azokat tényleg nem is nagyon olvasták el. Nem mintha ez igazán befolyásolt volna, de a Fogság anyaga annyira szerteágazó és kaotikus, hogy kénytelen voltam a lehető legegyszerűbb formát és a legkönnyebben befogadható előadásmódot alkalmazni. Felmerült, hogy más típusú prózát írok belőle, de mégis emellett döntöttem.

Manapság Önt mi inspirálja? Mi ennek a korszaknak a sajátossága? [j picare]
- Talán az inspirál, hogy élvezem, ha kitalálok valami olyasmit, amit én nem tudok kitalálni. Mindig akkor ír az ember valami jót és igazit, amikor valamilyen csoda folytán olyat ír, amire nem képes. Furcsán hangzik, de néha előfordul, és olyankor nagyon lehet örülni. Azt nem tudom, hogy ennek a korszaknak mi a sajátossága, nemigen látunk rá a saját életünkre, véletlenül pont erről a témáról írtam egy regényt is, Fogság a címe.

Ön szerint felülírhatja-e az iszlám a kereszténységet napjaink Európájában, a sokkalta jellemzőbb vallási totalitás miatt? Nem sántít kissé az ókori állapotokkal vont párhuzam? [petey t]
- Nem vagyok jós, de valóban sok párhuzamot látok az ókori zsidóság és a mai muzulmánok helyzete, mentalitása, sőt vallása között. Azt nem állítom, hogy a zsidó vallás győzött volna a római birodalomban, hiszen egy egészen más, egészen váratlan paradigma született, amely voltaképpen megoldotta az addig kezelhetetlennek tűnő görög-zsidó szembenállást. Biztos, hogy a mai iszlám ismert változatai erősen módosulni fognak, hiszen ma is eleven, sőt terjeszkedő vallásról van szó és az is valószínű, hogy a mai jóléti (rosszléti) parlamentáris demokráciák elég súlyos válságban vannak. Nem azt gondolom, amit nyugaton Huntington és követői, hogy civilizációk (vallások) háborújára kerül sor, hanem azt, hogy megjósolhatatlan és elképesztő események fognak előbb-utóbb lejátszódni, de miután elképzelhetetlenek, ezekről én nem tudok semmit. Ugyanúgy, ahogyan annak idején Jeruzsálemben, i.sz.után, a harmincas években az égvilágon senki nem gondolta volna, hogy egy gyökeresen új világvallás épp akkor születik.

Miben látja Ön a parlamentáris demokráciák válságát, és mitől annyira beláthatatlanok Ön szerint a mostantól elkövetkezendő események? [1Nightwish]
- Minden demokrácia - az ókori is - átmeneti és rendkívül instabil rendszer, két diktatórikus államforma között. A kérdés az, hogy ezt az instabil, de mégis élhető állapotot az érdekeltek meddig tudják fenntartani. Parlamenti demokrácia nem nagyon régen van a világon, a legrégebbi például a királysággal kötött kompromisszum eredménye a mai napig, ami a kontinentális Európában nem így jött létre. Van egy csomó parlamentáris demokráciának nevezett látszatintézményekben bővelkedő fél-, vagy egész diktatúra. Ilyenben nekünk is volt részünk nem olyan rég. Egyébként a jövő mindig beláthatatlan és nem gondolom, hogy nagyobb szörnyűségek várnak ránk, mint bármelyik, eddigi nemzedékre az elmúlt 4-5 ezer évben.

Mit gondol a pártok kampányairól? [??101ÉVA?]
- Pontosan azt, amit önök. :)

A kor, amelyben a történet játszódik, Ön szerint nevezhető a történelem legérdekesebb időszakának? [ginsberg]
- Számomra biztos, hogy az egyik legérdekesebb, azért is foglalkoztam vele. Persze, hogyha asszirológus lennék, bizonyára abban a korszakban is hallatlanul izgalmas figurákat és eseményeket találnék, de ez a kétezer évvel ezelőtti világ még ma is hatással van mind a gondolkodásunkra, mind a lelkiségünkre.