El Kazovszkij - Aláírás helyett kutya

A festőként, performance-rendezőként valamint díszletervezőként is ismert Kazovszkij a Vendégszobában mesélt a régi Fiatal Művészek Klubjáról, elmondta, mit gondol az alkotók önérvényesítési vágyairól, hogy miért van olyan sok képén kutya, és beszélt punkhoz való viszonyáról  is.

Elmondaná milyen szerepet vállalt annak idején a Fiatal Művészek Klubjában? Kikkel szeretett a legjobban dolgozni, és mi volt a legemlékezetesebb, amit ott megélt? (karl_boro)
- A főiskolás korom végén, a '70-es évek utóján már elég sokat kiállítottam az FMK-ban, de legtöbbet aztán a '80-as években. Igazából egyéni kiállításaim voltak, azokra emlékszem jól, de azokból nagyon-nagyon sok volt. Ezen kívül ugyancsak sok performanszt rendeztem az FMK-ban, mint ahogy a kollégáim is. A leghosszabb ideig Vásárhelyi Antal töltötte be a művészeti igazgatói posztot, abban az időben, amikor én nagyon sokat kiállítottam ott. Ez igazából a klub létezésének utolsó periódusa, de így is körülbelül tizenöt év. Tehát a Tónihoz be lehetett menni akármikor, és elmondani az új tervet, amit be szerettem volna mutatni. Megbeszéltük, hogy ez a fekete kiállítóban vagy a fehérben legyen, vagy a nagyteremben, ha performanszról volt szó, és így a legújabb munkákat nagyon sokszor ki lehetett állítani, meg lehetett nézni hogy éppen mi születik. Természetesen nagyon sok közös kiállítás volt, de ezek mind stúdiós kiállítások voltak, és azokról nem tudom, hogy éppen milyenek voltak, mert rengeteg volt itthon meg külföldön is. Nagyon jó volt érezni azt, hogy ez egy saját klub, de nem zárt klub, mivel a közönség egyáltalán nem művészekből állt. Ez egy elég nyitott klubként működött rengeteg taggal, akiknek a többsége semmiféle művészettel nem foglalkozott, viszont igazi érdeklődők, nézők, hallgatók voltak.

Ma Budapesten mely helyek pótolják az FMK-t? Létezik egyáltalán ma kortárs művészetet támogató intézmény vagy klub? Ha nem, akkor miért nem? Annak idején ezek igencsak saját kezdeményezések voltak. Ma hol vannak ezek az emberek? (cool)
- Igen, az ilyen típusú embereket mintha elnyelte volna a föld. Egyébként most is elég fontos lenne, hogyha létezhetne egy ilyen nyitott művészeti klub, mint amilyen az FMK volt, mert a főiskola végén és a stúdiós időkben nagyon jó rendelkezni olyan lehetőséggel, hogy minden munka, ami elkészül, bemutatható legyen. Ráadásul találkozni lehet a közönséggel nem direkt módon, nem közönségtalálkozón, hanem teljesen kötetlenül a büfében vagy akár tánc közben, mert az FMK elsősorban az esti koncertbulik klubja volt az én időmben. Kitűnő büfé is volt, Ervin nagyon híres embernek számított az FMK-ban és környékén. Én úgy látom, hogy ma igazán klubszerű hely nem létezik, lehetnek kisebb zárt klubok, abból valószínűleg sok van, de ez a nagy, közös olvasztó, ahol lehet ismerkedni és reagálni egymásra, az nincs, és nyoma, csírája sem látható. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség rá, de valamitől mégsem tudna megszületni most, azt hiszem.

Forrás: [origo]

Annak idején a Trafót az FMK pótlására találták ki. Ez tény. Miért nem tudja azt a szerepet felvállalni? Rossz kezekben van? Rossz a struktúra? Rossz a kor, amiben élünk? (cool)
- Igen, ez számomra is kérdés. Az elejétől kezdve tényleg úgy volt, hogy a Trafóban lesz az új FMK, valószínűleg már építészetileg sem alkalmas rá, és egyáltalán nincs barátságos étterem, ami például nagyon fontos, de ehhez kell egy-két ember, aki a lelke lenne a klubnak. Egy-két olyan vezető, akiknek ez lenne az élete. A trafó csak színházként működhet pillanatnyilag, lehetnek nagyszerű előadások, de pl. semmilyen képzőművészeti léte nincs még akkor is ha esetleg vannak kiállítások. Hogy miből jön létre egy igazi jó klubélet, ami egyszerre zárt és nyitott is, az körülbelül olyan rejtély, mint az hogy mitől jó egy buli. Valamilyen jó arány két-három ember vagy egy-két csoport között.

Számodra mikor ért véget az FMK-s időszak? Mikortól nem jártál le? (cool)
- Az a vicc, hogy én végig jártam, zárásig tartott az időszak, a teljes zárásig, de főleg kiállítottam ott, tehát nem voltam igazi klubéletet élő, és mégis szinte az utolsó évig jártam. Nem is emlékszem, hogy milyen évben történt a zárás.