Kepes: Jót tenne egy latin fecskendő!

Sokat mesélt Peruról, ahol például látta, hogy nagyon sok kávézó van, ahol netezni lehet. Szerinte a kommunikáció, az internet közelebb hozta egymáshoz a világ népeit, ugyanakkor tragikus módon egyáltalán nem juttatta el az emberiséget oda, hogy megértsék egymást, és ez frusztrál bennünket. Kepes elmondta, miért kezdett bele újra a Desszertbe, elmondta véleményét Frei Tamásról, és hosszan elmélkedett a bulvársajtó jelentőségéről, szerepéről. Mint megtudtuk, olyanok is akadtak, akik nem akartak elmenni a műsorába, de olyan is volt régebben, egy komplett anyagot kukába kellett dobni.

- Mire használja az internetet?
Használom az internetet, de nem tudom, mire lehet használni igazán. Kutatásra abszolút használom, levelezésre. Kaptam egy kis kütyüt, egy olyan kártyát, amelyet ha beleteszek a laptopomba, akár Peruban is tudtam netezni, a hegyek között... Ülök az Andokban és olvasom az e-maileket, rámegyek az internetre, és bármilyen információt le tudok szedni! Nem mondom magam rutinos internetezőnek, de alapszinten tudok, meg is vagyok nélküle. Inkább barátaimmal, ismerősökkel tartom a kapcsolatot interneten keresztül.

- Mesélne a következő műsoráról?
A műsorom ősszel indul az RTL Klubon, van benne tizenkét téma, nagy általánosságban napi kulturális jelenségekről szól, mint például a párkapcsolat. Az ember abból indul ki, hogy az alapkoncepció, hogy mikor az ember elmúlt 40 éves, végiggondolja, hogy nem így kellett volna-e leélni az életét. Elkezdtem utánaolvasni, hogy más kultúrákban hogy folynak a dolgok, majd egyszer csak kibontakozott egy tizenkét részes sorozat, ami fantasztikusan érdekes és izgalmas.

- Mi érdekli még?
Hát, több értelemben is időutazás. Azért időutazás, mert a pályámon nagyon sok mindennel foglalkoztam, és amikor elkezdtem a saját műsorommal foglalkozni, rájöttem, hogy az előző munkáimon is hasonlókat kerestem. Másik értelemben pedig olyan ősi kultúrákat fedeztem fel, amelyek még a mai világban élnek, például Indiában az emberek 98%-a úgy köt házasságot, hogy a család hozza össze őket.

- Nagy különbségek vannak civilizációk szerint?
A kontraszt nem ijesztő. De ha például a táplálkozásról beszélünk, vagy Amazóniában azt látni, hogy egy kondérban a kajmánt főve eszik, és az ember persze elkezd szörnyülködni. Az ember gondolkodni kezd, hogy az adott kultúrák azért fejlődtek így, mert az adott kör, az adott hely így alakította ki. Ha a külföldi ember eljön Magyarországra, és látja, hogy a magyar zsíros kenyeret eszik, nos, ez nagyon furcsa lesz neki.

- Mi alapján válogatja ki a Desszert vendégeit? (Kopott_Cowboy)
Hagyományosan azok számára mondom, akik nem emlékeznek rá: a Desszert 1994 és 1998 között futott, aztán évekig nem csináltam, most azonban készítettem négy adást. Sokkal izgalmasabb egy beszélgetés, amikor egy nő is jelen van, és azt is szeretem, amikor valakinek kimondottan jó humora van. Persze a többieknek is jó humorérzékűnek kell lenniük. Fontos, hogy legyen köztük egy nagyon híres ember, aki miatt bekapcsolják a tévét, és legyen egy máris híres ember, akit az emberek nem annyira ismernek, mert másban érdekeltek. Olyan embereket kerestem, akik a 30 éves generációt képviselik. Nagyon máshogy látják a mostani generációt, mint én.

- Volt olyan anyag, ami nem sikerült?
Egy alkalommal sikerült olyan rosszul a Desszert, amikor nem engedtem adásba, tehát amikor én saját magamnak voltam a producere. Éreztem, hogy ez akkora blamázs lenne, hogy inkább ne adjuk le. A válogatás volt rossz.

- Beszélget előtte a vendégekkel?
Azért nem én találkozom velük először, mert nem akarom, hogy ugyanazt a történetet kétszer-háromszor halljam tőlük. Egyszer az asztalhoz került két olyan partner, akik csődöt mondtak, nem akarok rosszat mondani róluk, de ilyen előfordul. Az is előfordul, hogy olyan partnerek kerülnek az asztalhoz, akik nagyon indiszponáltak, ilyenkor próbálok többet kérdezgetni tőlük, végül jön a vágóasztal.

- Mikor hív meg világsztárokat? (_varadisanyi2)
Azt hiszem, hogy világsztárokat nem fogok ebbe meghívni. Én voltam az első, aki itthon világsztárokkal interjúkat készített, egy heti műsorral, a neve Stúdió volt. Ez az időszak az volt, mikor még nem fizettünk a sztároknak. Mostanra amolyan étlapszerűség alakult ki, hogy x sztárt meg lehet vásárolni x dollárért. Lehet kérdezni tőle bármiféle baromságot, az ő szeme előtt csupán a pénz lebeg. A magyar sztárok egy részével is így vagyok. Sajnos, minél profibb valaki, annál kevésbé őszintén válaszol a kérdésekre.

- Miért gondolja, hogy éppen a kereskedelmi csatornákban kellene az Ön műsorát vetíteni? (nodee)
Nem én gondolom elsősorban, hanem a kereskedelmi csatornák gondolták, amelyek meghívtak. Nyilvánvalóan lehetne ezt közszolgálati televízióban közvetítetni. A közszolgálati szolgáltatás azonban nem egészen közszolgálati szerintem, no meg a kereskedelmi csatornáknak sokkal nagyobb a nézettségük. Örültem, amikor az RTL-től kaptam meghívást.

- Mire gondolnak az emberek, ha önt látják?
Desszert. Igazából, amikor valahol megjelenek, mindenkinek a Desszert jut az eszébe rólam, viszont nekem egészen más jut az eszembe, például a riport. Mondták is, hogy mi lenne, ha Desszert-et is készítenénk? Készült is négy Desszert, de most ennyi.

- Miért gondolta úgy, hogy itt az ideje a nagy visszatérésnek? (nodee)
Igazából nem gondoltam úgy, hanem nagyon sokan szóvá tették, hogy mi lenne, ha megint elkezdenék műsort készíteni. Valószínűleg kifáradtam, hogy mindig azt mondtam, hogy nem, nem és nem. De végül most igent mondtam. Ez az őszi műsor egyébként nagyon izgalmas lesz! Nem azért vagyok a képernyő előtt, mert saját magamat akarom megmutatni, hanem mert találtam egy olyan lehetőséget, ami engem nagyon érdekelt. Nagyon sokan megkérdezik az is, hogy mikor lesz legközelebb riport? Én a televíziózáshoz képest sokkal szemérmesebb alkat vagyok. Persze nem mondom, hogy ha egy sikeres riportot sikerül csinálni, akkor nem érzem jól magam miatta.