Deep Purple: Füst az Aréna felett

A zenekar most ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját. A hangzást, a zenei tehetséget, a virtuozitást tekintve még nem szabad leírni őket: nem véletlen a százmillió eladott nagylemez. A Deep Purple és a Led Zeppelin az a két zenekar, amelyek működésétől kezdve egyáltalán beszélhetünk hard rockról, s a koncert vélhetően nem csupán a nosztalgiázó negyveneseknek, meghatottan bólogató ötveneseknek jelent majd nagy élményt. A csapat november 18-án a Budapest Sportarénában lép fel.

Északi irányból, a hideg Észtország és Finnország felől érkeznek Budapestre, de korántsem fagyos hangulat várja őket Magyarországon. Nem kell félniük a hűvös fogadtatástól a turné következő állomásain, Csehországban és Svájcban sem.

A zenekar pályafutása 1968-ban indult, és eleinte még Roundabout név alatt futottak, de  néhány, kissé haloványra sikerült bemutatkozó felvétel után Jon Lord kidobta a dobost és a basszusgitárost a zenekarból, majd Nick Simper (basszusgitár), Ian Paice (dobok) és Rod Evans (vokál) csatlakoztak hozzá. Ekkor találták maguknak a Deep Purple nevet és ekkor vették fel első kislemezüket, melyen a Hush és a One More Rainy Day szerepelt. Előbbi dal rögvest sláger is lett.

Montreux Jazz Festival, Royal Albert Hall, Melbourne Entertainment Centre, Blizzard, Tokyo, Rio, Moszkvai Olimpiai Csarnok, Cape Town, Bangalore, La Paz, Toronto, Kansas City... Ezek - többek között - azok a helyek, ahol a Deep Purple az elmúlt években fellépett - tehát nem egy elfeledett bandáról, nosztalgiázó ötvenesekről van szó.

A DP nem kifejezetten konformista zenekar. Sosem voltak és minden bizonnyal ezután sem lesznek az aktuális trendek rabjai. Azt vallják, a zene belülről fakad, és nem az aktuális divat diktálja, hanem az adott zenekar tagjainak szellemisége.

A hatvanas években - de még a hetvenes évek elején is - gyakran illették őket a progresszív vagy az "underground" jelzővel, amikor úgy döntöttek, szakítanak a Hush-féle korszakkal, és előrukkolnak a Deep Purple in Rock című albummal. A Fireball, Machine Head, Made in Japan és a Who Do We Think We Are után rögtön úgy emlegették őket ( a Zeppelin és a Sabbath mellett) mind a hard rock betörésének élharcosait.

Ekkoriban történt, hogy szétesett a klasszikus Blackmore-Gillan-Glover-Lord-Paice felállás, és egyesek egyéni utakat kezdtek járni. A nyolcvanas évekre tehető az újbóli egymásra találás a Perfect Strangers-szel, amely ugyancsak sokkolta a közönség egy részét - azzal a hihetetlen frissességgel, amit általa hoztak be a zenébe.

Sosem engedték, hogy "rocksztárként" emlegessék őket, a "klasszikusok" megszólítást viszont kifejezetten imponálónak találták. Őket nézvén egy kemény, professzionális csapatot látunk, dinamikus együttest.

A Deep Purple zenéje telt házas koncerteket ad mindenhol, ékes bizonyítékaként annak, hogy természetes kifejezésmódjuk nagyon sokakat tett igazi Purple-rajongóvá. A számadatok mindig magukért beszélnek: eddig több mint 100 millió lemezt adtak el.