Franz Ferdinand: tánczene lányoknak és fiúknak

Az idei Sziget legnagyobb fogása kétségtelenül a Franz Ferdinand volt. A skót zenekarról már sokan megírták, hogy milyen váratlan gyorsasággal terítette lába elé jóformán az egész világot, azért sokan csak most szembesülhettek először komolyan az együttes dalaival. A túlzás nélkül frenetikus sikerű koncert előtt az énekes-gitáros Alex Kapranos, és a basszusgitáros Bob Hardy nyilatkozott az [origo]-nak, miközben meglepve tapasztalták, hogy a Toy Dolls személyében éppen egy olyan zenekar játszik a Nagyszínpadon, amelyről kisgyerekként hallottak utoljára.

Alex Kapranos

El tudjátok képzelni, hogy majd ti is ugyanezt nyomjátok, mondjuk hatvanévesen?

Alex: Jaj, nem. De ez nagyon bizarr, sosem gondoltam volna, hogy egyszer éppen a Toy Dolls-szal lépünk fel.

Az igazat megvallva azt sem gondoltátok volna két éve, hogy ennyi nemzetközi fesztiválon játszotok majd, nem? Mennyire változtatta meg az életeteket ez a hirtelen jött siker?

Alex: Bizonyos értelemben igen, változtunk, de igazából szerintem nem sokat. Egyfelől rengeteget koncertezünk szerte a világban, olyan helyekre juthatunk el, ahol még sosem jártunk, így Magyarországon is most vagyunk először. Ugyanakkor mi magunk nem változtunk meg: a kapcsolat köztünk a zenekaron belül ugyanolyan, mint eddig, és ugyancsak változatlanok a baráti kapcsolataink otthon Glasgowban. Ha például te munkahelyet váltasz, akkor sem feltétlenül változik meg alapjaiban az életed, nem igaz? Szóval valahogy így vagyunk ezzel mi is.

Bob, te például festőnek tanultál Glasgowban, szoktál még festegetni?

Bob: Mostanság nem nagyon, a sok turnézás miatt nemigen van rá időm. Viszont a dobosunk, Paul még mindig sokat rajzolgat.

Már befejeztétek közben az ősszel megjelenő, második lemezeteket. Olyan lett, amilyennek eredetileg is szántátok? Vagy amúgy is mindig az aktuális album a legjobb?

Bob: Nem mindenki elégedett feltétlenül az új lemezével. Emlékszem például, amikor a Beta Band a megjelenés után bevallotta, hogy nem szeretik az első albumukat. Nekünk viszont tényleg ez a legjobb lemezünk idáig.

Alex: Így van, szerintem is. Az volt a célunk, hogy eklektikusabb legyen a lemez, mint az első volt, mert rengeteg, különböző hatás ért bennünket, a reggae-től kezdve a hatvanas évek popzenéjén át például David Bowie-ig. Ezért is dolgoztunk együtt Rich Costey személyében egy olyan producerrel, aki nem egyfajta stílusban érzi otthon magát, hanem számos, különböző jellegű zenekarral dolgozott együtt.

Milyen érzés az, hogy Nagy-Britanniában egy új zenei trend felbukkanását kötik hozzátok, és az elmúlt egy-másfél évben megjelenő, rengeteg új brit zenekar megjelenését is valahol nektek tulajdonítják?

Alex: Nagyon hízelgő számunkra, amikor az emberek ezt mondják, de tudjuk, hogy ezek közül a bandák közül több már évek óta zenél együtt. Mindenesetre annak idején azért alapítottuk a zenekart, hogy megváltoztassuk a dolgokat, és az emberek másfajta zenéket is halljanak. Ettől függetlenül nem akarunk itt megragadni, ezért lett az új lemezünk más, nem akarjuk ismételni magunkat. Amikor megalakult a Franz Ferdinand, akkor is volt egy sereg jó zenekar, amelyeket szerettünk, így a Strokes, a White Stripes vagy a Hives, de mi nem hozzájuk szerettünk volna hasonlítani, hanem valami újat akartunk.

Az új lemezen valóban több másfajta dal található. Főként a késő hatvanas éveket, na meg a Kinkset és a Beatlest idéző két lassú, akusztikus szám volt feltűnő.

Alex: Hát igen, ezt már mások is mondták, de amikor a lemezt csináltuk, akkor nem volt ilyen jellegű szándékunk. Ez mindig érdekes játék, hogy ez meg az a számunk éppen mire emlékeztet, de szerintünk azért minden dalunk jellegzetes és felismerhető, abszolút magán hordozza, hogy a miénk.

A tavalyi bécsi koncerteteknek elég különleges hangulata volt a zenekar neve miatt, ezt ti is így találtátok? Itt, a Monarchia másik volt tagállamában is hasonlóra számítotok?

Alex: Igen, Bécsben mindenki nagyon érdeklődő és kíváncsi volt a nevünk miatt. Most is bemutattak az előbb Habsburg Györgynek, ő is kérdezte, hogy miért választottuk ezt a nevet. Megmondtuk neki, hogy azért, mert jól hangzik.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon sokat játsszák a számaitokat a rádiók, ez a fajta zene itthon még mindig "túl alternatívnak" számít. Ez mennyiben befolyásolja a ma esti fellépéseteket?

Alex: Szeretjük a kihívásokat, és ugye amúgy is szeretjük megváltoztatni a dolgokat. Remélhetőleg megmutatjuk, hogy a mi zenénkre is jól lehet bulizni. A mottónk kezdetben az volt, hogy tánczenét csinálunk lányoknak.

És akkor mi lesz a fiúkkal?

Alex: Hát ha akarnak, akkor ők is táncolhatnak, remélhetőleg így lesz ma is.