Visszafogott szomorúság és egy vadmacska

Busta Rhymes - The Big Bang

Előzmények: Trevor Smith Jr., azaz Busta Rhymes a New York-i hiphop egyik legnépszerűbb és legsikeresebb figurája, aki 1996 és 2001 között nemcsak Amerikában, de az egész világban sikert sikerre halmozott sajátos stílusával és persze kellően slágeres rapszámaival. Az It's Ain't Safe No More című (addigi legsikertelenebb) albumát követő turné keretében a Szigetre is eljutott, bár az a fellépés nem sikerült igazán emlékezetesre. Ezután Busta elég hosszúra nyúlt szabadságra ment, a The Big Bang négyéves szünet után az első lemeze, amely már Dr. Dre kiadójánál, az Interscope-nál jelenik meg.

Eredmény: Bár a lemez nem a legszerencsésebb csillagzat alatt született (a Touch It című első kislemezhez készített videoklip forgatása során agyonlőtték Busta egyik testőrét), soha jobbkor nem jöhetett volna. Míg korábban az amerikai hiphop a Kelet-Nyugat szembenállásról szólt, az utóbbi időben átvette a hatalmat az addig lesajnált Dél, például Juvenile vagy Young Jeezy révén. A The Big Bang visszahelyezi New Yorkot a hiphop térképére, szokás szerint sok sztár közreműködővel, bár a legtöbb kritika szerint ha túl sok újat nem is tesz hozzá Busta Rhymes eddigi munkásságához, a csalódást jelentő 2002-es lemezt azért sikerült feledtetni.

Kiknek ajánlható: Aki otthon van a kilencvenes évek és az ezredforduló hiphopjában, annak már van kialakult véleménye Busta Rhymesról, és ezt az új lemez nem igazán fogja megváltoztatni.

Olyan, mint: A szabványos, Dr. Dre boszorkánykonyhájában készülő hiphoplemez, amelyben bár feltűnik Stevie Wondertől kezdve Kelisig egy futballcsapatra való vendég, mégiscsak egyértelműen Busta Rhymes műve.

Sonic Youth - Rather Ripped

Előzmények: Két közös vonás is van a Sonic Youthban és Busta Rhymesban. A noise rock korszakalkotó zenekara ugyanis a rapperhez hasonlóan New York-i, és koncertezett is már a Szigeten. Persze a kissé erőltetett párhuzam itt véget is ér. A Sonic Youth a nyolcvanas évek elején még igencsak kísérleti gitárzajban utazott, az évtized második felére kialakította korszakalkotó stílusát, és a legnépszerűbb független zenekarok közé került. Szerencséjükre sosem lettek igazán nagy sztárok, így amikor az indie rock népszerűsége megkopott, ez a hűséges és világszerte nagy rajongótábort nem tudta megbontani. Bár a tagok már ötven felé közelítenek, és a lemezlisták élét már nem fenyegetik, továbbra is kétévente jelentetnek meg új albumot.

Eredmény: Mivel tavaly távozott a zenekarból a rövid ideig tagként funkcionáló Jim O'Rourke, most látszik, hogy az utóbbi két album kísérletező hangzása nagyrészt neki volt tulajdonítható. A Rather Ripped ugyanis a kilencvenes évek közepét idézi, amikor is a Sonic Youth (főként a Nirvana sikereinek hatására) egy rövid időre a figyelem középpontjába került, és magukhoz képest popos albumokkal szüretelték le a népszerűség gyümölcsét. Az album nagyobbik fele fülbemászó, nem túl bonyolult rockzenét tartalmaz, amit a kritikusok egy emberként üdvözöltek, és talán nem is túlzás az a kijelentés, miszerint ez a Sonic Youth legjobb lemeze a '95-ös Washing Machine óta.

Kiknek ajánlható: Az elkötelezett Youth-fanokon kívül azoknak is, akik nem tudják, hol kezdjék az ismerkedést az együttessel, talán ezt lesz a legkönnyebb megszeretni.

Olyan, mint: Ilyen korszakalkotó zenekar esetében csak saját maga lehet a mérce, és bár a lemez a legjobbnak tartott Daydream Nation eredetiségét nem közelíti meg, de túlzás nélkül hasonlítható az olyan "slágeresebb" rockalbumaihoz, mint a Dirty.

Inkei Bence