Könyörtelen kísérőzene mindenütt

Karácsonyi bevásárló körútjaink alkalmával riasztóan sokszor hallhatjuk ugyanazokat a dalokat mindenütt, ilyenkor még feltűnőbb az egyébként egész évben szóló konzervzene. Vajon ki és mi dönti el, hogy melyik plázában vagy hipermarketben mi szóljon? És egyáltalán, szükséges ez? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

A Wham! karácsonyi slágerét naponta halljuk

"Ha még egyszer meg kell hallgatnom ezt a számot, megőrülök" - sóhajtott kétségbeesetten az egyik lakberendezési áruház eladója, amikor már sokadszorra kellett végighallgatnia ugyanazt a karácsonyi válogatáslemezt a hangszórókon. Vásárlóként mi csak jottányit vagyunk szerencsésebbek az alkalmazottaknál, így ott-tartózkodásunk alatt nem kilencszer, hanem csak négyszer kell meghallgatnunk a Last Christmas-t. Ez pedig nem kivételes jelenség, valamennyien ki vagyunk téve a konzervzenének a legtöbb nyilvános helyen, de a karácsonyi bevásárláskor fokozottan. Ám hiába tiltakozik, az alkalmazott és a vevő egyaránt alá van rendelve a felsőbb szempontoknak.

Ahogy a filmeken, úgy az ember életében is vannak dramaturgiailag fontos, hosszabb-rövidebb pillanatok, azonban a mozgóképnek van egy behozhatatlan előnye a való élettel szemben - a vonzó partnerek és a mindig előnyös beállítások mellett -, ugyanis a moziban ezeket mindig kíséri valami jó (vagy néha kevésbé jó) aláfestő zene. Néha kétszeresen aláhúzza, máskor pedig éppen idézőjelbe teszi azt, amit a filmvásznon látunk, a lényeg mindenestre az, hogy a végeredmény az esetek többségében kimondottan jól hangzik, és ugye olykor a hétköznapjainkban sem ártana, ha rendre felcsendülne valami éppen pont odaillő muzsika.

Az például egészen biztos, hogy egy megfelelő pillanatban megszólaló, fülledt Barry White-szám sokak szexuális életére lehet jótékony hatással. Igaz, ez a példa nem is elképzelhetetlen, hiszen a hi-fi tornyot már jó néhány éve feltalálták, viszont az borítékolható, hogy normális esetben sajnos nem úsznak be szívmelengető hegedűfutamok és mennyeien búgó szárnykürtök a háttérben, mikor megkapjuk azt a hőn áhított állást, és persze gyermekünk világrajövetelekor sem harsan fel az Örömóda, bár ez utóbbi talán már túlzás lenne. Hogy ki, mikor és milyen zenét szeretne hallani, és élete mely pillanatait tartja fontosnak vagy épp izgalmasnak, azt persze már embere válogatja, de abban talán megvan az egyetértés, hogy a vásárlás vagy a röptében elköltött ebéd egy gyorsétteremben nemigen tartoznak ezek közé.

Itt még nem szól semmi

Viszont aki már járt valaha is plázában vagy bevásárlóközpontban, pontosan tudja, hogy ennek a tevékenységnek megvan a maga speciális - ilyenkor karácsony tájékán pedig kifejezetten markáns - soundtrackje, sőt, egy külön iparág épült az áruházláncok (továbbá gyorséttermek, hotelek, repülőterek, stb.) ez irányú igényeinek kielégítése céljából. Erre szakosodott cégek előre programozott konzervcsomagokkal (a countrytól az ambientig) üzletelnek, mások pedig megpróbálják többé-kevésbé a megrendelő igényeihez igazítani a szolgáltatást, de a lényeg azért ugyanaz marad: mindegy, csak szóljon valami kellemes alapzaj, lehetőleg ne túl hangosan.