Manu Chao: Ha van ördög, a pénz az

Beteg a világ, túl sokan éheznek, a falakat le kell bontani, az utcát vissza kell adni az utcazenészeknek, az otthon alvásra való, sokat kell beszélgetni és "Hajrá Depor!" - ismertette programját olvasóinkkal Manu Chao. Az utóbbi tíz év egyik legmeghatározóbb nem angolszász előadója a Sziget első napjának legnagyobb koncertje után masszíroztatott, aludt egy órácskát, majd az éj leple alatt interjút adott az [origo]-nak.

Hogy tetszett a mai este?
- Boldoggá tett, óriási tömeg volt és minden nagyon jól sikerült. De még nincs vége, a buli csak most jön.

Sokan jelképnek látnak, valamiféle kedélyes forradalom vagy mosolygós ellenállás szimbólumának.
- Nem vagyok én a jelképe semminek! Csak annyiban amennyiben mindenki jelkép, a saját életünk jelképei vagyunk. De az igaz, hogy ellenállásra és összefogásra van szükség, mert a világ beteg, megőrült.

Pontosan miben nyilvánul ez meg? Mi az, ami ellen össze kell fogni?
- Nagyon leegyszerűsítve: a pénz. Ha van ördög, a pénz az. Van, akinek van pénze, van, akinek nincs. Van, akinek van útlevele, van, akinek nincs, mert ahhoz is pénz kell. Van, aki utazhat, van, aki nem. És mindez véletlenszerűen, igazságtalanul van elosztva. Rengetegen éheznek a világon, a munka egyre kevesebb, de enni csak kell.

Pusztán szociális problémának látod ezt vagy általánosabb problémáid vannak vele?
- Igazságtalanságnak látom. A szakadék a világ gazdagjai és szegényei között egyre csak nő. Ez előbb-utóbb radikalizmushoz is vezet majd.

A radikalizmus számodra pozitív vagy negatív fogalom?
- A radikális gondolkodás jó. Ha erőszak társul hozzá vagy kirekesztés, akkor nem. Sok beszélgetésre és összekapaszkodásra van szüksége a világnak. Rengeteg ember hal éhen. Nem volt olyan régen, amikor mindannyian boldogok voltunk, hogy leomlott a berlini fal és azóta azt gondoljuk, hogy minden megoldódott. Pedig nagyon nem. Új falak is épülnek: Ceutában (Spanyolország és Marokkó között), vagy az USA mexikói határán. Mindegy hogy milyen okból, de ezek ugyanúgy korlátozzák az emberek szabadságát. Gibraltárnál az elmúlt négy évben több afrikai menekült halt meg, mint ahányan annak idején a berlini falon átszökni próbálkozók közül a negyven év alatt összesen. Az új falakat is le kell bontani. Minél kevesebb határ van, annál jobb. Szerencsére én sokat utazom, mostanában Brazíliába, Argentínába, Maliba és közben látom, hogy a világ problémái közel sem oldódtak meg.

Maliban néhány évvel ezelőtt az Amadou et Mariam számára írtál dalokat és voltál a lemezük producere. Mostanában is foglalkozol hasonló alkalmi projektekkel?
- Nem fogod elhinni, Maliban most Amadou és Mariam fiának a lemezét csinálom, ami inkább hiphop, november körül szeretném befejezni. Nemrég játszottam Roy Paci lemezén, aki tavaly itt volt a Szigeten s játszott a zenekaromban korábban, utána Argentínában a La Colifata rádióval csinálunk egy újabb lemezt (Chao több legendás válogatáslemezt készített ennek a rádiónak, például barcelonai utcazenekarok részvételével). És aztán szeretnék egy portugál nyelvű lemezt, már amennyire tudok portugálul, inkább spanyol-portugál keveréknyelven. De valamit muszáj, mert a fiam Brazíliában él.

A Mano Negra és az első szólólemezed, a Clandestino között elég éles a váltás. A Mano Negra kőkemény, ugrálós, gyors, a Clandestino kedves, melodikus, személyes. A koncerteken azonban most is sokkal inkább a Mano Negrára hasonlítotok. Az utóbbi években írt számaid nem valóak színpadra?
- Soha nem is szántam őket ilyen célra, bár néhányat azért ma is eljátszottunk. Ezt a zenét mindig bárokban akartam játszani és szoktam is.

Az új lemezed szeptemberben jelenik meg. A Clandestino vagy a koncertek hangzása lesz inkább jellemző rá?
- Én mindig teljesen külön világként kezelem a stúdiómunkát és a koncerteket, tehát inkább fog a lemezek hangzásvilágára hasonlítani. Annyival lesz közelebb a koncertekhez, hogy kicsit több benne a gitár.