Középkorú hülyegyerekek a Weezerben

Rivers Cuomo lazít a kemény kéz politikáján, engedi a többieket is dalokat írni, a Weezer pedig ismét szül pár biztos slágert, és egy közepes lemezt, ami ezúttal piros. A Ladytron életteli humanoidra emlékeztet negyedik lemezén, Paul Weller szólókarrierjének talán legjobb lemezével ünnepli 50. születésnapját, a Trousers széles inspirációs skáláról merít első lemezén, a nu-metál szép napjait sírja vissza a Disturbed, és egyre csak komolyodik a Zutons. Lemezajánló.

Weezer: The Red Album

Várakozások: A Weezer zeneileg leginkább a Pixies, szövegileg pedig a They Might Be Giants geek-öniróniája nyomán indult el, és a Rivers Cuomo vezette kvartett már rögtön első lemezével betört az élvonalba, az amerikai rock karikatúra-zenekaraként definiálva magát. Ezek szerint a Weezer négy, rocksztárságról álmodozó hülyegyerek egy garázsban, tele KISS-poszterekkel és szexuális kudarcélményekkel. A folytatás, az 1996-os Pinkerton személyes, szexuálisan frusztrált, magányról és elszigeteltségről szóló, gyakran önsajnáló szövegei és a hozzá társuló, "szívből jövő" zene és ének az amerikai tinédzserek elgondolkodtatóan nagy hányadát találta szíven. A Pinkerton (mely gyakorlatilag kitalálta az emo-rockot) az egyik legfontosabb amerikai rocklemez lett a kilencvenes években, és az évek folyamán hatalmas rajongótábora lett a Weezernek, és amikor 2001-ben, öt év pihenő után megjelent az újabb lemez, addigra az alternatív rock legnagyobb sztárjai közé került, és azóta is tartja a helyét ott. Legutóbbi albuma, a három évvel ezelőtti Make Believe ugyan nem lett a kritikusok kedvence, de újfent azt igazolta, hogy az amerikai fiataloknak (és már nem is csak a geekek) szüksége van a Weezerre, és a hol viccesen, hol őszintén önostorozó dalaira. Azóta Rivers Cuomo megnősült, bajuszt növesztett és lemezre gyűjtötte össze az otthon felvett demóit, majd újra stúdióba vonult a három bűntársával.

Eredmény: Cuomo ugyan viccelődik az első kislemezdal, a lemezkiadói nyomásról szóló Pork and Beans szövegében azzal, hogy majd Timbalanddal dolgozik együtt, hogy a listák élére kerüljön, de a maga nemében Rick Rubint és Jacknife Lee-t szerződtetni producernek hasonlóan sikervárományos húzás, és a Weezer most is kellően slágeres, MTV-barát rockzenével támad. A már említett Pork and Beans a korai lemezekre emlékeztetően dallamos, láncfűrész-gitárokba csomagolt, könnyed powerpop dal, akárcsak a nyitó Troublemaker. Van aztán egy gigantikus, műfajokat egybeolvasztó vicces kísérlet (The Greatest Man Ever Lived), de innentől kezdve megkérdőjelezhető színvonalú dalok egész sora következik. A Cuomót ért zenei hatásokat felsoroló Heart Songs inkább tűnik viccnek, a Red Hot Chili Pepperst idéző Everybody Get Dangerous pedig még annak is inkább fárasztó. A korábban despotikus frontembernek tartott Cuomo egyébként most engedi szóhoz jutni a tagokat is, de az ő dalaik is inkább csak az egységesség rovására mennek, és hiába zárja a lemezt a Pinkerton-t idézően önmarcangolós The Angel And The One, ez a régi rajongók egy részét kielégítheti, de akik még az előző, meglehetősen egyenetlen három album után már nem igazán bízott a Weezerben, azokat aligha győzi meg. Ettől függetlenül van ismét minimum három jól sikerült alter-rocksláger, vagyis a minimumot azért továbbra is hozza a zenekar, és legalább továbbra sem veszik komolyan magukat, 7 millió eladott lemezzel (csak Amerikában!) a hátuk mögött ez is valami.

Kiknek ajánlható: Akik a Pork and Beans klipjét viccesnek tartják.

Olyan, mint: Rivers Cuomo már nem magányos kamasz a garázsban, hanem nyakán a midlife crisis, de ettől még megmarad túlkoros hülyegyereknek.

(IB)