Planet 55: Rakd ki a falra, legyél boldog

A Red Bull Made in Garage-sorozat harmadik nyertese a Planet 55 lett, így ők készíthetnek videoklipet Wrong Direction című számukhoz. Az együttes énekesnőjével, Polnauer Flórával beszélgettünk a siker kapcsán többek között arról, hogy mire van szüksége a magyar közönségnek, illetve hogy benne maradnak-e a csúnya szavak a videoklipben.

A Red Bull Made In Garage médiapartnere az [origo].

A Planet 55 a 2007-ben alakult Jazzszerű zenekarból lett - pontosan hogyan is?

Először volt a Jazzszerű, abban én nem voltam benne, nem is ismertem a srácokat akkor még. Egyfajta minimalista zenét játszottak, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy gépzene - hangszerekkel. Mert ha van egy zenekar, dob, basszus, gitár, szinti, akkor - főleg Magyarországon, ahol mindenki jazzt tanult - nagyon sokan rázni akarnak. Mindenki bele akar tenni még ezt is meg amazt is, meg akarja mutatni, hogy mit tud, és ez jó is - csak ebbe a minimalista zenébe nem fér bele. Itt fölüemelkedik a koncepció azon, hogy ki hogy tud zenélni, mindenki szép alázatosan azt játssza, amit kell. Ha azt kell, akkor a basszus egyetlen hangot játszik. Aki nagyon egóból zenél, annak nehéz ez a minimalizmus, de én szeretem mindkét fajta zenét, mindkettő ad kreatív lehetőségeket. Én már kerestem zenekart, amivel ilyesmiket lehet csinálni. Ők egyszer csak felhívtak engem, voltam egy próbán, és rögtön működött a dolog. És milyen a karma: azóta kevesebb mint egy év telt el, és már le is forgattuk az első klipünket. Ez nem egy olyan dolog, amit az ember csak megkap az élettől. A véletlenek valahogy úgy álltak össze, hogy ennek így kellett lennie. Mindenesetre úgy néz ki, hogy ez működik.

Amikor az év elején a Quart.hu megkérdezett néhány embert a magyar zenei életből, hogy szerintük kik lehetnek 2009 befutói, többen is említettek titeket. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ilyen hamar elterjedt a nevetek a szakmában?

Szerintem van igény az ilyen zenére. De ezt nem tudhatom, mert nem spekulálok azon, hogy ki milyen zenét szeret, mi jönne be az embereknek, és akkor azt fogjuk csinálni. Nem vagyunk brókerek. Inkább talán az ízlés a kulcs: olyan zenét csinálunk, amit mi szeretünk, és valószínűleg sokaknak van hasonló ízlése. Benne van a dologban az is, hogy ennek a minimálzenére most van kereset. Ez talán divatjelenség, de mi szeretjük, úgyhogy ez jó is. A másik, amit el tudok képzelni, hogy vannak ugye mc-k és vannak énekesek, és lehet, hogy az, hogy én énekelek is és rappelek is, ez most Magyarországon mégiscsak egy unikum. Az emberek láttak már férfirappert, sok van nálunk, és köztük sok a jó is, de lányból azért nincs sok. Talán ezek az okok -  de nem tudok azon spekulálni, hogy az emberek mit szeretnek. Persze örülök, ha olyan zenét játsszunk, ami megtetszik az embereknek, de alapvetően a saját ízlésvilágunkat követjük. Ha másét követnénk, nem jutnánk vele sehova.

Már leforgattátok a videóklipet, elmondod, mi lesz ez?

Ne haragudj, de nem akarom elárulni... Azt elmondom, hogy van egy klip, szerintem nagyon jó lett, iszonyú jó képi világgal. Egy autóban ültem egy traileren, úgy volt megcsinálva, mintha vezetnék. Borzasztó rossz idő volt, iszonyú szürkeség, és elől, az autó előtt volt egy fehér lámpa, amitől még hidegebb lett a kép, másfelől pedig nagyon szép.

Sztoris klip? Poénnal?

Igen, de poén nincs benne, csavar viszont igen. De többet nem mondok el. Nagyon jól éreztük magunkat a forgatás közben egyébként.

Miért ezt a számot választottátok klipszámnak? Az a néhány "fuck" benne marad a szövegben?

Igen, azok szerintem maradnak, de nem vagyok biztos benne. A számmal az a helyzet, hogy pont ez volt az, amit a legnehezebben engedtem ki a stúdióból, és még a végén sem voltam vele megelégedve. Még a mai napig is, akárhányszor játsszuk koncerten, mindig érzek valami hiányosságot. Viszont mindenki más ezt a számot akarta, úgyhogy végül beadtam a derekam.

Az angol nyelv mennyire zavarja a közönséget?

A zenekarban egy ember van, akinek van vénája arra, hogy azzal foglalkozzon, hogy mire van igény, és az a Barna [Szőke Barna gitáros]. Ebben ő jó is, jól fel tudja mérni - én meg abszolút nem. Az egyik oka annak, hogy angolul van, hogy én nagyon sokat éltem külföldön, és nem nagyon hallgattam magyarul zenét. Mindaz, ami itthon az emberekben nosztalgiát kelt, az nekem kimaradt. Mindig nagyon szövegcentrikus voltam, és főleg angolul hallgattam zenét, ezért ez így alakult. Bár amikor tizennégy éves koromban hirtelen punk lettem, akkor volt egy német kedvencem is, a Wizo. Van egyébként néhány magyar szövegem is, német is, de azt inkább a Zubolyban lehet hallani.

A Zubolyban és még más zenekarokban (Beat Dis, Hagesher, Shkayach) is énekelsz. Ezek mennyire hatnak egymásra?

Az egyik szempont az, hogy szerintem bármit csinál az ember, abból tanul. Zeneileg tehát mindegyik együttesben van tanulnivaló, és ezek nyilván nem ütköznek egymással, hanem inkább bővül a horizontom. Minél több emberrel dolgozol, annál több lehetőséget kapsz arra, hogy tanulj. Ezért nagyon örülök neki, hogy ennyi minden van. A másik szempont az a megélhetés. Volt idő, hogy jártam dolgozni, volt egy polgári munkahelyem, de az tényleg ütközött. Ez egy éjszakai szakma, dolgozni meg nappal kell - de akkor az ember mikor alszik? Így viszont működik; néha egyeztetni kell a különböző zenekarokat, de egyébként jól van ez így. A Planet 55-ben többen is így vagyunk, Szőke Barna játszik a Qualitonsban is, meg a Kék Nyúlban a Matyival [Premecz Mátyás billentyűs], aki új tag nálunk. Ez ma Magyarországon így megy: akik a zenét komolyan veszik, azok több együttesben játszanak, mert csak így lehet megoldani.

A Planet 55 jellemzésénél a hiphop, funk, soul mellett mindig előkerül a triphop. Ez ugyan nem minden számotokra jellemző, de van néhány, amire nagyon is. Manapság mintha egyre több olyan zenekar lenne, amelyik ezt a stílust játssza.

Megérkezett a triphop Magyarországra, és ennek örülök is, mivel én nagyon szeretem a triphopot, Tricky-t, Portisheadet, Massive Attacket, tehát ezeket az őskövületeket. Rengeteg triphop van most Magyarországon, és ez nyilvánvalóan tükrözi az itthoni életet. A zene szerintem mindig tükrözi az adott kort, hogy az emberek hogy érzik magukat. A művészet általában véve is azt teszi, hogy próbálja feldolgozni mindazt a sok dolgot, ami a társadalomban vagy az egyénben történik. Ha megnézünk egy jó Bach- vagy Mozart-darabot, akkor felfedezzük benne a madárcsiripelést, a lókopogást, tehát halljuk azokat a hangokat, amiket valószínűleg abban a korban hallottak. Az elektronikus zene nyilván azért létezik és van létjogosultsága, azért szeretik az emberek, mert hozzá vannak szokva a villamos csörgéséhez, a mikrosütő plingjéhez, ezekhez az elektronikus hangokhoz, amikkel együtt élünk. Így épül be az elektronika a zenébe, idézi az életünket, tudat alatt. A szöveg pedig már egy nem annyira tudatalatti dolog, mert ugye az ember mondani is akar valamit. Maga a zene pedig érzés. Ezért van szerintem sok triphop Magyarországon, mert kivagyunk teljesen...

Az egész Smokesigns című lemezt ingyen letölthetővé tettétek az interneten. Van egyáltalán cd? Kinek volt ez a letöltés az ötlete, és milyen visszajelzések köttek rá?

Jó visszajelzések jöttek, leginkább a letöltésre. Van cd is, rendes borítóval, de azt inkább promóciós célra használjuk, osztogatjuk. De igazából hiszünk az internetes letöltésben. Két oka van ennek. Az egyik az, hogy ha te most festesz egy képet, azt sokkal szívesebben odaadod valakinek. Rakd ki a falra, legyél boldog - és ettől te is boldog vagy.

De azért boldogságot okoz az is, ha ad érte rengeteg pénzt is, nem?

Az egy másik fajta boldogság. Ha valaki szívesen ad pénzt a művészi termékemért, akkor én is boldog vagyok, hogy ezt a pénzt megkapom. De nézzünk szembe a tényekkel. Az emberek már nem engedhetik meg maguknak, hogy cd-boltokba járjanak. Vannak még ilyen elvetemült gyűjtők, akiknek ezúton is szeretném a tiszteletemet kifejezni, de tulajdonképpen a lemezeladás már nem működik. Azt gondoljuk, hogy inkább töltsék le ingyen, élvezzék a zenénket, érezzék jól magukat - aztán ha legközelebb koncertezünk, többen lesznek ott, és mi még boldogabbak leszünk ettől. Ha most kereskedelmi célokra fordítanánk a zenénket, az egy másik síkra terelné az egészet, aminek nincs sok értelme. Nem azért, mert az emberek nem támogatják a zenészeket, mert támogatják, és ezt mindig észreveszem - de főleg Magyarországon most sajnos ott tartunk, hogy mindenki spórol, ahol tud. Sokkal jobb érzés is egyébként így, hogy meghallgattad te is a zenénket, meg a nagymamám is letöltötte, nem kellett érte fizetnie. Inkább azt kellene megoldani, hogy valahogy a zenészek dolgát másként könnyítsék meg a piacon.