A Kielből, Londonból, Oldenburgból és a kaliforniai Davisből érkezett tudósok a megtermékenyítés nélkül, önmaguk klónozásával szaporodó, víz alatti tengerifű mezők teljes genom információnak összehasonlításával, genetikai mutációik számát mérve határozták meg nagy pontossággal ezen növények legidősebbikének a korát. A fajokon belül ugyanis a változatlan mutációk sokasodási rátája állandó, megfelel a spontán mutációkénak, és a fajták közötti különbözőségek abszolút idő szerint növekednek.
Ez az első valóban megbízható becsléssel történő meghatározása egy klónozódással létrejött egyed életkorának
– mondta az AFP francia hírügynökségnek Thorsten Reusch kutató, aki a Nature Ecology & Evolution című tudományos folyóiratban júniusban megjelent tanulmányhoz vezető kutatást vezette.
A többsejtű klónozódó fajoknál alkalmazható úgynevezett sztomatikus molekuláris óra nevű módszer segítségével a kutatók világszerte húsz tengerifű-populációt tanulmányoztak,
amelyeknek a sztomatikus genetikai óráját összehasonlították klónozással mesterségesen tenyésztett tengerifű egyedekével (4, illetve 17 év), és megállapították, hogy a Balti-tengernél, a finn partok közelében található az eddig ismert legöregebb tengerifű, amelynek az életkora 1403 év.
A kutató szerint a növények korának meghatározása révén fontos információkhoz juthatnak az ökoszisztémák működéséről és az öregedés folyamatáról a természetben.
Érdekes megismerni, hogyan kerülik el a növények az öregedés szimptómáit évezredeken át. (...) Ebből arra is következtethetünk, hogyan kezeljük az öregedést az embereknél
– jegyezte meg Thorsten Reusch, a németországi Kielben működő Geomar központ tengerökológusa és evolúciós biológusa.
A tudós úgy gondolja, hogy az új módszer segítségével még régebbi – 10 ezer éves vagy régebbi – vízinövényeket is fel lehet majd fedezni. Az üledékekben lerakódott virágok, a magok és a gyökértörzsek révén szaporodva a tengeripázsit-populációk fontos tengeri környezetet alkotnak más organizmusok számára, és megkötik a szén-dioxidot.
Ellenállóképessége dacára a tengerifű veszélyeztetett faj a Németország, Lengyelország, Finnország, Svédország, a balti államok és Oroszország által határolt Balti-tengeren.
A különböző gazdasági ágazatokból, például a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó szennyeződések, valamint a tengervíznek az általános éghajlatváltozás okozta magas hőmérséklete súlyosan fenyegeti a tengerifű-populációkat.
Thorsten Reusch elmondta, hogy a Balti-tenger nyugati részében, ahol dolgozik, az elmúlt száz év során a tengeri pázsitok mintegy 60 százaléka pusztult ki.
(MTI/AFP)