Megrohamozták a feldühödött afgánok a kabuli brit kirendeltséget

az Afganisztánban szolgáló indiai-brit gyalogság

A brit kirendeltség elleni támadás csak kis szelete volt annak a konfliktusnak, amely az afganisztáni régiót sújtotta az 1800-as években. Az épületet védők bátorsága és helytállása az óriási túlerővel szemben mégis a háború egyik elhíresült eseményévé emelte ezt a csatát.

Az Egyesült Királyság többször is háborúba bonyolódott Afganisztánnal a 19. és a 20. század folyamán. Az Orosz Birodalom terjeszkedése a térségben komoly aggodalmat váltott ki Londonban. Ebből kifolyólag ezeknek a harcoknak a motivációja az volt, hogy az oroszokat minél távolabb tartsák Indiától. 

Fizetséget a harcosoknak

A brit gyarmattal szomszédos ország a két nagyhatalom közé ékelődött, amelynek következtében hol brit-, hol oroszbarát vezető került Afganisztán élére. Az Egyesült Királyság célkitűzéseinek egy részét végül a gandamaki szerződéssel érte el a második angol–afgán háborúban. Az egyezmény többek között azt is lehetővé tette, hogy egy brit kontingens állomásozzon Kabulban.

az Afganisztánban szolgáló indiai-brit gyalogság
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

A kirendelt követ, Sir Louis Cavagnari 1879 júliusában érkezett meg. Kíséretében mindössze hetvenöt katona volt, akik Walter Hamilton hadnagy irányítása alá tartoztak. 

A britek elfoglalták a számukra fenntartott rezidenciát és napjaik egészen szeptemberig nyugodtak voltak. 

Augusztusban Heratból afgán csapatok vonultak be a városba a rutinszerű átcsoportosítás miatt. A férfiak igencsak feldúltak voltak, hiszen régóta nem jutottak hozzá megérdemelt zsoldjukhoz. Bár az elkövetkezendő napokban részben kifizették a jussukat, az afgánok a teljes összeget akarták. 

Az a szóbeszéd járta, hogy a brit küldöttek szállásán sok arany található, ezért felmerült, hogy fizetség gyanánt az ott tárolt értékeket követeljék.

A lakosság egyébként is gyűlölte őket, Cavagnarit pedig különösen, mivel a férfi oroszlánrészt vállalt a gandamaki szerződés megkötésében, amely jelentős brit befolyást tett lehetővé az ország külpolitikájában is. 

Sokszoros túlerővel szemben

A katonák megindultak a rezidencia irányába, ahol az épületnél tartózkodó csapatok elzavarták őket, lévén a zsoldjuk kifizetése nem tartozott a hatáskörükbe. A dühös tömeg nem nyugodott bele első próbálkozásuk sikertelenségébe. Hamarosan állig felfegyverkezve tértek vissza, hogy megostromolják a helyet. 

A kétezer afgán harcos könnyűszerrel bekerítette a védművekkel egyáltalán nem rendelkező épületet. 

Mindössze 75 brit-indiai katona és néhány tiszt nézett velük farkasszemet. A támadókat így is többször sikeresen visszaverték, azonban rövidesen előkerültek a nehézfegyverek, amelyek már komoly pusztítást vittek végbe az épületen és védők soraiban is. 

A csata első áldozata maga a követ, Cavagnari volt, aki hősiesen vezetett szuronyrohamot a támadók ellen. 

Halála után a rangidős tiszt, Walter Hamilton vette át az irányítást. Bár nyolc órán keresztül tartották magukat, a sokszoros túlerő végül felmorzsolta őket. 

Walter Hamilton
Fotó: Wikipedia

Az ostrom egy pontján a támadók ugyan felajánlották, hogy megkímélik a brit zászló alatt szolgáló iszlám vallású férfiak életét, ezt azonban senki sem fogadta el, és a végsőkig kitartottak egymás mellett. Elképesztő teljesítményét mi sem jelzi jobban, mint hogy az összecsapásban hatszáz ellenséges afgán esett el. Végül az épületben tartózkodó összes katonát megölte a feldühödött tömeg.

A rezidencia ellen elkövetett támadás után ismét kiújultak a harcok a két fél között. 

Az Egyesült Királyság serege sikeresen foglalta el Kabult és kivégezték a Cavagnarit és csapatát lemészárolók vezetőit. A hősi halált halt briteket posztumusz Indiai Érdemrenddel tüntették ki.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.