Utcák, házak, járókelők (III.)

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Magyar Nemzet:

Útijegyzetek a Szovjetunióból - 3. rész

Moszkvában hatalmas az autóforgalom. A széles utcákon hármas, négyes, sőt helyenként ötös sorokban haladnak egy irányba a járművek. A közlekedés fegyelmezett, higgadt, s ha a moszkvai sofőrök nem is hajtanak olyan sebesen, mint budapesti kollégáik, viszonylag gyors a közlekedés, s ami a fő: igen alacsony a közlekedési balesetek arányszáma.

Pedig a közlekedés rendje "liberálisabb", mint nálunk. A piros-, sárga-, zöld-jelzés csak a járműveknek szól, a gyalogosok bármikor átkelhetnek az úttesten. Mindez nyugodtan, idegesség nélkül zajlik, három hét alatt alig láttam olyan embert, aki futva tért volna ki autó vagy trolibusz elől. Viszont a gépkocsivezetők figyelmesek a járókelők iránt, nem ijesztgetik őket, nem dudálgatnak idegesen, nem kiabálnak ki a kocsiajtón.

Külföldi számára azonnal feltűnik a moszkvai vagy leningrádi utcákon, hogy nemcsak üzletek előtt gyakori a sorbanállás. Akárhány riportban olvastam már a szovjet emberek fegyelmezettségéről, arról a számunkra szokatlan türelemről, mellyel az autóbusz és trolibusz megállóhelyeken sorban állva várják, míg felléphetnek a kocsikra. Három hét alatt sokat jártam gyalogosan különböző városok utcáin, de soha sehol nem tapasztaltam zavart, szóváltást, tülekedést, vagy akárcsak a várakozók sorrendjének megkerülését a trolibusz állomásokon. Ezek a sorok néha hosszúak, harminc-harmincöt méterig is nőnek, de aki ötvenediknek érkezik a megállóhelyre, éppen olyan fegyelmezetten áll be a sorba, mint ahogy a második vagy harmadik utazni akaró odaállott a sor elejére.

A metrónál is ez a helyzet. A földalatti vasút főleg Moszkvában hatalmas forgalmat bonyolít le. Az egyik állomáson megszámoltam: öt pénztár és két automata (illetve csak egy, mert a másik éppen elromlott) osztja a jegyeket, de forgalmasabb napszakokban még így is elkerülhetetlen a torlódás.

Moszkvában kedvelik a mozgólépcsőt, amely nagy tömegek szállítására igen alkalmas. A moszkvai és leningrádi metró-állomásokon hatalmas, Moszkvában 60-70, Leningrádban 70-80 méter hosszú mozgólépcső-szalag szállítja le s fel az embereket. Három szalag helyezkedik el egymás mellett: a középső le, a két szélső felfelé viszi az utast. Látványnak is impozáns, ahogy a bolthajtásos, rézsutosan futó hatalmas csarnokok-alagutakban egyszerre több száz embert mozgat a futólépcső.

Egy jele a közlekedők fegyelmezettsége iránti bizalomnak: a várakozókat nem választja el vaskorlát a földalatti vasút pályájától, mint nálunk. Pedig a moszkvai földalatti gyorsabb, mint a pesti, s egy járat hat kocsiból áll, s a hat kocsinak legalább tizennyolc ajtaja van. Nincs rendelet arra, hogy melyikben lehet csak be- és csak kiszállani; a fegyelmezett tömeg maga találja meg maga számára a közlekedés leggyorsabb, tehát legpraktikusabb módozatait. Fegyelmezettek az utasok - fegyelmezett és figyelmes a közlekedési eszközök személyzete is. A hangos szóváltásoknak, kalauzi parancsoknak és szidalmaknak az az özöne, amely még idegesebbé teszi az amúgy is nyugtalan pesti közlekedést, Moszkvában és Leningrádban szinte ismeretlen.

Pándi Pál

I. rész
II. rész