A külpolitikai helyzet

 

Szabad Nép:

A nemzetközi együttműködés ügyének újabb sikeréről

Csang Kaj-Sek: Elismeri a Kínai Népköztársaságot? Akkor énrám többé ne számítson!

Izvesztyija

Egyiptom Kínai NépköztársaságotKínai Népköztársaság

egyöntetű helyeseléssel

CSANG Kaj-sek (1887-1975) részt vett a kínai polgári forradalomban. 1928-tól a Kuomintang elnöke és a hadsereg főparancsnoka. Harcolt a kommunisták ellen, de a japán támadást követően (1937) átmeneti szövetséget kötött velük. 1942-ben Stilwell alá rendelve két kínai hadsereget küldött Burmába. Rövidesen összekülönbözött az amerikai tábornokkal. Később a Chennault vezette repülős egységekre próbált támaszkodni, de ez az elképzelése is kudarcot vallott. 1943-tól Kína elnöke. A második világháború során jelentős támogatást kapott az USA-tól. Az ellátmány zömét nem a japánok, hanem később a kommunisták ellen használta fel, de az 1945-49 közötti polgárháborúban csapatai vereséget szenvedtek. Híveivel Formosa (Tajvan) szigetére vonult vissza.

Tito elnök nyilatkozatot adott

a United Press amerikai hírügynökség belgrádi tudósítójának s ebben kijelentette, hogy a Szovjetunió és a Jugoszlávia a szocializmus és a világbéke jegyében küzdeni fog "az aktív egymás mellett élésért". "A Szovjetunió politikája kétségtelenül óriási jelentőségű lesz a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke fenntartása és a nemzetközi együttműködés szempontjából"- mondotta Tito, majd beszélt Moszkvába tervezett útjáról és közölte, hogy a szovjet vezetőkkel való találkozásán megvitatja a béke megszilárdítására vezető soron következő lépéseket. Arra a kérdésre, hogy küszöbönálló szovjetuniói látogatása hogyan hat Jugoszlávia és más országok kapcsolataira. Tito azt válaszolta : "Nem gondolom, hogy a nyugati országokkal való viszonyunkon bármit is változtathatunk. Kívánatos, hogy ez a viszony javuljon és ne legyen rosszabb, s hogy a nyugati országok megértsék független álláspontunkat és ne gondolják, hogy valaha is a jövőben megváltoztatjuk ezt az álláspontot."

A szovjet-amerikai viszonyról és az ezzel kapcsolatos problémákról

feltűnést keltő könyv jelent meg a napokban az Egyesült Államokban. A könyv szerzője Roberts professzor, a columbiai egyetem orosz intézetének igazgatója. A könyv előszavában, amelyet McCloy, az Egyesült Államok volt nyugat-németországi főbiztosa írt rámutat arra, hogy elsősorban azokat a problémákat igyekszik a szerző megvilágítani, amelyek "a nemzetközi feszültséget okozták, különösen, ami a szovjet-amerikai viszonyt illeti, továbbá meghatározni azt a politikát és azokat az akciókat, melyek békés feltételeket teremthetnek." Az előszó azt hangoztatja, hogy Amerikának és szövetségeseinek meg kell őrizni katonai erejüket, de "az adott időszakban a Szovjet-Oroszország elleni harc a katonai kereteken átnőtt, mégpedig politikai, gazdasági és társadalmi területekre." McCloy ezzel kapcsolatban azt fejtegeti, hogy a szovjet termelés gyors növekedése következtében a Szovjetunió versenyképessé válik az Egyesült Államokkal, a világ első ipari országával szemben. Ennek következtében az Egyesült Államok a kapitalizmus és a szocializmus közti harcot többé "nem értékelheti kizárólag katonai szempontból, mint korábban tette, hanem felül kell vizsgálnia politikáját." A könyv szerzője is arra a következtetésre jut, hogy az amerikai kormánynak felül kell vizsgálnia jelenlegi politikáját. Mind Roberts könyve, mind McCloy előszava hangsúlyozza azt a törekvést, hogy szakítsanak a rendezetlen nemzetközi problémák megoldásának durván militarista megítélésével és módosítsák az Egyesült Államok külpolitikáját, amely hátráltatja a nemzetközi feszültség további enyhítését. A könyv szerzői azonban csupán azt ajánlják, hogy mérsékeltebb hangnemet adjanak az eddigi politikának és enyhítsék, nehogy további kudarcokat szenvedjen.