Az életszínvonal emelésének módszerei

 

Népszava:

Véleményükkel, építő javaslataikkal és bírálatukkal segítsenek a dolgozók kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat

Hegedűs András beszéde az RM Művek munkásgyűlésén bel- és külpolitikánk több fontos kérdéséről

Hegedűs András szerdán az RM Művek munkásgyűlésén, a dolgozók kérdéseire válaszolva bel- és külpolitikánk több fontos kérdését ismertette. Bevezetőben arról beszélt, hogy országunkban a XX. kongresszus hatására a dolgozók sokkal kezdeményezőbben lépnek fel, s mondják el véleményüket fejlődésünk legfontosabb kérdéseiről. Meggyőzően bizonyítja ezt az ötéves terv irányelveiről indított vita, amely százezreket mozgatott meg, lehetőséget ad pártunk Központi Vezetőségének és a kormánynak, hogy a második ötéves terv céljait a dolgozók véleményének meghallgatása után határozza meg.

Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk azt akarja, hogy ez az egészséges folyamat tovább folytatódjék, s a dolgozók, elsősorban a munkások - ismerve országunk helyzetét - véleményükkel, építő javaslataikkal és bírálataikkal segítsék kiküszöbölni az előrehaladásunkat gátló hibákat. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy az ország fontos műkérdéseiről a Központi Vezetőség és a kormány tagjai gyakrabban beszéljenek a dolgozókkal, osszák meg az ország vezetésének gondját és baját a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal és értelmiségiekkel.

A második ötéves terv irányelveit a dolgozók országszerte örömmel fogadták. Különböző megbeszéléseken szinte egységesen alakult ki azaz álláspont, hogy ez az előirányzat figyelembe veszi országunk gazdasági adottságait, elérhető célokat tartalmaz és helyes arányokat állapít meg a népgazdaság különböző ágainak fejlesztése között. Dolgozóink nagy részét azonban érthetően különösen sokat foglalkoztatja az életszínvonal emelésének előirányzata.

Az átlagos havi kereset vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal emelni

Hegedűs András a továbbiakban az ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában felvetődött problémákkal foglalkozott.

Sokan felvetik - mondotta -, hogy a párt és a kormány miképpen gondolja biztosítani a dolgozók életszínvonalának 25 százalékos emelését? Elérhető-e ez a cél? Az életszínvonal emelését úgy szeretnénk végrehajtani, hogy az egy keresőre eső bér, s annak vásárlóereje legalább 25 százalékkal növekedjék. Az elmúlt években az egy keresőre eső bér vásárlóereje 1949-hez viszonyítva nem emelkedett jelentősen. A második ötéves terv előirányzatának ebből a szempontból nagyon lényeges változása az, hogy az egy keresőre eső jövedelmet, azaz az átlagos havi kereset tényleges vásárlóerejét akarjuk 25 százalékkal növelni.

Hegedüs András miniszterelnök beszédet mond a Parlamentben, 1956 nyarán

Ez viszont a dolgozók életkörülményeinek magjavításában jelentős lépés lesz. De az életszínvonal 25 százalékos növekedését csak úgy lehet elérni, ha ugyanakkor gyorsan növekszik az egy munkára eső termelési érték is, aminek viszont egyik legfontosabb feltétele a műszaki színvonal fejlesztése. A műszaki színvonal fejlesztésének pedig igen fontos eszköze, a beruházások célszerű felhasználása. Biztosítani kell, hogy új, korszerű szerszámgépeket tudjunk gyártani és a termelésbe állítani: olyanokat, amelyek megkönnyítik az emberi munkát, fokozzák a termelékenységet. Ezért a második ötéves tervben a gépipari beruházásokat elsősorban nem a kapacitás egyszerű növelésére, hanem a szerszámgépek felújítására és a termelési folyamatok egyre jobb, korszerűbb gépesítésére fordítjuk. Ilyen beruházásokat csinálunk például az RM Művekben is. Gépesítjük a temperöntödét, korszerűsítjük a készülék- és szerszámgyárat, újjáalakítjuk at acélmű durvahengerművét.

Az életszínvonal emelésének kétféle módszere

Sok helyen azt kérdik, milyen intézkedésekkel akarjuk az életszínvonalat az előirányzott mértékben növelni. Ha az életszínvonal tervezett növelése számára az anyagi feltételek biztosítottak, akkor alapjában véve kétféle módszerrel élünk majd: emeljük a munkabéreket és csökkentjük az árakat.

A munkabérek emelésével fokozatosan ki kell küszöbölni a bérrendszerben még ma meglévő aránytalanságokat és igazságtalanságokat, az árak csökkentésével pedig elérjük, hogy a dolgozók ugyanabból a keresetből többet tudnak vásárolni.

Az idén is alkalmaztuk az életszínvonal emelésének ezt a két módját. A munkatermelékenységnek tavalyi növekedése lehetővé tette, hogy olyan árleszállítást hajtsunk végre, amely évi 900 millió forintos megtakarítást jelent a dolgozóinknak. Az árleszállítást örömmel fogadták a dolgozók. Igaz, hogy kevés élelmiszerre vonatkozott. Nem tudtuk csökkenteni a hús és a zsír árát. Ennek az oka kézenfekvő. A mezőgazdasági termelés emelése lehetővé tette ugyan, hogy megjavítsuk a város ellátását, de ahhoz még nem elégséges, hogy az árcsökkenés esetén bekövetkező nagyobb fogyasztást is fedezni tudjuk. A párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére, így akarja lehetővé tenni majd, hogy a következő években az élelmiszerek árait is csökkenthesse.

A dolgozók béremeléséről szólva Hegedűs András elmondotta, hogy a Minisztertanács minapi rendelete, amelynek értelmében az alacsonyfizetésű időbéresek alapbérét felemeli havi 650 forintra - évente 170 millió forintot jelent. Ezt az intézkedést továbbiak fogják követni.
A béremelések összkihatása egy évre 800 millió lesz. Béremelést olyan szakmákban akarunk idén végrehajtani, amelyekben a bérszínvonal különösen alacsony. A párt és a kormány nagy gondot fordít azonban arra, hogy a 800 millió túlnyomó részét a termelésben részt vevő munkások kapják.

Az életkörülmények megjavításában nagy szerepet játszik a munkaidő fokozatos csökkentése is. A Minisztertanács már szerény lépést tett azzal a határozatával, amelyben elrendelte, hogy egyes, az egészségre ártalmas szakmában, az alumíniumkohászatban, a nitro- és nitrobenzol-származékok, az ólomfesték, a penicillin és a szuperfoszfát gyártásban dolgozók heti munkaidejét 42,40, illetve 36 órára kell csökkenteni. A második ötéves tervvel további intézkedések történnek más szakmákban is, elsősorban a kohászatban és a bányászatban, az egészségre ártalmas munkaterületeken a munkaidő csökkentésére. De a munkaidő-csökkentés a legszorosabb kapcsolatban van a munkaszervezéssel.
Hegedűs András ezután a túlórázások, a hóvégi hajrák káros hatásairól, majd a dolgozók lakásgondjairól és a kormány lakásépítési terveiről beszélt.

Hegedüs András 1922. október 31-én született Szilsárkányban középbirtokos parasztcsaládban. Apját korán elvesztette. A soproni evangélikus líceum elvégzése után 1941-ben beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. A német megszállás alatt a Békepárt aktivistája, és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Titkárságának tagja. 1945 januárjában az akkor alakult MADISZ vidéki titkára, később országos szervezőtitkára lett. 1946. március elején három hónapos pártfőiskolai tanfolyamra küldték. 1951. november 3-tól földművelésügyi miniszterhelyettes, majd 1952. január 5-től az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere. Az első Nagy Imre-kormányban a Minisztertanács első elnökhelyettese, egyben a földművelésügyi tárca vezetője. 1955. április 18-án a Minisztertanács elnökévé nevezték ki. 1956. október 24-én leváltották miniszterelnöki tisztségéből, de másnapig még tagja maradt a kormánynak. Október 28-án ő írta alá antedatálva a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 28-án elvesztette KV és PB tagságát, majd október 29-én a Szovjetunióba menekítették. Az SZKP KV ülésein többször felmerült neve az alakítandó magyar ellenkormánnyal kapcsolatban, de a november 3-i SZKP KV magyar vezetőkkel kibővített ülésén nem vett részt és nem szerepelt neve a Horváth Imre moszkvai nagykövet által készített kormánylistán sem. 1958 szeptemberében tért vissza Magyarországra. Először az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, majd 1962-től a KSH elnökhelyettese. 1963-tól az MTA Szociológiai Kutatócsoport igazgatója, és a Valóság főszerkesztője. Főszerkesztői tisztéből 1965 tavaszán váltották le. 1966-tól tanított a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1968-ban elítélte a csehszlovákiai bevonulást, ezért elbocsátották állásából, és az MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportjához helyezték főmunkatársnak. 1972-ben előadást tartott Varsóban "A modernizáció és Kelet-Európa" címmel. 1973-ban az MSZMP PB határozatot hozott "néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" és 1973 májusában az ún. "filozófusperben" revizionizmus vádjával elítélték, kizárták a pártból, és elbocsátották állásából. 1973 és 1974 között gazdasági tanácsadó, 1975-ben ment nyugdíjba. 1986 decemberében részt vett az illegális 56-os konferencián, majd 1988 decemberében előadást tartott a Széchenyi István Szakkollégium és Társadalomtudományi Klub első legális és nyilvános 56-os konferenciáján. 1988-ban az MKKE címzetes egyetemi tanárává választotta.