Hogyan lehetne segíteni a magyar futballon?

 

Szabad Nép:

Olvasóink írták

Olvasóink már három hónapja - a törököktől elszenvedett vereség óta - állandóan írják, hogy labdarúgásunk élvonalában nincs minden a legnagyobb rendben, hogy legjobb labdarúgóink jó része nincs a legmegfelelőbb erőben, s emiatt nagy labdakezelési és taktikai tudásuk nem érvényesülhet kellően. Mi közöltük ezeket a leveleket. Sok eredmény nem volt tapasztalható. A török vereséget kicsúszásnak minősítették az illetékesek, a jugoszlávok elleni gyengébb játékot is megmagyarázták. Most, a csehszlovákok ellen idehaza elszenvedett vereség már erősebb figyelmeztetés volt. Olvasóink nagy tömege ragadott tollat (vagy írógépet) és papírt a vereség után, s ismét megírta véleményét. Labdarúgásunk szeretete, a javítás vágya hatja át ezeket a leveleket. Valamennyi levélíró kifejti így vagy úgy: ne kendőzzük el a hibák okait, teljes részletességgel tárjuk fel ezeket, mert - csak így lehet igazán segíteni rajtuk. Közlik elképzeléseiket is: hogyan lehetne javítani a hibákon, hogyan lehetne pótolni a hiányosságokat, hogyan lehetne ismét olyan jó a magyar labdarúgás élvonala, mint a közelmúltban volt.

Az okok feltárása

Közben olvasóink, akik látnak edzéseket és mérkőzéseket, akik hallanak megnyilatkozásokat, akik egymás között is megvitatják labdarúgásunk különböző kérdését - eléggé alaposan rámutatnak a hibák forrására. Nézzünk csak meg néhány levelet a sok közül:

"Nem kell meghúzni a vészharangot - írja Szemere Pál (Újpest) -, de észre kell vennünk, hogy miközben több más ország fejlődött labdarúgásában, mi visszaestünk. Voltak összeállítási hibák is, s talán fontolóra kellene venni, hogy helyes-e az egyszemélyi vezetés, nem lenne-e szükség edzőkből álló bizottságra, amely tanácsadói minőségben közreműködne a válogatásban? Labdarúgóink akartak, de nem ment nekik. Nem is érhetünk el sikert, amíg labdarúgóink rá nem jönnek arra, hogy csak a kemény edzés teheti őket állóképesebbé. A labdakezelési tudást csak megfelelő állóképességgel lehet ugyanis teljes mértékben kifejteni...".

Április 29-én százezer néző a Népstadionban: Magyarország-Jugoszlávia 2:2

Ferenczy Vilmos (Pestújhely, Doktor S. u. 26.) azt írja: "úgy járunk, mint az angolok, a tanítványtól kapunk ki. Válogatottjainkból hiányzott az erő, a lelkesedés, erőnlétük nem volt megfelelő. Már régen azt a módszert kellett volna alkalmaznunk az edzésben, amit a csehszlovákok jó ideje alkalmaztak, a válogatásban pedig kerülni a 'bérelt hely' rendszerét..." Hibáztatja a levélíró a közönséget is, mert nem buzdította csapatát, szégyenszemre a kétezer főnyi csehszlovák turistacsoport lefőzte a negyvenszer-negyvenötször annyi magyar tábort.

"Az ilyen játék ideje már lejárt - szögezi le levelében Földvári Ármin (Budapest, Mátyás tér 13.) -, kilencven percen át teljes erőbedobással, kiváló technikával és taktikával küzdő csapatra van szükség... Miért nem jöhet szóba Börzsei addig, amíg kellő fiatal tudja őt pótolni? Miért mellőzték Buzánszkyt, miért játszott Kárpáti jobbhátvédet és Szojka középhátvédet? Miért tették be Bozsikot, amikor az idén még csak fellángolásai voltak? Tán a nevéért?..." A levélíró erősen kifogásolja a válogatás módszerét, s azt, hogy nem vették időben észre a visszaesés jeleit azok, akiknek - elsőként kellett volna észrevenniük.

Merényi Pál főhadnagy (Törökbálint) csatlakozik a sok levélíróhoz, aki lapunkban kifejtette már a múltban is véleményét, s hangsúlyozta, hogy a korszerű játék nem utolsósorban erőnlét kérdése is. De felvet más kérdéseket is. Először azt, hogy a játékosok előkészítése a válogatottban való szereplésben nem mindig történik helyes módszerekkel. Másodszor kifogásolja a túlságosan zsúfolt NB-I műsort.

Somogyi Zoltán (Budapest, Honvéd u. 22.) szerint, amilyen gondos és szervezett volt az ötvenes évek elején a válogatott csapat szervezése, annyira szervezetlennek, ötlettelennek látszott az utóbbi időben és "a megszokott csapat felbomlása után nem tudott olyan nagyvonalú csapat kialakulni."

"Hogyan illeszkedjék bele egy játékos a válogatottba, ha erre nincs kellő alkalma?" - kérdi Ress János (Pápa). - "Nem tartom helyesnek azt, hogy Mátrait például egyetlen sikertelen szereplése után már nem veszik figyelembe...". "Helytelen lenne összeomlásról beszélni, de vannak hibák és ezekről feltétlenül kell szólni" - írja Kanyuk János (Budapest, Donáti u. 13/a). - "A mérkőzést a hibásan összeállított védelem vesztette el, s a gyengén játszó csatársor nem nyerte meg; e két csapatrészhez méltán sorakozott gyengeségben a fedezetpár..." Olvasónk felhívja a figyelmet a mérkőzések halmozására is.

Deme Dezső tanár (Miskolc, Rácz Á. u. 5.) az okok alapos megvizsgálását kéri. "Itt mindent az alapjainál kellene megvizsgálni és szükség esetén megváltoztatni. Értem ez alatt természetesen az OTSB illetékes osztályát is."Strnadel János bányásztechnikus (Ostrava, Csehszlovákia) még a magyar-csehszlovák mérkőzés előtt kelt levélben kifogásolja a sztárszellemet, amely legkirívóbban Puskás levonulásában nyilvánul meg, de már oly gyakran jelezte ezt egyes magyar élvonalbeli játékosok viselkedése a mérkőzésen.

Segíteni akarnak

olvasóink, ez derül ki az említett levélírók hosszabb-rövidebb leveleiből. Deme Dezső például elsőrendű fontosságúnak tartja a nevelés kérdését. "Fel kell támasztani - írja - vagy meg kell teremteni a sztárok nélküli magyar labdarúgó-élgárdát, amelynek tagjai kivétel nélkül kiveszik részüket a polgári életben is - méghozzá derekasan - hazánk építésének felemelő munkájából!"

Kanyik János azt javasolja, hogy a válogatott kereteket a Népsport által vezetett vagy ahhoz hasonló osztályozás alapján alakítsák ki: fogjanak hozzá egy jól átgondolt, tervszerű fiatalításhoz, hagyják abba a mérkőzések összezsúfolását, s könyörtelenül állítsák félre a megalkuvó, rossz példát mutató, kellően nem képzett edzőket és labdarúgó-vezetőket, bízzák lelkes emberekre a fiatalok oktatását és nevelését. Somogyi Zoltán gondos, hozzáértő szervezést és irányítást tartana elsősorban szükségesnek. Merényi Pál úgy véli, hogy a játékosokat a válogatottban való szereplésre, egymással való összeszoktatásra ugyanolyan gondosan kell előkészíteni, akár a sportköri csapatokban, tehát - gondosabb, tervszerűbb válogatott előkészületeket kíván.

A csehszlovákok elleni mérkőzés a Népstadionban- kínos kudarc

"Erőnlét, erőnlét és erőnlét kell - írja Szemere Pál. - Az edzők munkája csak úgy lehet eredményes, ha a játékosok is segítenek. A vattaedzések ideje régen elmúlt, és mert tőlünk tanulták el a külföldiek a korszerű játékmódot, megfelelő edzéssel, sportszerű életmóddal legjobbjaink hamarabb eljuthatnának ismét ehhez, mint bármelyik külföldi labdarúgó. A mi legjobbjainkat nem kell technikára tanítani - sőt egyikükben-másikukban ez túl is teng -, csak fokozni kell az edzésadagjukat... Komoly edzésekkel, a kollektív szellem kialakításával hamarosan újra az élvonalba kerülhet a magyar labdarúgás."

Ress János meg van győződve arról, hogy kiváló edzőink, vezetőink hamarosan ki tudják alakítani a jövő legmegfelelőbb válogatott kereteit. Gyorsabbá kell tenni a támadójátékot is, a védőjátékot is - írja. A védők gyorsasága éppoly fontos, mint a támadók gyorsasága. Nem tartja valószínűnek, hogy a közelmúlt kiválóságai már "kiégtek" volna, de ha mégis így van - ki kell alakítani egy új gárdát.

Érdi György (Budapest, Üllői út 16/b) szükségesnek tartja a válogatott keretekben a fiatalítást, de nem úgy, hogy minden előkészítés nélkül bedobnak egy-egy fiatalt. Az A-kereten kívül fel kellene állítani olyan keretet is, amelyben csak 24 éven aluli játékosok lennének. Ebből kerülne ki a B-válogatott, majd ennek tagjai fokozatosan bekerülnének az A-válogatott keretbe. A kezdeti - esetleges - sikertelenségektől nem szabad megijedni, ki kell tartani a tehetségesnek ítélt, szorgalmas és sportszerűen élő fiatalok mellett.

Földvári Ármin azt tartaná helyesnek, ha nagyjából állandó válogatott kereteket állítanának fel. Olyan játékosok alkossák ezeket, akik szívvel-lélekkel küzdenek a mérkőzéseken. Ferenczy Vilmos ugyanezt hangoztatja. Ezzel fejezi be levelét: "Nincs idő kesergésre, tenni kell, mégpedig sűrgősen, hogy válogatottunk megállhassa a helyét és ismét élre kerüljön a magyar labdarúgás. Azt hiszem, kemény munkával, sportszerű életmóddal, akaraterővel és szívvel sokat el lehet érni."