Már nem bűnhődik...

 

Délmagyarország:

Lubics Géza ügyéről hónapokig beszéltek a faluban. Ha jól meggondoljuk, meg is volt minden ok rá, mert nagy sérelem érte őt, s vele együtt a gamási Új Élet Tsz minden tagját. Lubics Gézát a községi pártvezetőség és a tanács a szövetkezet akarata ellenére ez év márciusában eltávolította az Új Élet Termelőszövetkezetből azzal az indokkal, hogy kulák fia.

A kulák (orosz. "zsíros" paraszt vagy nagyparaszt): A Szovjetunióban az 1920-as évek végén kezdődött erőszakos és kényszerű szövetkezetesítést (termelőszövetkezet) durva kampány kísérte a gazdag parasztokkal - a kulákokkal - szemben, akik általában nem akartak belépni a kolhozokba. A kulák meghatározás - ami eredetileg módosabb vagy gazdag parasztot jelentett - egyre szélesedő fogalomkörébe a csak töredékföldekkel rendelkező, de ahhoz ragaszkodó parasztok is bekerültek. Magyarországon a szövetkezetesítési kampány 1948-as kezdete után ugyancsak előtérbe került a kulákok elleni harc, amely azt hirdette, hogy a kulák a kapitalista rendszer csökevénye, aki jelentős magántulajdona miatt eleve ellenséges az új társadalmi berendezkedéssel szemben. Csakúgy, mint a Szovjetunióban, a kulák meghatározás Magyarországon is teljesen parttalanná vált.

Hiába tiltakoztak a szövetkezet tagjai. Hiába hívtak össze közgyűlést, amelyben írásba foglalták: nem értenek egyet az eltávolítással. Részletesen leírták, hogyan került még 1953 őszén Lubics Géza, a szövetkezet tagjainak kérésére az Új Élet Tsz-be. Azon az őszön a tagság háromnegyed része otthagyta a szövetkezetet, nem volt aki az őszi munkákat elvégezze, s a 34 holdas kulák fia boldogan látott munkához a közösben, és azóta is a tsz egyik legjobb dolgozójának tartották. A levelet a tsz tagságának többsége - köztük a párttagok is - aláírták, s elküldték a járási, a megyei tanácsnak, a termelőszövetkezeti tanácsnak - mindhiába.

Egy 1949-es kormányrendelet a 25 kataszteri hold feletti illetve a 350 aranykorona értékű földdel rendelkező birtokosokat kuláknak minősítette, akikről külön listát vezettek a helyi hatóságnál. Erre a listára vagyoni helyzetétől függetlenül bárkit felvettek, aki összeütközésbe került a helyi hatalommal.

Lubics Géza, ez a 25 éves fiatalember pedig búcsút vett a szövetkezettől, elindult Kaposváron túlra, az útépítőkhöz. Írt felsőbb pártszervekhez, megírta fiatal éveinek minden keservét, fájdalmát, hogy már onnan is kitették, ahol végre hosszú évek hányódása után nyugalmat s munkát kapott.

Nem mert a felesége szemébe nézni. Hiszen őt is belevitte ebbe a kálváriába, őt is rávezette arra rögös útra, amelyen 1953-ig maga is járt. Szövetkezeti tagot vett el feleségül a szomszéd községből valót, akinek szülei, testvérei évek óta tagjai a tsz-nek. Egy darabig nyugodtan éltek, s most, amikor már gyermeket várnak, azt sem tudja, mire szüli meg az anyja. Vajon mi lesz a sorsa?

Ment az aggódással teli levél egy olyan fiatalembertől, aki egész életében nem vágyott másra, csak boldog családi otthonra, hogy azt végezze, amit szeret - a paraszti munkát, s nem akar mást, csak nyugalmat, s jövőt születő gyermekének.

S hiába szerették a szövetkezet tagjai Lubics Gézát, nem tehettek semmit érte. Jött az utasítás... Nemcsak a szövetkezet tagjai, de a dolgozó parasztok is felfigyeltek az esete. Nekik sem tetszett, hogy ilyen könnyen elbánnak egy emberrel. "Ha akkor jó volt, amikor nem volt munkaerő, most miért nem jó?"Nem igazság ez! - mondogatták. Minden szem a pártszervezetre tekintett.

Egy idő után már úgy tűnt, mintha az események gyújtópontjában nem is Lubics Géza állna, hanem egy szőkehajú, kerekded-arcú 26 éves asszony. Fehér Imréné - párttitkár. A párt-végrehajtóbizottságának ülésén minden szem felé fordult, a résztvevők véleménye nagyon egybehangzó volt. Helyes, hogy kizárták Lubicsot? Kulák gyerek. S Fehérné velük együtt hitte: igen, így helyes ez.

Mielőtt Gamásra jött volna, a Könnyűipari Minisztériumban dolgozott. Érthető, hogy nehezen ismerte ki magát a falusi munkában, s az ellenszenvet, amely Lubics kizárása után több oldalról is megnyilvánult feléje, múló jelenségnek tartotta. Hiszen nem ez lesz az első eset, hogy majd utólag jön rá a falu népe: igazuk volt a kommunistáknak.

Az elkövetkező hetek nem igazolták ezeket a gondolatokat. Mert a XX. kongresszus után a hivatalos megnyilatkozások, a sajtó, a rádió új szellemről beszéltek, amely falun többek között azt is jelentette, hogy a kulákok gyerekei, ha egyébként ártatlanok, ne szenvedjenek apjuk bűnéért.

A hír meglepő gyorsasággal terjedt el Gamáson. Lubics Géza ügye körül újra felparázslott a vita. Fehér Imrénére a vívódás napjai, hetei köszöntöttek. Az lett volna a legkönnyebb, hogy az egész falu előtt kimondja: "Hibáztunk elvtársak. Lubics Gézának módot kell adni arra, hogy visszakerüljön a tsz-be. Végtére is nem bizalmi funkció a tsz-beli kocsiskodás. S Lubics Gézát az Új Életben egyszerű, becsületes emberek vennék körül, köztük a párttagok. Lehetetlen, hogy ne tudnák napról-napra jobbá nevelni őt!"

Félt kimondani ezt a nyilvánvaló igazságot. Amikor a végrehajtó bizottság egy újabb ülésén szóba jött az ügy, megerősödött ez a félelme.

- Politikai vereség érne bennünket - mondták többen a vezetőségi tagok közül. - Csorba esne a párt tekintélyén.

Amikor Tóka elvtárs a megyei, s Kocsis Piroska elvtársnő, a járási pártvégrehajtó bizottságból kinn járt ebben az ügyben, nekik is ezt mondta Fehér Imréné. Nem valami magabiztosan, az igaz. Hangján a segítségkérés, a tanácstalanság érzett. Kocsis Piroska szólt először:

- Idefigyelj Fehér elvtársnő. Biztosan hallottál arról, hogy Karádon (a járás egyik községe) 14 kuláknak mintegy 700 000 forint adó és beadási hátraléka van. Állítsd ezek mellé Lubics Gézát. Ugye milyen nagy a különbség? Hát hogyan helyezhetjük egy kalap alá velük. Mi években keresztül arra neveltük, érted, neveltük a kulákgyerekeket, hogy ellenségeink legyenek. Kiüldöztük őket a falujukból, ahol pedig nekik is van joguk élni, ezt ne felejtsd el.

A beszélgetés több órán át tartott. Fehérné úgy érezte: két tűz közé került. Amíg az Új Élet Tsz párttagjainak véleményét hallgatta, úgy gondolta, ő a párt álláspontját képviseli. Most megismerte a párt tényleges álláspontját. Amikor búcsúzás előtt Tóka elvtárs megkérdezte tőle, sikerült-e meggyőzni őt, annyit válaszolt:

- Nem becsülöm sokra az olyan embert, akit túl könnyen meg lehet győzni. De gondolkodni fogok rajta, elvtársak. És összehívom a pártvezetőséget a Lubics-ügyben. Csak azt kérem, hogy a vezetőségire jöjjenek ki a járásból... segítsetek, Kocsis elvtársnő, mert nagy harc lesz...Nagyon nagy.

A községi párt VB egy héttel ezután éjszakába nyúló vita után úgy döntött: módot ad Lubics Gézának, hogy visszatérjen az Új Élet Termelőszövetkezetbe.

A történet végére érve - úgy illik - össze kell foglalni a Lubics-ügy tanulságait. Hogy ezt most az itt következő egyszerű kis pillanatképpel helyettesítjük, azért van, mert úgy hisszük, ez többet mond a mi szavainknál.

Június 13-án megkérdeztük Fehér Józsefet, az Új Élet Tsz elnökét: dolgozik-e már Lubics Géza.

- Igen, elvtársak, dolgozik - hangzott a válasz. - mégpedig igen jól. Már napok óta fogalmaz egy levelet, amelyben megköszöni, hogy visszatérhetett a Tsz-be.
- A tagság visszafogadta?
- Egyhangúlag.
- És az emberek? A falu mit szól ehhez?

Szívből örülnek. Úgy vélekednek a dologról: igazságot tett a mi pártunk...

Korábban: Kulákügy Csorván