A Központi Vezetőség határozata után

Vágólapra másolva!

Irodalmi Újság:

Öt és fél esztendeje jelenik meg kéthetenként, majd hetenként a magyar írók lapja, az Irodalmi Újság. Öt és fél év alatt kialakult a lap olvasó tábora s ez a tábor szinte kizárólag értelmiségiekből verbuválódott. Csak az elmúlt hónapokban változott meg a helyzet. Pontosabban: a XX. kongresszus után. Ahogy a lap hasábjain tért hódítottak a friss szellemű, nyílt, sokszor éles viták, ahogy a szerkesztőség szélesre tárta a kapukat, sokszor ellentétes, néha téves, de mindenkor becsületes szándékú cikkek, nézetek előtt, úgy növekedett meg az érdeklődés az újság iránt, úgy alakult át az olvasótábor és az olvasók magatartása is. Soha még ennyi levél nem érkezett a szerkesztőséghez, mint a XX. kongresszus után, soha ennyi munkás- és parasztolvasó nem nyilvánította meg véleményét, bírálatát, soha ennyi javaslatot, soha ennyi spontán cikket nem hozott még a posta. Kétségtelen, hogy ez a sokrétű érdeklődés, a tervvitához vagy az irodalmi kérdésekhez érkező sok-sok hozzászólás nem a lap érdeme, hanem annak az egyre inkább kibontakozó demokratizmusnak köszönhető, melyet a XX. kongresszus hatására a Magyar Dolgozók Pártja erősített meg az állami és pártélet minden területén. Összefügg ez az érdeklődés azokkal a termékeny vitákkal, melyet a Központi Vezetőség június 30-i határozata is nyomatékosan üdvözöl bevezetőjében.

A Központi Vezetőség határozata éppen e demokratikus s az egészséges, népi demokráciánk fejlődését segítő viták érdekében ítél el mindenfajta párt- és népellenes demagógiát "bárhol és bárki részéről is" jelentkezzék az. Mindenki, akit az elmúlt hónapokban új erővel, lelkesedéssel töltött el a szocializmus ügyének az a ragyogó perspektívája, mely a XX. kongresszus határozataiból, a Szovjetunióban és hazánkban is azóta meghozott intézkedésekből tárult a szabad és boldog életet akaró gondolkodó ember elé - mélységesen egyetért minden olyan ellenséges provokálás elítélésével, mely ezt a perspektívát, a mi ügyünk, a munkásosztály s az egész magyar nép szocialista építésének ügyét veszélyezteti.

A minap munkásküldöttség kereste fel az Irodalmi Újság szerkesztőségét. Cikket hoztak, melyben megbírálják a lapban megjelent egyik munkáslevelét. A munkásküldöttség elbeszélgetett a szerkesztőség tagjaival. Erről a beszélgetésről is érdemes lenne cikket írni. Mint cseppben a tenger tükrözte ez a találkozás azt az egyetértést, mely ma szellemi és fizikai munkásokat összefűz a hibák kijavításának, a demokratizmus megszilárdításának, a magyar szellemi élet új fellendülésének közös dolgaiban. Ez a beszélgetés is bizonyság volt rá, hogy irodalmunk problémái egyre inkább válnak nemzeti problémákká, hogy az írók műveit, cikkeit, felszólalásait komoly érdeklődéssel figyelik az üzemekben, s minden olyan megnyilvánulásuk őszinte helyeslésre talál, mely előbbre viszi közös dolgainkat s mely országszerte erősíti az önálló marxista gondolkodást.

Vannak persze olyan olvasói is a lapnak, akiknek "rokonszenve" igen kétes eredetű. Ellenséges elemek ezek, akik a sorok között igyekeznek pártellenes kétértelműséget tulajdonítani egy-egy írásnak. Efféle "rokonszenvezők" természetesen a XX. kongresszus anyagában is kikeresték azt, ami véleményük szerint az ő szájuk íze szerint való s lelkesen kapják fel mindenkor, ha a párt a nép elé tárja gondjait, felülvizsgálja elkövetett hibáit, a kijavítás, a továbbhaladás érdekében. Ezeknek a "rokonszenvezőknek" már eddig is csalódniuk kellett és a jövőben is csalódniuk kell a magyar írókban s a magyar írók lapjában is. Rá kell ébredniük arra, hogy mi véleményünket nem sorok között, de világos szavakban hirdetjük s ezek a szavak nem az általuk óhajtott rombolás, hanem a mi építésünk szolgálatában állnak. S ettől sem az ő bólogatásuk, sem egyes demagógok hangoskodása nem fog eltéríteni bennünket. Az Irodalmi Újság szerkesztősége is azt vallja, amit a Központi Vezetőség határozata oly félreérthetetlenül szögez le s ezt üzeni az ilyen "rokonszenvezőknek":

"Semmiféle demagógia nem akadályozhatja meg pártunkat abban, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus útján. Pártunk töretlenül tovább fejleszti az állami, a társadalmi élet demokratizmusát, biztosítja az alkotó vitát, a pártszerű bírálatot, tántoríthatatlanul folytatja a pártélet lenini normáinak biztosítását, küzd a személyi kultusz, a dogmatizmus, a szektarianizmus minden megjelenési formája ellen és a szocialista törvényesség további megszilárdításáért."

Nagy és igaz ügyről van itt szó, amely megérdemli a szenvedélyes harcot az igaz ügyért. Ha a vita ilyen hőfokán - szándékosan hadat üzenve a dogmatizmus és a megcsontosodottság minden formájának - előfordultak kevésbé szabatos megfogalmazások, ez valamennyiünket arra int, hogy a kifejezések pontosságával is segítsük elő a XX. kongresszus szellemének még szélesebb körű elterjedését és győzelmét.

Az Irodalmi Ujság a 'Magyar Írók Szövetségé'-nek hetilapja volt 1950-1956 között. A kommunista irodalom és kultúra propagálására hozták létre. Főleg kisebb terjedelmű szépirodalmi műveket, kritikákat, publicisztikai, irodalompolitikai és esztétikai cikkeket közölt a Rákosi-időszak elvárásainak megfelelően. Fennállásának folyamán szerkesztőbizottsága többször változott. 1955-től kezdve szerkesztőségében az akkor már megbuktatott miniszterelnök, Nagy Imre hívei kerültek túlsúlyba, akik az Irodalmi Újságot a rendszer keretein belül szükséges reformok szócsövévé tették, így a lap jelentős szerepet vállalt a forradalomhoz vezető eseményekben. Az 1956-os forradalom idején írógárdája különszámban tett hitet a forradalom eszméi és a Nagy Imre-kormány politikája mellett. 1956. november 4-e után szerkesztőinek egy része Nyugatra emigrált. Ők és a úár korábban Nyugatra távozott neves magyar írók, költők és publicisták továbbra is megjelentették az ujságot mint a magyar írók kéthetenként megjelenő lapját, amely őrizte a forradalom emlékét és képviselte annak eszmeiségét. Az első "emigrációs" szám 1957. március 15-én jelent meg Londonban, majd a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött. A lap utolsó száma 1989-ben látott napvilágot. Az 'Irodalmi Újság' az egyik legnagyobb hatású és legszínvonalasabb magyar emigrációs sajtótermék volt. (Az újság nevének helyesírása: 1956 előtt Irodalmi Ujság, ez 1956 után, az emigrációban Irodalmi Újság-ra változott.)

Korábban:

Az éberségre szükség van!

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata