Beszélgetés Bukovi Mártonnal, az új szövetségi kapitánnyal

 

(Népszava)

Miért fontos az NB I-ben a 16-os létszám és az őszi-tavaszi bajnokság - Nagyobb önállóságot az edzőknek.

Az újságíró szövetség könyvtárszobájában beszélgetünk Bukovi Mártonnal, az új labdarúgó szövetségi kapitánnyal. Nagyszerű erőben van, friss, jókedvű, pár év előtti idegességének nyoma sincs.

Bukovi Márton (1904 - 1985) labdarúgó, edző, ékszerész. 1920-tól 1925-ig az Ékszerészek, 1925-26-ban az Alba Roma, 1926-tól 1933-ig a Ferencváros, 1933-tól 1935-ig az FC Séte labdarúgója. 1926-27-ben, 1927-28-ban 1931-32-ben m., 1933-34-ben francia bajnok csapat tagja. Az FTC-vel 1928-ban a Közép-európai Kupában (KK) győztes csapat tagja; 1927-ben, 1928-ban, 1933-ban Magy. Kupa győztes, 1934-ben Francia Kupa győztes. 1926-tól 1930-ig 11-szeres m. válogatott, az FTC-ben 1926-tól 1933-ig 86 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 1935-től 1945-ig megszakítással a Gradjanski Zagreb edzője, csapatával 1936-37-ben és 1939-40-ben jugoszláv bajnok. 1946-tól 1958-ig az MTK, a Bp. Bástya, ill. a Bp. Vörös Lobogó edzője; csapatával 1951-ben, 1953-ban és 1957-58-ban m. bajnok. 1956. jún.-tól 1957. jún.-ig a m. labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. 1958-tól 1961-ig ismét Jugoszláviában edzősködött, majd 1962-től 1964-ig a Diósgyőri Vasgyári Torna Klub (DVTK) edzője. 1965-től 1967-ig az Olympiakos Pireus edzője, csapatával 1965-66-ban és 1961-67-ben görög bajnok. (MÉL)

- A nagyközönség nem látja teljesen tisztázva az ön helyzetét - kezdjük a beszélgetést, - ez a megbízatás "függetlenített" beosztásúvá teszi és közvetlenül a labdarúgó szövetség munkatársává válik?

Bukovi Márton társadalmi munkában szövetségi kapitány

- Edzőtársaimmal a válogatott csapatok körüli teendőinket mindannyian társadalmi munkában végezzük, s továbbra is sportköreink edzői maradunk. Persze a jelenlegi körülményeket, a zsúfolt válogatott programot figyelembe véve ez azt jelenti, hogy minden eddigi szabad percünket a válogatottakkal való törődésre kell áldoznunk.

- Hogy oszlik meg a feladatuk, elsősorban mit is vállalt magára ön?

- Fő feladatomnak egész labdarúgósportunk korszerűsítését látom, s ezen belül állandó jellegű válogatott keretek összeállítását, ezek munkatervének kidolgozását társaimmal és a többi sportköri edzővel karöltve. Végeredményben olyan együttes kialakításának biztosítása vár reánk, amely a továbbiakban újra méltóképpen képviselheti a hatvanéves magyar labdarúgó sportot.

- Miben látja a korszerűsítési feladatokat?

- Elsősorban szervezésben. Az NB I. létszámának 12-re csökkentése nem vált be. Feszült idegállapotba hozta csaknem valamennyi játékost. Ez okozza a bajnoki mérkőzések szinte tűrhetetlen légkörét. Amellett a kieséstől való rettegés a játékot magát is megrontotta. Minden csapat zárt védelemre rendezkedett be, ezzel megölik a játék szépségét, megakadályozzák a klasszisjátékosok kibontakozását. Emiatt törpült el híres támadójátékunk! Elsősorban azt szeretném, hogy 16-re emeljük fel az NB I. létszámát. Tagadom, hogy ez a magasabb létszám akadályozná a nemzetközi műsor lebonyolítását. A válogatott mérkőzések számát úgyis bizonyos fokig csökkenteni kell, mert ez egyeseket túlerőltet, a többséget pedig tétlenségre szorítva visszafejleszti. A sportkörök nemzetközi találkozóinak számát viszont nem kell csökkenteni, csak éppen sport naptárukat kell közösen megállapítanunk. Ha a műsor előre elkészül, edzőinknek módjukban áll úgy irányítani az edzési munkát, hogy esetleges hétközi mérkőzések, valamint a sorozatos mérkőzések felkészülten érjék játékosainkat.

- Hogyan képzeli a létszámemelést?

- Azt szeretném, ha ebben az évben egy csapat sem esne ki, és mindjárt négy jutna fel. Természetesen az NB II-ből sem esne ki ezúttal senki.

"A közel-keleti portya után új edző került az MTK-hoz. Bukovi Márton, aki Zágrábban élte át a világháború éveit, visszatért Budapestre. A híres Gradjanszki edzője volt, itthon a még híresebb MTK-t választotta. Első találkozásuk emlékét így idézi fel Hidegkúti: A 28-as villamoson mentem a pályára, az egyik megállónál egy vállas férfi szállt fel. Edzőnk volt, Bukovi Márton. Odaléptem hozzá, bemutatkoztam. Marci bácsi megszorította a kezemet. Első szavait, míg élek, nem felejtem el: "Én már jól ismerem magát, anélkül, hogy személyesen találkoztunk volna. Örülök, hogy a játékosom lesz. Nagyon számítok magára. Jóban, rosszban kitartunk együtt." Sajnos, akkoriban sérült voltam, s erőnlétem nagyon leromlott. Amikor bekerültem a csapatban, nem tudtam igazán jó játékot nyújtani. Beküldött a Sportkórházba s a laboratóriumi vizsgálat után kiderült, vérszegény vagyok. Megkezdődött az orvosok küzdelme az anaemiám ellen. Elterjed a hír, egy labdarúgónak fél liter vérre lenne szüksége. Egy csinos szőke ápolónő jelentkezett az orvosnál: "Nézzék meg, hogy az én vérem alkalmas-e arra, hogy Hidegkúti kapjon belőle..." Azóta is szeretettel gondolok véradómra, hiszen nem sokkal később 1948-ban Bukarestben a B-válogatott balszélsőjeként az én 3 gólommal nyertünk a románok ellen. A mérkőzés után képeslapot küldtem a kedves, szolidáris asszonynak: "Vérével becsületesen gazdálkodtam. Mégegyszer köszönöm áldozatát." S ami a legszebb a sportújság így írt rólam: "Hidegkúti beállítása friss vérkeringést vitt a játékba." Mit tanultál Bukovi Márton edzésein? Marci bácsi minden edzésre felkészült. 30-40 évvel megelőzte korát, szinte tudományos alapossággal építette fel edzéselméletét. Az edzés minden órájának, percének megvolt a tartalma. Minden gyakorlatnak, akár gimnasztika, akár erőnléti, gyorsasági, vagy állóképességet fokozó gyakorlatról volt szó, volt célja. Még rugbyt is beiktatott a játékba, hogy bátorságunkat fokozza. A magasugrást sem hagyta ki, mert az volt a véleménye, hogy a labdáért felugró játékos másként huppan le a mérkőzés közben a földre, ha az edzéseken sokat ugrik magasba. A magam részéről csak hálásan emlékezek vissza ezekre az edzésekre. Hogy ne mondjak egyebet: 100 métert abban az időben 11,8 alatt futottam. Marci bácsi emlékét, míg élek, mindig ápolni fogom!" (Hidegkúti Nándor visszaemlékezései, www.sportmuzeum.hu)