Egy pikoló világos - Karlovy Varyban

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

(Szabad Nép)

Karlovy Vary-ban a fesztivál napjaiban szinte minden estére jut kisebb nagyobb fogadás. A megnyitó után a csehszlovákok, a Rumjancev-ügy vetítése után a szovjet delegáció, majd a kínaiak látták vendégül 41 ország filmművészetének képviselőit, ezek a meghívások a késő éjszakába nyúló vetítések miatt, általában éjfélkor kezdődnek és kitűnő hangulatban pirkadatig tartanak. Az első alkalommal még kissé "hivatalos" jellegű volt a hangulat, de a szovjet fogadáson már mindenki jó barátként üdvözölte egymást. A legnagyobb sikert Lidia Szmirnova szovjet filmművésznő aratta: a megnyitó után, szó szerint kezdeményező lépéseket tett a táncparketten a magyar delegáció egyik újságíró tagjával.

www.filmkultura.hu

Egy pikoló világos: Schubert Éva, Kautzky József (Bordás) és Horváth József (Lala)



Az "Egy pikoló világos"-t kedvezően fogadta a közönség. Kevés női forgatókönyvíró van a világon - képzelhető hány szenzációra éhes újságíró ostromolja Máriássy Juditot!

A nagy reklámmal beharangozott "La catta" (A macska) című spanyol film nem tetszett. Igen szépek a tájfelvételek, de gyenge a színészek játéka, ami még inkább érezhető a 22 méter széles cinemascope-vásznon. Általában itt az a szakemberek véleménye, hogy a cinemascope csak a természeti képeknél vált be, a műtermi felvételeknél azonban eltereli a figyelmet a cselekményről. Cavalvanti, a világhírű brazil rendező elmondta, hogy Franciaországban újabban kombinált módszerrel kísérleteznek: vetítés közben változtatják a vászon szélességét.

"A folyón túl" című kínai játékfilm, melyet a magyar közönség is ismer, szép sikert aratott, bár a fesztivál közönsége sokallja a háborús filmeket. Ilyen "A város, amelyet Aliznak hívnak" - elég különös című angol film is. Hatásos képekben mutatja be a második világháború egyik epizódját: a Japánban maradt angol kolónia nőtagjainak menekülését.

A rövidfilmek közül eddig legjobb a "Tizenegy óra a mi városunkban" című nyugatnémet film. Rövid tíz percet mutat be München hétköznapjának életéből. A téma nem új, de a rendező és az operatőr valóban remekelt. Percenként csattannak a szellemes ötletek.

A fesztivál-palota előtt, délután és este, a vetítések kezdetekor százak és százak gyűlnek össze, hogy egy pillantást vethessenek a felvonuló világhírű résztvevőkre. A szovjet filmdelegáció három színésznő tagja, Lidia Szmirnova, a Magyarországon még kevéssé ismert Tatjana Konjukova és Kalina Vodnajizkaja, ahol megjelennek, mindig nagyszámú hivatásos és még több amatőr fényképészt vonzanak. Bara Margit szintén gyorsan népszerűvé vált Karlovy Varyban. Számos interjút adott, megszámlálhatatlan autogramot osztott. A lengyel Barbara Polomska a fesztivál legszorgalmasabb, legmozgékonyabb filmszínésznője. Állandóan úton van, mint egy karcsú pisztráng jelenik meg a sétányon, be-beugrik az üzletekbe. Egy hónappal ezelőtt kapta meg a színészi diplomáját és most ő játssza a lengyelek fesztiválfilmje, a "Varsói sziréna" női főszerepét.

A román Sylvia Polovici szintén a legfiatalabb filmgenerációhoz tartozik. Hamvas arcú, fiatal kislány, alig hinné az ember, hogy már komoly színpadi és filmsikerek állnak mögötte. Itt van Haja Hararit izraeli filmszínésznő is. Rendkívül érdekes megjelenésű és ellentétben többi kolléganőjével, semmi rúzst, púdert, lakkot nem használ. Nagy feltűnést kelt a Karlovy Vary-i sétányon a kínai filmdelegáció nőtagja, Chang Kuan Jiu Chu, földig érő, de térden felülig hasított szoknyájával.

A fesztivál második hetében megélénkült a forgalom Karlovy Varyban. Hindu, norvég, finn, görög, német, és más nemzetiségű színésznők érkeznek egymás után. A legnagyobb érdeklődéssel azonban egy filmszínészt várnak ide, Gérard Philipet. A fesztivál postahivatalában külön szekrényben gyűjtik a leveleket, melyek naponta százával érkeznek a címére. Ha megérkezik, lesz mit olvasnia üres óráiban. Ha ugyan lesznek egyáltalán üres pillanatai...

Garai Tamás

Az első, akkor még nem versenyszerű fesztivált Karloy Vary-ban 1946 augusztusában tartották. Az államosított csehszlovák filmipar termékei mellett angol, svéd, amerikai és francia alkotásokat mutattak be, meglehetősen szerény körülmények között. A kommunista korszakban a fesztivál új irányt vett. A változó politikai légkör határozta meg programot és a meghívottak névsorát is. A Kristályglóbuszt 1948-ban ítélték első alkalommal oda, amely ettől kezdve a fesztivál nagydíjává vált. Nemzetközivé 1951-ben vált a seregszemle, s ettől fogva nemzetközi zsűri bírálja el a megjelenő filmeket. 1953-1955 között nem rendezték meg a fesztivált. Az ötvenes évek közepétől vetítik Karlovy Varyban a harmadik világ filmjeit is, s az ezek iránti nagy nemzetközi érdeklődésnek köszönhetően nem maradnak el a neves francia és olasz filmgyártók sem. Az 1956-os seregszemlén, amelyet először sorolnak a nemzetközi "A" kategóriába, a meghívottak között van Luis Bunuel spanyol és Alberto Cavalcanti brazil rendező is. A fesztivál lassan Európa keleti felén a legnagyobbá és legrangosabbá növi ki magát, s ezt a Szovjetunióban nem nézik jó szemmel. 1956-ban Ranódy László "Szakadék" és Máriássy Félix "Egy pikoló világos" osztotta meg a zsűri díját. 1960-ban Törőcsik Mari kapta a legjobb színésznőnek járó díjat a "Kölyökben" nyújtott alakításáért, majd 1972-ben ismét ő a "Holt vidékben" alakított szerepéért, 1968-ban Sándor Pál "Bohóc a falon" filmje volt zsűri-díjas, 1996-ban Gothár Péter "Haggyállógva Vászka", 2001-ben pedig Fekete Ibolya "Chico" című filmje nyerte a rendezői díjat. Az elismerések értékét növeli az a tény, hogy a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál Közép- és Kelet-Európa már évtizedek óta legrangosabb filmszemléje. (www.sulinet.hu)