Egyes nyugati gúnyolódók és a brioni értekezlet eredményei

 

Népszava:

A július 19-i brioni megállapodás résztvevői: Nasszer, Tito és Nehru

A suszter maradjon a kaptafánál! - körülbelül ez az értelme annak a gúnyos kioktatásnak, amelyeket a Wall Street Journal című amerikai lap a napokban Brioniban lezajlott Tito-Nehru-Nasszer találkozóval kapcsolatban ad. "Talán eléggé természetes - írja a Wall Street Journal -, hogy ez a hármas sürgősen meg akarja oldani a nemzetközi problémákat. Bizonyos, hogy egyiküket sem jellemzi túlságos szerénység. Azért mégis érdekes megemlíteni, hogy ez a három a Föld térképének legelmaradottabb országait képviseli, amelyeket szegénység, betegség és politikai nyugtalanság gyötör, hogy másról ne is beszéljünk. Valóban igen nagylelkű dolog tőlük, hogy annyira aggódnak a világ állapota miatt, ugyanakkor, amikor annyi mással foglalkozhatnának odahaza."

Mivel "érdemelte" ki a három kormányfő az amerikai lapnak e gúnyos kioktatását? Elsősorban talán az algériai kérdésben elfoglalt közös álláspontjukat lehetne említeni. A három kormányfő ugyanis rokonszenvét fejezte ki az algériai nép szabadságvágya iránt és támogatásáról biztosítja mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek az algériai harcok megszüntetéséhez és a probléma tárgyalások útján való békés rendezéséhez vezetnek. "Algéria szabadságának elismerése alapján közvetlen tárgyalásokra van szükség - hangsúlyozta Nehru a brioni tanácskozások után egyik nyilatkozatában. - Elsősorban tűzszünetet kellene elérni és a helyzet megoldását békében kell keresni türelemmel és kölcsönös egyetértéssel."

Az algéria függetlenségi háború 1954-ben robbant ki. Algéria a franciákkal 8 évig vívott véres harcokat követően, 1962. július 5.-én vívta ki függetlenségét.

A három kormányfő őszinte törekvését a világbéke megszilárdítására, akár az algériai, akár más kérdésekben elfoglalt álláspontjával kapcsolatban, csak rosszindulattal lehet kétségbe vonni. Hiszen a határozott fellépésük a leszerelés mellett, s a tömegpusztító fegyverek kísérleti robbantásának beszüntetéséért az emberek száz- és százmillióinak leghőbb vágyát és követelését fejezi ki. Feltétlenül figyelmet érdemel a közös nyilatkozatnak a német kérdésre vonatkozó része is. A három kormányfő ugyanis - a nyugati hatalmaktól eltérően - nem állítja minden más nemzetközi probléma megoldása elé a német kérdést és hangsúlyozza, hogy e problémát a német nép - de hozzátehetjük, hogy Európa valamennyi népének - kívánsága szerint békés úton rendezzék.

A népek és a nemzetek gazdasági kapcsolatainak megjavítását, jólétének felvirágoztatását akaró szándék szülte a közös nyilatkozatnak azt a követelését is, hogy szüntessék meg a normális nemzetközi kereskedelmet akadályozó hidegháborús maradványt: az embargót. Ugyanakkor javasolták a kis népek függetlenségének biztosítása érdekében, hogy különleges ENSZ-segélyalapok útján nyújtsanak hathatós segítséget a gazdaságilag gyengén fejlett országoknak.

Ezek azok a kérdések, amelyek a nemzetközi burzsoá sajtó csatározását kiváltották. De azok a kísérletek, amelyek most a tanácskozás jelentőségét csorbítani akarják s megpróbálják bebizonyítani, hogy e "találkozó nem volt más, mint politikai jelentőség nélküli nagyszabású propagandaakció", akaratlanul is azt bizonyítják, hogy bizonyos nyugati körök továbbra is süket fülekkel akarnak elmenni a három kormányfő tanácskozásán is felvetett égető problémák mellett, amelyeket a világközvélemény mellett egyre több kormány is magénak vall és hirdet.

Kovács István