Olimpiai felkészülésünk jelenlegi helyzete, a további tervek és feladatok

 

Népsort:

Hegyi Gyulának, az OTSB elnökének nyilatkozata

Ahogy közeledik a melbourne-i olimpia időpontja, úgy nő országszerte az érdeklődés sportolóink olimpiai előkészületei iránt. A felkészülés eddigi tapasztalataival, a hátralévő feladatokkal, a válogatás és a kiutazás részleteivel, terveivel kapcsolatban több időszerű kérdést intézünk Hegyi Gyulához, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökéhez. Alább közöljük a kérdéseket és az OTSB elnökének válaszait.

- Melyek voltak az olimpiai felkészülés most befejeződött szakaszának főbb tanulságai? Melyek azok a sportágak, amelyeknek az előkészületei zökkenőmentesen, tervszerűen folytak, s eddig eredményei különösen kielégítőek?

A XVI. Nyári Olimpiai Játékok megnyitása előtt 126 nappal zárult a magyar versenyzők felkészülésének egyik fontos szakasza. A hosszú alapozó, majd formába hozó edzésmunkát egy aránylag rövid versenyidőszak követte. A versenyidőszak módot nyújtott elsősorban arra, hogy lemérjük versenyzőink felkészültségi állapotát. Erre főleg azért volt szükség; mert az olimpiára készülő versenyzők ebben az évben a melbourne-i olimpia sajátos viszonyai miatt más módszerekkel készültek fel, mint az eddigi években.

Iharos Sándor is készül a melbourne-i olimpiára

A versenyidőszak eredményei számszerűségben talán nem minden sportágban kiválóak, bár meg kell állapítanunk, hogy az atlétika egyes számaiban, így elsősorban a 10 000 méteres síkfutásban és a 3000 méteres akadályfutásban, a kajak-kenuban, az úszásban például a 100 méteres női gyorspillangó- és hátúszásban, a 1500 méteres férfi gyorsúszásban, valamint a vívásban az elmúlt időszakban egészen kimagasló eredmények születtek. Más sportágakban, így a birkózásban, öttusában, tornában, sportlövészetben váltakoztak a jó és mérsékeltebb teljesítmények. Vízilabdázóink megnyerték ugyan a nápolyi tornát, de az olaszoktól elszenvedett váratlan vereség és a válogatottak játéka általában arra mutat, hogy a csapatmunka még nem alakult ki. Még igen komoly edzésmunkára van szükség, hogy a csapat olyan újszerű taktikát gyakoroljon be, amely továbbra is biztosítja elsőségét a többi, fejlődésben levő együttessel szemben. Ökölvívóink egy-két szép nemzetközi sikert értek el munkájuk azonban még nem ért el olyan fokra, hogy versenyzőink zömétől komoly sikereket várhatnánk már az idei olimpián.

Nem lenne helyes, ha mi a felkészülés fokát, helyességét vagy az olimpiai esélyeket pusztán a versenyidőszakban elért eredmények alapján ítélnénk meg. Versenyzőink és edzőink, akik részleteiben ismerik az olimpiai felkészülést, türelmesek. Tudják, hogy az eddigi felkészülés mire összpontosult és milyen hiányok vannak még. A felkészülés tudatossága pedig növeli önbizalmukat.

Az elvégzett edzésmunka eredményeivel általában elégedettek vagyunk. Ezzel nem azt mondjuk, hogy egy-két helyen részletekben és általában nincs javítani való, ismerjük azonban a javítás módját és ez nyugodttá teszi a további felkészülést.

- Milyen fontos feladataik vannak a sportköri vezetőknek, edzőknek a felkészülés hátralevő idejében?

A sportköri vezetőknek és edzőknek a felkészülés következő szakaszában elsősorban arra kell törekedniük, hogy biztosítsák az összhangot a válogatott keretbeli edzésmunka, a nevelési irányzat és a sportköri munka között. Ezt elsősorban úgy érhetik el, hogy a válogatott keret edzőivel, vezetőivel tartják a kapcsolatot. Lejárnak a válogatott keretek edzéseire, szempontokat adnak a válogatott keretbeli szakvezetők számára a versenyzővel való egyéni foglalkozásra, de szívesen veszik, ha a válogatott keret edzője is meglátogatja a sportköri edzéseket.

A sportköri vezetőknek különös gonddal, figyelemmel kell kísérniük válogatott versenyzőjük pályán kívüli problémáit, hiszen azokat ők ismerik a legjobban. Munkahelyen, iskolában segíteniük kell a nagy világversenyre készülő válogatott versenyzőt.

Az olimpiai felkészülés tapasztalatait a sportköri munkában is hasznosítani kell, alkalmazva azokat a sportkör sajátos körülményeire. A válogatott keretben ugyanis a legjobb szakemberek a legkorszerűbb módszerekkel dolgoznak. Ezeket a korszerű módszereket pedig széles körben kell alkalmaznunk. Ha ez sikerül nagyban hozzájárulhat az olimpiai felkészülés a sportolók széles tömegeinek magas színvonalú módszerekkel való továbbképzéséhez.

- Csökkenhet, illetve bővülhet-e azoknak a sportágaknak a száma, amelyekben az eddigiek szerint részt veszünk az olimpián?

A Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége 1955 decemberében kiválasztotta azokat a sportágakat, amelyekben helyesnek látta az olimpián való részvételt. A nemzetközi és a hazai erőviszonyok változása, természetesen, bizonyos eltolódásokat idézhet elő. Helytelen lenne, ha az erőviszonyokban jelentkező változásokat a MOB figyelmen kívül hagyná és nem alkalmazkodna rugalmasan hozzá. Elvileg és gyakorlatilag is tehát van mód arra, hogy a MOB csökkentse vagy bővítse azoknak a sportágaknak a számát, amelyekben a melbourne-i olimpián részt veszünk.

Véleményem azonban az, hogy az eddigi erőviszonyok, az edzésmunka és az eredmények alapján jelenleg nincs ok a MOB 1955 decemberi határozatának megváltoztatására.

Az olimpiai csapat létszámkerete gyakorlatilag már megvan. Köztudomású, hogy a MOB az IBUSZ-on keresztül megállapodott a TAI francia repülőtársasággal, hogy az két külön repülőgépet biztosít részünkre. A két gép összesen 151 személyt tud kiszállítani. Pontos létszámot ma még nem lehet megállapítani, de valószínű, hogy a magyar olimpiai csapat összlétszáma az újságírókkal, riporterekkel együtt nem haladja meg a 160 főt.

- Milyen szempontok szerint történik meg a sportolók első, illetve második csoportba sorolás az elutazásánál, milyen létszámú és összetételű segédszemélyzet kiküldetéséről van szó, milyen előkészületek történnek abból a szempontból, hogy sportolóink részére a szokott hazai környezet hiánya minél kisebb zökkenőt okozzon?

A MOB a repülőtársaságtól még nem kapta meg a részletes menetrendet. Előzetes megállapodás szerint azonban a két gép egymás utáni napon indult Budapestről. Ez azt jelenti, hogy a csoportok összeállításában csak az a szempont játszik szerepet, hogy mindkét gépbe egységes csapatok kerüljenek az illető kerethez tartozó edzőkkel, orvosokkal, gyúrókkal együtt, akik így gondját tudják viselni a hozzájuk beosztott versenyzőknek, illetve irányítani tudják azok étrendjét, elfoglaltságát, edzéseit. Tudni kell ugyanis, hogy az utazás 4 és fél 5 napot vesz igénybe. Ez pedig azt jelenti, hogy az utazás alatt különös gonddal, szakszerűen kell a versenyzők étkezését, folyadékfogyasztását, a leszállásoknál az edzésalkalmakat stb. irányítani. Ezért helyes tehát, hogy a versenyzőkkel együtt utazik az illető sportághoz tartozó teljes technikai személyzet.

A technikai személyzet létszámáról és összetételérő még korai lenne beszélni, hiszen még a versenyzőkeret létszáma is nyitott kérdés.

Ha a gépek indulása között valamilyen oknál fogva több nap lenne, akkor gondosan ki kell választanunk azokat, akik előbb kelnek útra. Úgy gondolom, az a helyes, hogy az induljon előbb, akinek versenyére hamarabb kerül a sor, de az ausztráliai edzési lehetőségeket és a sportág jellegét is figyelembe vesszük a kiválasztáskor. Így például érthető, hogy a kajakozók és a kenusok, akiknek edzéslehetőségei Magyarországon a hideg időjárás miatt októberben már kétségesek - az első géppel utaznak majd. Ugyanúgy más elbírálás alá esnek azok a sportágak, amelyekben az állóképesség a döntő tényező, szemben azokkal, amelyek a technikára alapítanak.

Hogy versenyzőink a lehető legkevesebbet szenvedjenek a hazai környezet hiánya miatt, több fontos intézkedésre tettünk előkészületet. Kezdem talán az utazással. Mivel atlétaküldöttségünk ausztráliai útján tapasztalta, olimpiai attasénk pedig jelentésében közölte, hogy az utazás alatt az utasok ki vannak téve az országonként változó különleges étkeztetésnek és éghajlatváltozásnak, máris gondoskodtunk arról, hogy a tervezett két pihenőhelyen, Karacsiban és Szingapúrban a versenyzők magyaros ételt kapjanak. Itthon a legfinomabb nyersanyagokból trópusálló ételféleségeket gyártatunk és azokat az átmenő szállásokra szállíttatjuk. Így a repülőgépek megérkezése után azonnal friss és a versenyzők által kedvelt ételeket fognak felszolgálni a helyi "specialitások" helyett.

A magyar konyhát Ausztráliában is biztosítani kívánjuk. A londoni és a helsinki tapasztalatok alapján magyar szakácsok főznek majd versenyzőinknek, ami remélhetőleg nagymértékben feledteti a hazai, megszokott környezet hiányát, és bizonyára hozzájárul majd ahhoz is, hogy versenyzőink jobb fizikai és idegi állapotban álljanak rajthoz a versenyeken. Márpedig ez igen fontos tényező, mivel az előzetes hírek szerint: ha versenyzői létszámban nem is de színvonalban a melbourne-i olimpia az eddigi legnagyobb olimpiának ígérkezik. És a magyar versenyzők természetesen most is jól akarnak szerepelni.