Célunk: ellenségeink elszigetelése minél kisebb térre

 

Szabad Nép:

Veszprém megye egyik községének párttitkára saját elbeszélése szerint e szavakkal bocsátotta útjukra a hozzá behívott, sérelmet szenvedett középparasztokat: "Maguk az elmúlt években láthatták, hogy milyen súlyos tud lenni a proletárdiktatúra ökölcsapása. Remélem, tanultak belőle és nem fognak semmi rosszat tenni az állam ellen. Egyébként érezzék magukat biztonságban."

Mire vallanak ezek a szavak? Arra, hogy ez az elvtárs valahogy félreérti a helyzetets benne a maga szerepét. A proletárdiktatúra erejét csak az olyan ökölcsapásokon lehet lemérni, amelyek a népi hatalom és rend ellenségeit sújtják - nem pedig azokon, amelyekkel a politikai vakság ás álforradalmiság becsületes, munkaszerető embereket sújtott. Az ilyen "csapásokból" elsősorban nem a sértetteknek, hanem nekünk, kommunistáknak kell tanulnunk, hogy az osztályharc célja és értelme nem ellenségeink szaporítása, hanem azok elszigetelése minél kisebb térre, barátaink táborának pedig legnagyobb kiszélesítése olyan emberekkel, akik, ha másként gondolkoznak is egyben-másban, mint mi - velünk együtt küzdenek, dolgoznak hazánk boldogulásáért. Az említett elvtárs úgy beszélt ezekkel a középparasztokkal, mintha amnesztiát adna nekik, mintha nagylelkűen megbocsátaná "vétkeiket". De milyen jogon beszélt így? Csak nem okolja őket azért, amiért évekkel előbb igazságtalanul "kuláklistára" kerültek? Nem, itt nem amnesztiáról van szó, hanem becsületes és őszinte elégtételadásról mindazoknak, akik a mi hibánkból erkölcsi, politikai és anyagi károkat szenvedtek.

Sajnos az említett elvtárs nem az egyetlen, aki "amnesztiát" gyakorol önkritika helyett, amikor sértett középparasztokat kell jogaikba visszahelyezni.

Akik ilyen módon képzelik el a középparaszti sérelmek orvoslását, azok legtöbbször hibás nézetet és gyakorlatot követnek számtalan más kérdésben is. Nem tették eléggé magukévá a szövetkezés önkéntességének elvét, nem veszik elég komolyan a középparaszt és a falusi intelligencia bevonását a közéletbe, és nem érzik át kellően a hatósági önkény miatt korábban sérelmet szenvedett emberek megbántottságát. Ezeknek az elvtársaknak még ma is teljesen hamis fogalmaik vannak a harcos kommunistáról, az elvhű forradalmárról. Azt hiszik, hogy a forradalmárt a folytonos gyanakvás, az erőszak imádata, a mindenáron való harc jellemzi, azt képzelik, hogy a durvaság és kíméletlenség valamiféle osztályharcos erény, ami hozzátartozik, sőt illik a forradalmár jellemébe - amolyan "proletárelhajlás".

Debreceni kulákok börtönben

Ezek az előítéletek, hamis sokéves nevelési hibák következményei. Igaztalanok lennénk ezekhez az elvtársakhoz, ha pusztán őket okolnánk, ha nem látnánk a vezetésbeli hibák szerepét e káros szemlélet létrejöttében. Való igaz az, hogy a múltbeli hibákért a felelősség nagyobbik és súlyosabbik része nem az ő vállaikat terheli. De az is igaz, hogy maguk veszik vállaikra a felelősséget - és ezt viselniök is kell -, ha most, a Központi Vezetőség júliusi határozata után is ragaszkodnak ezekhez a hibákhoz, s nem törekednek őszintén arra, hogy - mint a párt egésze -, úgy ők maguk is tiszta lapot kezdjenek munkájukban módszereikben, nézeteikben. Látniok kell, hogy pártunk felső vezetése ma inkább, mint bármikor a pártélet megújhodásáért, az SZKP XX. kongresszusának hazai alkalmazásáért küzd, s ebből, régi érdemeikhez méltóan csak akkor vehetik ki részüket, ha őszintén szembenéznek múltbeli hibáikkal, ha bátran, nyílt szívvel és értelemmel befogadják pártunk új útmutatásait, ha elsajátítják a vezetés új, elsősorban meggyőzésre és példaadásra építő módszereit. Nem puhaságot és megalkuvást, nem az ellenség iránti elnézést követeli mindez. A kommunisták kipróbált harcos erényeire, önfeláldozására ezután nem kevésbé, hanem még inkább szükség lesz. De ezeknek az erényeknek párosulniok kell a türelmes meggyőzés, a szövetségesek őszinte becsülésének, a politikában való hajlékonyságnak nélkülözhetetlen tulajdonságaival.

Bizonyos, hogy a Veszprém megyei falusi titkár és a hozzá hasonló elvtársak el tudják és el is fogják sajátítani e kommunista vezetői erényeket is. El tudják, ha el is akarják sajátítani azokat. És miért ne akarnák, amikor szeretik pártjukat és a népet, amelynek szolgálatára felesküdtek?

Korábban a Szabad Neten:

A párt a dolgozók segítségével igazságot tesz

Már nem bűnhődik...

Teremtsünk nyugodt, gondtalan életet az idős tsz-tagoknak

Válasz a bizalomra