Szabad Nép
Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár anyagvizsgáló laboratóriumában már hosszú hónapok óta érdekes kísérletek folynak. A laboratórium vegyésze, Bácskay Ferenc és barátja, a Magyar Lakknál dolgozó Dugáncsi Béla, olyan műanyagot állított elő, amelyekből az autóbuszok apróbb szerelvényei (fogantyúk, sebességváltógombok, stb.) jó minőségben gyárthatók. Ennek megfelelően készítettek egy
műanyagfőző-berendezést is.
Minderre azért volt szükség, mert a különböző vállalatok nem szállították időre a műanyag felszerelési tárgyakat, vagy éppen kevesebbet küldtek, mint amennyi kellett.
Az előállított műanyag persze nem újdonság, hasonló összetételű anyagot fenolból, formaldehidből, kálilúgból, tejsavból s egyéb vegyi anyagokból már régóta gyártanak. De e kis műanyaggyárral megoldották az Ikarus műanyaggondjait. A műanyagkészítő berendezést augusztus 1-re szerelték össze, s ezen a napon főzték az első kísérleti masszát is. Ekkor még voltak kisebb hibái a berendezésnek. A laboratórium munkásai úgy határoztak, hogy augusztus 20-ra, az alkotmányünnep tiszteletére a készüléket teljesen rendbe hozzák és megkezdik a műanyag üzemszerű gyártását. A felajánlást határidő előtt teljesítették: a műanyagfőző már 17-én teljesen készen állt és megkezdhette a munkát. Az elektromos fűtésű, olajköpenyes műanyagfőzőbe beöntötték a megfelelő mennyiségű fenolt, formaldehidet. Amikor a hőmérő szála 45 fokra kúszott, más anyagokat is adagoltak a főzőbe. Működésbe lépett a keverő, s a hőmérő higanyszála tovább emelkedett 70-75 fokra. A masszát pár óra múlva kisebb-nagyobb ólomformákba öntötték, s a formákat azután a szárítóban helyezték el. A szárítás után a szilárd műanyagtömböket megmunkálták.
Ez az anyag az alumíniumnál lényegesebben könnyebb, előállítási költségei elég biztatóan alakulnak: egy-egy kilogramm jelenleg körülbelül 10 forintba kerül. Így tehát az anyagvizsgáló laboratórium termelőüzem lett, s az autóbuszgyártás összes műanyagszükségleteit az Ikarus-gyár saját maga elégítheti ki.