A sportolás propagandája

 

Népsport

Amikor arról beszélünk,

hogy szükség van a sportolás hírverésére, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon miért kell a sportolás érdekében agitációt kifejteni? Miért van szükség erre, hiszen ma már a nagy tömegek is tisztában vannak azzal, hogy a sportolás - a rendszeres sportolás - milyen előnyöket rejt magában. A testet, a szervezetet erősíti, egészségvédő hatása mellett nem lebecsülendő az sem, hogy a dolgozók és az ifjúság egyik legkedveltebb szórakozását jelenti.

Ha a tömegek sportolásáról beszélünk, nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a kezdő sportolók tömegeit nem kis mértékben serkenti rendszeres sportolásra az, hogy belőlük idővel jelentős eredményeket elérő sportoló is lehet. Ezenkívül a sportpályákon lezajló vetélkedés, a virtus is szerepet játszik abban, hogy ifjúságunk, de az idősebbek körében is kedveltté vált a sport. Mindez vitán kívül áll és mégis - szükség van a sportolás propagandájára, méghozzá

változatos, eleven hírverésre,

hogy népünk legszélesebb rétegei között elterjedjen, népszerűvé váljon. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy országunkban igen tekintélyes összegeket szánnak a sport hírverésére. Nemcsak arra, hogy egyes versenyeket, sporttalálkozókat népszerűsítsenek, hogy minél több néző élvezze a sporteseményeket. Most arról a hírverésről beszélünk, amelynek segítségével nem a lelátókat, hanem a pályákat igyekeznek benépesíteni azok, akiknek ez a hivatásuk: mert a megyékben, járásokban, községekben, sportegyesületekben, sportkörökben a vezető szervek mellett működő agit.-prop. bizottságoknak elsősorban az a feladatuk, hogy rendszeres sportolásra serkentsék azokat, akik még nem ismerték fel a sportolás előnyeit, a sport szépségeit. E cikk keretében nem térünk ki az agit.-prop. bizottságok tevékenységének vizsgálatára. Ez a kérdés részletesebb elemzést igényel. Általában azonban annyit leszögezhetünk, hogy a sportegyesületek, a TSB-k és a sportkörök elnöksége mellett alakult agit.-prop. bizottságok többsége gépiesen végzett tevékenységével ma még nem tölti be azt a hivatást, amit várnak tőlük.

Aki látja az nem hallja, aki hallja, nem látja

Rádióriporter: Ez igen fiúk, milyen szép szabályos szerelés....

Ha megnézzük, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel rendszeres sportolásra igyekeznek ösztönözni a tömegeket a szervezők és a propagandisták, meg kell állapítanunk, hogy ezek között alig találunk újat. Kétségkívül hasznos dolog a nagy tömegek felé hangszórókon át közvetített agitációt. De ma már túl vagyunk azon, hogy az állandóan visszatérő sokszor elhangzott és valljuk be, elkoptatott, úgynevezett jelszavak a sportolás hatásos propagandáját jelentsék. Így vagyunk a plakát-propagandával is. Néhány színes, feltűnő plakátra is szükség van. Helytelen azonban, hogy egyes helyeken a propagandára szánt anyagiakat jelentős mértékben a nyomdai úton készített falragaszok terhelik. A legtöbb gyárban, hivatalban dekorációs osztály is működik. Ennek az osztálynak lelkes, sportszertő dolgozói komoly terhet vehetnek le a sportkör válláról, ha szabad idejükben falragaszokat készítenek. Sajnos, több sportkör vezetője arra hivatkozik, amikor valaki náluk a propagandamunka után érdeklődik, hogy íme, a falakon milyen sok plakát díszlik. A sportolás hírverését ezek a plakátok csak kiegészítik. Semmi esetre sem szolgál azonban átütően az agitáció, ha csak a hangszórón elhangzottak és a plakátok jelentik a hírverést.

Sokkal több szerepe van a sportolás propagandájában a faliújságnak,

de csak akkor, ha eleven, időszerű anyagot tartalmaz. Az üzemi, hivatali sportfaliújságok csak abban az esetben érik el céljukat, ha annak a területnek a sportéletét, eredményeit, fejlődését tükrözik, amely legközelebb áll a faliújság olvasóihoz. A sportfaliújság bátran bíráljon! Tárja fel azokat a hibákat is, amelyek gátolják a sportfejlődést. Mint minden faliújság, a sportfaliújság szerkesztői előtt is törvény legyen: megfelelő időközökben frissítsék anyagát. Szomorú látványt nyújt sok üzemben az a faliújság, ahol még nyáron is síelésre vagy korcsolyázásra serkentik a dolgozókat.

Mari néni a Népstadionban

- Jaj, lelkecskéim, még az a kis húsotokat is lefutjátok, ami rajtatok van...

A sportolás propagandáját szolgálják az előadások - élsportolók, szakvezetők előadásai - a sportesték és filmelőadások is. Ezek lennének a sportolás propagandájának általában ismert kiegészítő eszközei.

Tegyük fel, hogy a hangosanbeszélőn elmondottak, a plakátok, a felhívások, a faliújság mozgósító cikkei és nem utolsósorban a személyes agitáció és a meggyőzés segítségével sikerült kisebb vagy nagyobb tömegekben embereket "kivinni" a sporttelepre, azokat, akik eddig még nem sportoltak. Ekkor kell "működésbe" lépnie az eddigieknél is hatásosabb propagandának. A sportolás hírverése legjobb, legsikerültebb eszközének azt tartjuk:

ha örömmel fogadják a kezdő sportolókat a pályán,

ha zavartalan lehetőségeket biztosítanak részükre és - türelmesen foglalkoznak velük. Nincs olyan művészi kivitelű plakát, amely vonzóbbá tenné a sportolást annál, ami a pályán folyik! A legelmésebb és leghatásosabb propaganda-eszköznél is hasznosabb, ha türelmesen foglalkoznak a kezdő sportolókkal: ha már az első időben megtalálják azokat a módszereket, amelyekkel fokról-fokra bevezetik őket a sportolásba. Fontos agitációs eszköz: ne érezzék magukat megtűrtnek és átmeneti vendégnek a nagyobb tudású sportolók között. A sportolás jó hírverését jelenti, ha öltözőről, mosdóról, ha nem is új, de rongyos felszerelésről gondoskodnak. Soha olyan célravezető propagandát nem tud végezni a hivatásos agitátor sem, mint az az edző, aki egyik legnemesebb hivatásának tekinti a kezdő, a pályán még csetlő-botló sportolóval való szakszerű, egyben odaadó foglalkozást. Tévednek és nagy hibát követnek el azok a sportvezetők, akik úgy vélik, hogy a kezdő sportolónak minek képzett edző. Egész más képzettséget kíván meg a kezdő sportolókkal való foglalkozás, mint a szakosztályi sportolók oktatása. A kezdő sportolókkal való foglalkozás sokoldalú képzettséget igényel.

Ahol így jutalmaznak

- A harmadik ugyan, de eddig még sosem nyert.

Néhány szót még arról, hogy a múlt hibái, milyen súlyos mértékben gátolták a sportélet fejlődését, a sportolás propagandáját. Jól ismerjük ezeket a hibákat, azt is például, hogy milyen "meggyőző" érvekkel igyekeztek - még nem olyan régen is - sportolásra mozgósítani a dolgozókat több üzemi, hivatali sportkörben. Szinte parancsszerűen, egyes estekben fenyegetéssel próbálták sportolásra bírni, illetve kényszeríteni a sportban még részt nem vevőket. Mindezt sok esetben a sportfejlesztési terv minden áron való teljesítése, a jelentések adatainak javítása érdekében! Nyugodtan leírhatjuk, hogy az ilyen "eszköz" nem hírverését, hanem antipropagandáját jelentette a sportnak.

Reméljük, mindez már a múlté. A sportolás egyik legjobb hírverésének azt tartjuk, amikor mindenki maga győződik meg a sportolás előnyeiről, egészségvédő hatásáról, szórakoztató öröméről. És tegyük lehetővé, segítsük elő, adjunk alkalmat arra, hogy minél többen meggyőződjenek erről.

Fekete Pál