"Szuezi vihar" az angol parlamentben

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Népszava


Az angol kormány felvetette a bizalmi kérdést

London, szeptember 12.


Deutsches Historisches Museum
Eden

Az angol alsóház szerda este megnyílt külpolitikai vitájának első napja viharos körülmények között folyt le. Elsőnek Eden miniszterelnök emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna "államosítása" helyett pontosabb kifejezés lenne az "elkobzás" szót használni.


Az ellenzék padjaiból heves "nem!", a konzervatívok közül "igen!" kiáltások kísérték azt a kijelentést, hogy az angol kormány által hozott katonai intézkedések igazoltak. Az ellenzéki padokból az ellen is tiltakoztak, hogy Nasszer - mint Eden állította - felborította az 1888-as egyezményt.


Eden ezután kijelentette, hogy haladéktalanul létrehoznak egy új szervet. "A Csatorna Használói Szövetségét", amely Franciaországon, Nagy-Britannián és az Egyesült Államokon kívül magában foglalja a csatorna "legfőbb használónak" képviselőit. Ez a szerv - jelentette ki Eden - lehetővé fogja tenni a használóknak, hogy jogaikat gyakorolják, mert a csatornában átkelési illetéket fog szedni és ha az egyiptomi kormány akadályokat gördít működése elé, a három kormánynak "jogában lesz újabb intézkedéseket hoznia akár az ENSZ közvetítésével, akár más eszközökkel".

Családi körben

Lady Eden: Rémes vagy Anthony, hát te már csak Szuezről tudsz beszélni?... (Ludas Matyi)




A terv szerint Egyiptom megfelelő járulékot kapna a szövetségtől az általa megadott könnyítések arányában.


Eden kijelentette: nem zárkózik el attól, hogy a viszályt az ENSZ elé vigye s addig is a francia kormánnyal egyetértésben levelet intéztek a Biztonsági Tanács elnökéhez, de ismét hangsúlyozta, hogy ha a katonai elővigyázatossági intézkedések igazoltak voltak egy hónappal ezelőtt, ma még inkább igazoltak.

Eden, Robert Anthony, Sir (1897-1977). 1923-ban alsóházi képviselővé választották. 1931-től 1934-ig külügyminiszter-helyettes, 1935-től 1938-ig, valamint 1940 és 1945 között külügyminiszter. Churchill második kormányában 1951-55 között külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes. Az általa vezetett Konzervatív Párt 1955-ös választási győzelme után miniszterelnök. Ugyanebben az évben angliai hivatalos látogatáson fogadta Hruscsovot. A szuezi konfliktus nyomán kirobbant belpolitikai válság következményeként 1957 januárjában lemondott.


Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére felszólalásában élesen bírálta a kormány katonai intézkedéseit és rámutatott, hogy két alapvető kérdésben tér el az ellenzék véleménye a kormányétól: 1. az erőszak alkalmazása, mint eszköz a konfliktus megoldására, 2. a kormány magatartása az ENSZ-szel és az ENSZ alapokmányával szemben.


Kijelentette, hogy az ellenzéket nyugtalanítja a Csatorna Használói Szövetségének létrehozása és az erőszak esetleges felhasználásáról szóló bejelentést bírálva, kijelentette:
"Ha egyeseknek elég az a gondolat, hogy ebbe Franciaországgal egyedül menjünk bele és a világ többi része ellenünk van, akkor egyszerűen kataszrófába rohannánk.


Ez a kardcsörtetés szerencsétlen hatást eredményezett a világ közvéleményére és újabb súlyos akadályt a probléma megoldásának útján."


A konzervatív képviselők számtalanszor félbeszakították Gaitskellt, akárcsak a munkáspártiak Edent. "Természetesen tudom, hogy sok konzervatív képviselő nem akarja a csatorna-ügy rendezését" - kiáltotta a konzervatív padsorok felé Gaitskell, aki befejezésül ezt követelte: 1. a brit kormány hasson oda a révkalauzoknál, hogy helyükön maradjanak, 2. tegyen ünnepélyes nyilatkozatot, hogy nem alkalmaz erőszakot kivéve, ha az ENSZ hozzájárul, 3. fogadja el az ENSZ-nek a konfliktusra vonatkozó bármiféle döntését.


Az angol kormány szerda este elhatározta, felkéri az alsóházat, szavazza meg a bizalmat Eden miniszterelnök politikája iránt. A munkáspárti ellenzék olyan módosító indítványt készül benyújtani, amely a kormány iránti bizalmatlanságot jelent - mondják londoni politikai körökben. Szavazásra ma kerül sor.

Korábban a Szabad Neten: