Miért építünk "Cs"-lakásokat?

 

Népszava

Bakács Ferenc, a Hungária Vegyiművek dolgozója, s a Népszava egyik legrégibb levelezője fogas kérdést tett fel a szerkesztőségnek: helyes-e, hogy kicsi, úgynevezett "Cs" (csökkentett értékű) lakásokat építünk.

Az érdekelt véleménye

Barlanglakás Dunapentelén (később Sztálinváros) a régi faluban

Hogy kielégítő választ adhassak, ezzel a kérdéssel nyitottam be magam is néhány érdekelthez, például Albertfalván Serák Mihályékhoz. Serákné éppen mosott, de szívesen abbahagyta a munkát, míg megmutatta új otthonát. Alaposan szemügyre vettem a helyiségeket. A hálószoba szép világos, s ha nem is elég tágas, egyelőre megfelel a háromtagú kis családnak. A konyhában már alig fér el néhány bútordarab.

Csak akkor lehet kinyitni például a szekrény ajtaját, ha félrehúzzák az asztalt. Ha meg középre kerül az asztal, éppen csak hogy hárman elférnek körülötte. Az előszobát egy három év körüli kislányka teljesen elfoglalja apró játékaival. Serákné elmondja, nagyon örül az új otthonának, mégis bántja, hogy szűken vannak, s nincs fürdőszobájuk, mindössze egy apró mosdófülkéjük.

Az óbudai Hunor utcában is épültek Cs-lakások. A folyosók és a bejárati ajtók keskenyek. Egy háromajtós szekrényt vagy egy modern rekamiét nem is lehet bevinni, csak akkor, ha szétszedik. S itt is azért panaszkodnak a lakók, hogy nincs fürdőszobájuk.
Bekopogtam Karácsonyi Vilmosék otthonába. A férj mérnök, a feleség tanítónő.

Azelőtt albérletben laktunk, havonta száz forintot fizettünk egy kétszer kétméteres helyiségért - meséli Karácsonyiné. - Nagyon sokat szenvedtünk, pedig az igazi megpróbáltatások csak azután jöttek, amikor megszülettek az ikreink. Egyik gyerekünk néhány hónap után meghalt abban az egészségtelen, szobának nem is nevezhető helyiségben. - Beszéd közben elszomorodik az arca, de aztán kissé felderülve körülnéz a fehér csempés konyhájában. - Ez az új otthon valóságos palota ahhoz képest - mondja.

A hihetetlen méretű lakásínség alapvetően négy okra vezethető vissza. Egyrészt a lakásépítés eleve nem tartott lépést a népesség szaporulatával, másrészt az "erőltetett iparosítás" következtében az ipari központokban egyenesen tűrhetetlenné váltak a lakásviszonyok, a lakáshiányban komoly szerepet játszott az is, hogy számos lakást nem eredeti rendeltetése szerint, vagyis nem lakásként használtak, s végül felfokozta a hiányt a lakások bürokratikus elosztási rendszere. A laksűrűség volt talán a legelviselhetetlenebb, hiszen Csepelen például több mint 3,5 fő jutott egy szobára. Nem volt az sem ritka - s természetesen nemcsak Csepelen -, hogy 10 m2-es helyiségben 4-5 fő lakott, ugyanakkor Borsod megyében vagy akár Budapesten a barlanglakások sem voltak teljesen ismeretlenek. (Varga László: "A munkásosztály a paradicsomba megy" (Munkáspolitika az 1950-es években)

A Hunor utcai lakók, mondhatom eléggé megtépázták korábban kialakult véleményemet. Ezeknek az embereknek valóban szinte megváltás az új otthon, eddigi lakásukhoz képest. Hány és hány család örülne Pesten, ha ilyenbe kötözhetne! Hosszas mérlegelés után viszont mégiscsak arra a meggyőződésre jutottam: ha a családok népesednek, a gyerekek felnőnek, akkor már nem felel meg az igényeknek a "Cs"-lakás. Az építők budapesti bizottsága és a SZOT illetései is az utóbbi véleményemet erősítettek meg.

Kevesebb - vagy több kis lakást

De akkor milyen elgondolás alapján építünk ilyen lakásokat? Az Országos Építésügyi Hivatal elnöke, Trautmann Rezső válaszában hangsúlyozta, hogy a meglátogatott épületek a korábbi tervek alapján készültek. A most tervezett lakásoknál már megnagyobbítják a mosdófülkét, úgyhogy egy ülő fürdőkád is elfér benne. A szobába falba süllyesztett szekrényeket építenek, hogy több legyen a férőhely. Azután előszedte a Statisztikai Hivatal lakásgazdálkodásról szóló legutóbbi kiadványát és bebizonyította, hogy hazánkban évente több mint százezer házasságot kötnek. Ezeket a fiatalokat otthonokkal kell ellátni. Az új ötéves tervben kétszáztízezer lakást építünk. Százezret állami támogatással, magánkezdeményezéssel, a többit pedig az állami vállalatok. Egy kétszobás lakás költsége 75-80 000 forint. Egy "Cs"-lakásé, amelynek felépítéséhez egyharmaddal kevesebb anyag és idő szükséges, csak 50-55 000 forintba kerül.

A kérdést tehát úgy kell feltenni: kevesebbet, de tágasabban építsünk, vagy kisebbet és többet? Ugyanis Magyarországon mintegy háromszázezer társbérlőt és százhúszezer albérlőt is nyilvántartanak, akiknek túlnyomó része szintén tisztességes otthont igényel, mégpedig sürgősen.

Csak időleges megoldás!

A válasz, amit Bakács elvtársnak adhatok, tehát nem olyan egyszerű. Elég nyomós érvek szólnak a "Cs"-lakások építése mellett, hiszen kormányunk a legszükségesebb igényeket is igen nehezen tudja kielégíteni. S ez a súlyos helyzet késztette gazdasági vezetőinket arra az elhatározásra, hogy az állami erőből épített lakásoknak 60 százaléka "Cs", 35 százaléka két szoba összkomfortos, öt százaléka pedig három szoba összkomfortos legyen. Ez azonban csak időleges és nem végleges megoldás. Mert ha néhány évre enyhítjük is gondjainkat a kislakások építésével, ezek az egyre szaporodó családokat már nem elégítik ki, s újabb lakásról kell gondoskodni részükre.

Komoly koncepciók születtek arra, hogy a lakásállomány összetételének romlásával, vagyis a minőségi szempontok kiiktatásával növeljék a felépítendő lakások mennyiségét. Az egyik ilyen elképzelés e téren is egyenesen a "szocializmus hazájának" , a Szovjetuniónak a példáját kívánta követni: "Átmeneti típust kell kidolgozni az összkomfortos lakások és a legényszállás között; olyan lakóházakat, melyekben minden családnak megvolna a saját szobája, előszobája, WC-je, mosdó és főzőfülkéje, de több lakáshoz közös fürdőszoba tartozna, és konyha helyett közös étkezés (házi kifőzde) volna." 1955. november 25-én a Szabad Nép már be is számolt az első CS-lakások, azaz csökkentett értékű lakások építéséről. S valóban ezekben a lakásokban fürdőszoba helyett mosdó volt, s étkező sem épült hozzájuk. (Varga László: "A munkásosztály a paradicsomba megy" (Munkáspolitika az 1950-es években)

De ha nem is áll módunkban rövid időn belül teljesen megszüntetni a "Cs"-lakások építését, legalább arra kell törekedniük az építő szakembereknek, hogy megváltoztassuk az arányt és többségében ne csökkentett értékű, hanem kényelmes, fürdőszobás otthonokat adjunk a dolgozóknak. Az építészetben elég sok még a fel nem kutatott és fel nem használt tartalék. Igyekezzünk ezek feltárásával enyhíteni gondjainkat, s ne válasszuk a könnyebb megoldást, amely miatt egy-két évtized múlva esetleg szégyenkeznünk kell. Ezt az álláspontot képviselték a szakszervezetek is a SZOT IX. plénumán.

Hollós József