Egy hegyeshalomi vámvizsgálatról

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Szabad Nép

Olvasói levél

Módomban volt részt venni hivatalos küldöttként a bécsi nemzetközi vásáron. Négytagú delegációnk autón ment ki, visszafelé is így jött. Az osztrák vámhatóságok részéről mindkét alkalommal ugyanazt az előzékenységet, udvariasságot tapasztaltunk. A vámvizsgálat abból állt, hogy megkérdezték: poggyászaink személyi poggyászok-e? a választ udvariasan megköszönték, tisztelegtek és ezzel a vámvizsgálat be is fejeződött.


Másképp zajlott le viszont a vámvizsgálat a magyar vámőrök részéről. Tudom, hogy munkájuk nem könnyű és nagyon sok esetben kiválóan megállják helyüket. Azt azonban, ami velünk történt szeptember 15-én, délután 1 órától fél háromig - nem hagyhatom szó nélkül. A hegyeshalomi vámőrparancsnok, egy főhadnagy, először is azzal kezdte, hogy mindent kirakott az autóból, és sorra vizsgáltatta a bőröndöket. Ez ellen még nem is lehetne kifogást emelni. De maga a vizsgálat abból állt, hogy szemtelen vigyorgással turkáltak csomagjainkban. Úgy éreztük magunkat, mint súlyos váddal terhelt gonosztevők.

Külföldre mennek

- Hány óra van, Lajos? - Három.


Alátámasztja ezt az is, hogy amikor megmutattuk a szardíniát, amit családunknak hoztuk, közölték: minden dobozt ki kell bontani, mivel rendelet van arra, hogy az országban zárt konzervet behozni nem lehet, feltételezhető ugyanis, hogy az eredeti dolgokban kémjelentések vannak. Közölték, hogy a felbontást el lehet kerülni, ha a konzervet felajánljuk az "állam javára". Sorban bontogatták ki a szardíniákat, majd amikor látták, hogy mégsem ajánljuk fel azokat, a hátralevő öt-hat doboz kibontásától eltekintettek. Mindez gúnyos mosolyok, szemrehányások közepette történt.


Velünk egy időben két osztrák gépkocsi is jött be az országba. Ezeknek a vámvizsgálata, nagyon helyesen, nem tartott tovább egy percnél, s udvariasan zajlott le - bár náluk is voltak konzervek. Úgy látszik, a kémkedés esetleges gyanúja csak a magyar állami funkcionáriusokra vonatkozik, más nemzetiségű embereknél nem merül fel. Vagy talán úgy vélték a vámőrök, hogy magyarokkal nyugodtan piszkálódhatnak?


Tudomásom van arról, hogy mindaz, ami velünk történt, nem elszigetelt jelenség. Ideje lenn, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium végre rendet teremtsen a vámvizsgálatok körül (úgy vélem, egyik-másik vámszabályunkat is felül kellene vizsgálni,), hogy ne kelljen az embereknek saját honfitársai miatt szégyenkeznie, amikor rövid távollét után hazája földjére lép.


László György
főmérnök, Budapest Főváros Tanácsa
végrehajtó bizottsága