Hová lettél, magyar márvány?

 

Népszava

- Elbüszkélkedhetünk vele, hogy a kontinens országútján fut az autónk - szól oda hozzánk Csillag Márton, az Építésügyi Minisztérium főmérnöke, ahogyan magunk mögött hagyjuk az észak-magyarországi Szalonna községet.

Leállítja a kocsit, s felemel a földről egy szürkésen csillogó kövecskét. Dr. Jugovics Lajos, a Földtani Intézet professzora kezébe veszi, nézegeti, s aztán meglepetten felkiált.

- Biz' ez márvány, mégpedig a javából.

- Annyi van itt belőle, hogy összes utainkat kikövezhetnénk - válaszol a főmérnök.

- Nem lenne jobb, ha kemény valuta ellenében exportálnánk? - teszi hozzá Róna Pál, a Ferunion osztályvezetője.

- Ne féljetek - válaszol Csillag főmérnök -, van itt márvány bármilyen nagy mennyiségben. Csak fel kellene tárni - s e kis disputa után továbbindul az autó.

Jugovics Lajos (Bp., 1887. dec. 17. - Bp., 1975. dec. 15.): geológus, c. egyetemi tanár. 1912-ben a bp.-i tudományegy.-en doktorált, ezt követően gyakornok a MNM ásványtárában. Tanársegéd, majd adjunktus az egy. Ásványtani Tanszékén, a Polgári Isk. Tanárképző Főisk. tanára Bp.-en, majd Szegeden (1919-36). A műszaki egy. gazdasággeológiai tanszékén c. tanár (1936-48), a Földtani Intézet geológusa (1950-71). Munkásságának fő területe előbb az ásványtan, később a kőzettan. 93 megjelent publikációja javarészt tudományos dolgozat, kisebb részben igényes ismeretterjesztő cikk. Munkáinak zöme a hazai bazalt kőzetek vizsgálatával foglalkozik. A Magyarhoni Földtani Társulat t. tagja.

Vorosilov marsall szobra, ezt még nem rakancai márványból készítette Kisfaludi-Stróbl

Kerek két esztendeje, hogy ezek a szavak elhangzottak a kanyargó Boldva folyó közelében. Az előzmény pedig az volt, hogy Csillag Márton főmérnök az ötvenes évek elején a következőkre hívta fel az illetékesek figyelmét: a Bükk hegység délkeleti nyúlványában egy 9-11 kilométer hosszú szürkemárvány vonulat található Rakacza és Rakaczaszend községek határában. Innen pár kilométerre, Tornanádaska szélein pedig egy rendkívül tetszetős külsejű, színes márványanyag fordul elő, majd nem messze innen hófehér, a carraraival vetekedő márványanyagra bukkant. A főmérnök javaslata, hogy tüzetes vizsgálat és megfelelő feltárás után hasznosítsák a magyar márványt.

Az ésszerű javaslatot évekig tartó aktázás és huzavona követte, míg végül a párt és a Minisztertanács rendelkezésére tanulmányi és munkabizottság alakult az Építésügyi Minisztériumban, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket.

Tornanádaska határában meglehetősen nagy költséggel megkezdték a próba-feltárásokat. De hogyan? Úgy, hogy a viszonylag puha és törékeny anyag feltárásához a legbrutálisabb robbantási eljárást használták. A paxit nevű robbanóanyag az egész vonulatot alaposan megrázta, és a márványtörmelékeket kilométerekre szórta szét. Állítólag még most, két év után is folynak a pereskedések, mert a közelben levő gyümölcsösöket ellepte és tönkretette a rázúduló márványtömeg.

A helyszínre érkezett tanulmányi bizottság szakértői megállapították, hogy a tornanádaskai színes márvány túlságosan "omlatag", s ezért nem használható fel. Viszont erre, hogy egy másik helyen, megfelelő kíméletes módszerekkel újabb feltárásokat végezzenek, nem is gondoltak.

A rakaczai márványvonulatnak pedig csak a felületéről vettek egy-két mintadarabot, majd azt jelentették, hogy ezt a vonulatot feltétlenül meg kell vizsgálni. És dolguk végeztével hazatértek.

Ismételjük: mindez két évvel ezelőtt történt.

És mi történt azóta?

Az Építésügyi Minisztérium tavaly novemberben sürgős felhívást küldött a Földtani Intézethez, hogy mielőbb jelölje meg a rakaczai márványvonulat próbafeltárására alkalmas pontjait. A Földtani Intézet viszont mindezideig nem válaszolt erre a felhívásra.

A párt illetékes szervei foglalkoztak a hazai márvány ügyével és 1954 szeptemberében értesítették Csillag főmérnököt, hogy javaslatait a szakvélemények alátámasztották, ezért az ügyet áttették a Tervhivatalhoz. A Tervhivatalt pedig megbízták, hogy a beruházási lehetőségek figyelembe vételével döntse el, mikor és hogyan lehetne a márvány rendszeres kitermelését megkezdeni.

Csillag főmérnök azóta elvégezte a szükséges kalkulációkat és kimutatta, hogy a magyar márványtermelés elindításához alig hatvanezer forintra van szükség és a költségek jelentős része már a kezdetben megtérülne.

Kisfaludi-Stróbl Zsigmond is szívesen használna az alkotáshoz magyar márványt

Ám ennél tovább mindmáig nem jutottunk. Pedig amikor ez első tudósítások megjelentek a magyar márványról, szobrászaink örvendezve jelentették ki, hogy ezután nem lesznek kénytelenek silány és kevés tartósságú anyagokat felhasználni. Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, szobrászművészetünk egyik legkiemelkedőbb egyénisége külön hírlapi nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a rakaczai márványt örömmel használná fel, ha nagyobb tömbökben hozzájutna. Építészeink ugyancsak rámutattak, hogy a viszonylag olcsó magyar márványt kiválóan lehetne alkalmazni a különféle épületek díszítésére, külső kiképzésére stb. a Ferunion vezetősége pedig több ízben hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország,Svájc és a skandináv államok mennyiségben vásárolnák a magyar márványt.

KISFALUDI-STRóBL Zsigmond (1884, Alsórajk - 1975, Budapest)szobrász, Kossuth-díjas (1950, 1953), kiváló művész (1952) Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester irányításával két akttanulmányt 1904, illetve 1905 nyarán. Majd Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajziskolában Radnai Béla volt a mestere. A budapesti Művészházban 1909-ben megrendezett kiállítása óta tartották számon. Finale (1911) című hármas aktjával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, melynek összegét itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakra fordította. Művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját plasztikáját és hatott rá az akademizmus is. Az I. világháborúban mint katona készített portrékat. 1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját. Ekkortájt készült Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász című szobra is (1918); előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állították fel. Pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan kisbronz, plakett és monumentális alkotás (nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Budapest, 1930), valamint külföldi utazások (Angliába, az Amerika Egyesült Államokba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G.B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934, Erzsébet angol trónörökös, 1937), különösen a Nagy-Britanniában készültek - ahol több mint félszáz portrét mintázott -, már egyértelműen a világhírt jelentették számára. Hamilton tábornokot ábrázoló szobra a skóciai Aberdeenben, Vénusz születése című műve a kaliforniai Santa Barbarában áll. A II. világháború után bravúros gyorsasággal elkészült gellérthegyi Felszabadulási emlékműve (1947). 1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy év múlva a Millenniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor elkészült a Végvári vitézek (1968) című Egerben felállított köztéri szobra, amely egy korábbi kisplasztikájának monumentális méretű variációja. Kiváló portréinak sorát újabb alkotásokkal bővítette (Kodály Zoltán, 1966; Szakasits Árpád, Pátzay Pál, 1967). Több mint ötven alkotása áll hazai köztereken. A Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és külföldi gyűjtemények (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum.) őrzik műveit. Mint a Művészeti Főiskola tanára, évtizedeken át nevelt ifjú művészeket.

De hát a dolog egyelőre - hat esztendő elteltével - bizonyára nem sürgős. Legalábbis a Földtani Intézetnek nem, mert különben válaszolt volna már. Az Építésügyi Minisztériumnak és a Tervhivatalnak sem sürgős. Mert ahelyett, hogy intézkedne, a legegyszerűbb módszert választja: várja a választ. S közben értékes hazai márványunkkal utakat burkolunk, és százezres üzletektől esünk el. Vajon meddig húzódik még a magyar márvány ügye?

Káldor Márton